Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-21
54 Az országgyűlés képviselőházának matikusan félreteszi, mert a nemzet érdekében annak teljesítését nem tartja időszerűnek. En azt hiszem, hogy egy kormány, amely súlyos nemzetközi kérdések tárgyalása előtt áll, egy kormányzat, amely a reformok nagy ígéretével jön az ország elé, anélkül, hogy konkretizálná azok tartalmát, nem kicsinyítheti le azt az erkölcsi erőt, amely kétségkívül megvan abban, hogy a tömegek kint és bent bizalommal és hittel tekintenek a magas helyekről jött kijelentések és ígéretek felé. Ezért érj azt hiszem, hogy ez a választójogi kérdés és a hozzáíiíződő alkotmányjogi kérdések ma már kiemelkedtek abból a kérdéskomplexum bál, amelynek anyagát egy könnyű gesztussal 'élre lehet tenni a tárgyalások asztaláról. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezt a kérdést meg kell oldani azért, mert ebben a pillanatban egy olyan atmoszféra van, amely atmoszférában ennek a kérdésnek megoldása elé semminemű politikai akadály nem hárul. (Felkiáltások a baloldalon: Ügy van! Igaz!) Mi t. Ház, ezen az oldalon az általános titkos választójog alapján állunk, a miniszterelnök úr pedig {Felkiáltások balfe161: Szintén!) a krízisben, amelyet felidézett ez a kérdés, illetve ennek a kérdésnek egy bizonyos irányú beállítása, lekötötte magát a titkos választójognak határidőhöz kötött megvalósítása mellett. En tehát nem látom semmi akadályát annak, hogy ilyen harmonikus atmoszférában ezt a kérdést a tárgyalás anyagává ne tegyük és megvalósításához... (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ez az atmoszféra csak naiv ember előtt harmonikus!) A legnagyobb megdöbbenéssel hallom a miniszterelnök úr kijelentését, hogy csak naiv ember előtt olyan nyugodt ez az atmoszféra ebben a kérdésben. Hát már megint megjelentek a közélet szinterén azok a sokatemlegetett csáklyások? (Derültség.) Már megint itt rejtőznek közöttünk, már megint elbújtak itt az orvhalászok, akik el akarják gáncsolni a titkos választó jogot? Hát hol vannak t. Ház a titkos választójognak ezek az akadályozói'? A miniszterelnök urat és pártját a választásokon tett erkölcsi ígéretük és a régi bajtársaikkal szemben emelt az. a kíméletlen vád, hogy ők akadályozták a titkos választójog megalkotását, erkölcsileg kötelezi ezeknek a reformoknak megvalósítására. Mi 15 évre utalunk vissza, amikor ugyanezt a követelést itt, ezekről a padokról hangoztattuk. (Horváth Zoltán: Ott akarják, mi követeljük, hát miért nem csinálják meg?) Hát miért vagyok én is naiv, ha azt hiszem, hogy ez az atmoszféra alkalmas a kérdés megoldására? A másik alkotmányos tényező részéről ki van zárva, hogy akadály legyen, hiszen a Ház feloszlatása ennek a gondolatnak jegyében történt. Nem látok tehát akadályokat. Osak egy esetben látnék akadályt, ha ezen ígéretek és ezen követelések hangoztatásával kapcsolatban nem lett volna belső lelki meggyőződése a miniszterelnök úrnak, hogy a titkos választójogot meg kell valósítani. Ez lehet az egyetlenegy akadály, amely megakadályozza • ezeknek a reformoknak egy nyugodt atmoszféra keretében való megvalósítását. T. Ház! Ha visszagondolok arra a 15 évre, melyet itt eltölteni szerencsém volt, majdnem az egész 15 év alatt ezen a helyen, visszaemlékszem egypár alkotmányjogi reform tárgyalására. Visszaemlékszem 1922-re, amikor a jelenlegi miniszterelnök úrral, hasonlóképpen szembenálltunk egymással és emlékszem arra, hogy a t. miniszterelnök úr s még talán a túlsó oldalon néhány helyetfoglaló képviselőtársam a 21. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. titkos választójog, a törvénybe iktatott titkos választójoggal szemben, vehemensen tapsolt Bethlen Istvánnak, aki akkor oktroj útján a nyilt szavazás rendszerét hozta be. (Horváth Zoltán: Törvénytelenül! — Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) 1925-ben az igen t. miniszterelnök úr az ellenzéki padokban foglalt helyet és úgy, amint én argumentálok most a titkos választójog mellett, az igen t. miniszterelnök úr erről a helyről követelte a titkos választójogot a magyar nép érdekében, a közéleti tisztaság érdekében és vele szemben állott Bethlen István gróf kormánya, aki törvénybe iktatta az 1925. évi választójogi törvényt. A miniszterelnök úr belátta tévedését. Azt kell mondanom, talán nem a választójog kérdésében, de az ellenzéki politika észszerűsége és célszerűsége tekintetében, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ügy van! Tényleg beláttam!) Én nem ironikusan mondottam ezt, hanem tényként állapítottam meg. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Tényleg beláttam, hogy meddő dolog számomra!) A miniszterelnök úr tagja lett egy kabinetnek, amely kabinet a nyiltszavazásos választójog alapján állott, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ügy i/an!) El tudom képzelni, hogy ma is visszhangzik a miniszterelnök úr fülében az a sok taps, amely a nyiltszavazás mellett tett kijelentéseket a másik oldalon kísérte. Akkor hallottuk mi napról-napra, hogy a nyiltszavazás felel meg a magyar ember természetének. Valahányszor valaki a titkos szavazás követelését felhozta, a túloldalról mindig viharos ellenállással találkozott és azzal a kijelentéssel, hogy a titkos szavazás nem felel meg a magyar ember természetének. (Gr. Sigray Antal: Éretlen a magyar nemzet!) És az igen t. miniszterelnök úr, aki akkor szaktárcát töltött be, nyilvánvalóan bizonyos indifferenciával hallgatta azokat a kijelentéseket, mert lelke mélyén elhozta magával miniszteri székébe azt a meggyőződést, amelyet mi is megtapsoltunk ezen az oldalon, hogy a nyilt szavazás nem szavazás, hanem csak a titkos szavazás az, amely biztosítja a közvélemény tiszta megnyilvánulását. (Horváth Zoltán: Akkor mondta legszebb beszédét a. minszterelnök úr!) A t. miniszterelnök úr emlékezni fog rá, hogy akkor én ezekben a kérdésekben felszólaltam és több ízben is arra figyelmeztettem. a kormányt, hogy ezt a választójogi problémát meg kell oldani addig, amíg a nemzetre nagy külső és belső problémák nem fognak rászakadni. Az igen t. miniszterelnök úr, ha visszaemlékszik, bizonyára látta, hogy abban az időben aránylag valóban nyugodt atmoszféra volt. Mi éltünk a hitel-infláció boldog korszakában, óriási költségvetéssel, óriási bevételi többletekkel dolgoztunk és volt bizonyos kiegyensúlyozott társadalmi atmoszféra is. Hi-' szén voltak abban az időben is próféták, mint például a választások alatt hallottam, most a kormány államtitkári karában igen előkelő szerepet betöltő egyik képviselőtársamtól, hogy ő már akkor is prófétai ihlettel látta, hogy ez mind csak álamkép és csalódás, de rajtunk kívül, ellenzéken kívül a nagy többségben ilyen próféták kevesen voltak. Én akkor figyelmeztettem a kormányt, hogy most kell megoldani ezeket az alkotmányjogi problémákat és nem kell várni addig az időig, amíg külső és belső nehézségek elé kerül & nemzet, mert ezek az alkotmányjogi problémák a történelem tanúsága szerint akkor sokkal vehemensebben fognak jelentkezni megoldásra. Ez az én próféciám bevált, mert