Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. azt kívánom megjegyezni, hogy nem lehet azt a gazdasági kérdésekkel szembeállítani. Pártvezérem, Eckhardt Tibor benyújtott egy határozati javaslatot és annak szövegéből megállapítható, hogy átmenetileg egy egyszakaszos törvénnyel be lehetne hozni a titkos választójogot és egy a mainál sokkal — hogy úgy mondjam — tisztességesebb ajánlási rendszert, mert talán ma már sehol sem találkozom ellenmondással akkor, ha a mai ajánlási rendszert nem minősítem tisztességesnek. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,) Ha itt csakugyan kötelezettségek vannak a személyt illetőleg, ha itt csakugyan szükségletek, sürgős szükségletek vannak az országot illetőleg, akkor — ha szükséges — az egész vakációját is fel kellene áldoznia a parlamentnek, mert azért vagyunk itt, hogy a nemzet életérdekeit kielégítsük, szolgáljuk és előbbrevigyük. De nincs is ilyesmiről szó. Hiszen, ha legalább egy ilyen egyszakaszos törvényt megszövegeznének és későbbre hagynák a választójog részletes rendezését, ez az egyszakaszos törvény egy, mondjuk két hét alatt feltétlenül nyugodtan le volna tárgyalható ebben a parlamentben. Ily módon az az izgalmi anyag — amelyről ne méltóztassék azt gondolni, hogy csak az ellenzéki padsorokban van meg, mert megvan az egész választóközönségben, a nemzetnek jóformán minden tagjában — ki volna küszöbölhető és ez a követelés kielégíthető volna a nélkül, hogy — mondom — több mint egy hetet a vakációból fel kellene áldozni. Itt, mint már említettem, nemcsak személyes ígéretről van szó, amelynek ellentételét a másik oldal részéről szolgáltatták, hanem ma már a választójog kérdése a mi közéletünknek centrális gondolata, mondhatnám, erkölcsi tengelye. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mert ha valaki látott nyilt választást, —^ pedig akik itt ülnek, azok közül .mindenki látott (Klein Antal: Sajnos! — Rupert Rezső: Ereztük! — Klein Antal: Körvadászat volt!) — az tudja azt, hogy amikor a .közigazgatást felhasználják pártpolitikai célokra, ezzel egyfelől nem egészen igazságos eljárásra szoktatják, másfelől pedig a nép előtt ellenszenvessé teszik, holott a nép előtt a közigazgatásnak, mint a nép vezetőjének, irányítójának, útbaigazítójának rokonszenvesnek kellene lennie. (Rupert Rezső: Nagyon rossz vége lesz még ennek! — Eckhardt Tibor: Nincs nagyobb destrukció, mint a nyilt szavazás!) T- Ház! Ugyanígy van a karhatalommal is. Méltóztatnak talán tudni mindannyian, hogy nyilt választások alkalmával mi történik például egy kiutasításnál, amelyet a csendőr szóbelileg közöl, akárhányszor a jogforrás megjelölése nélkül. (Rupert Rezső: Tudjuk a jogforrást!) Erről írást sohasem kapnak az illetők, úgyhogy ez ellen rendes jogorvoslati út sincs. Ilyen módon azt a képviselőjelöltet, akiben legalább is a kerület kisebbségének, mindenesetre azonban nagy tömegeinek bizalma összpontosul, úgy mutatják be a népnek, hogy hogyan billentik ki, mint egy útszéli csavargót. A csendőrség pedig azt tanulja meg mindebből, hogy ha a hatalom

f parancsol, akkor a hatalomnak van tekintélye, de aki nem részese, nem kezelője a hatalomnak:, annak a tekintélye szintén egyenlő a csavargóéval, mert úgy bánnak, úgy beszélnek vele. így elvonják a karhatalmat, különösen a csendőrséget, a rendes komoly feladataitól, amelyeket oly gyönyörűen végzett addig, amíg KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IL ülése 1935 június IS-án, csütörtökön. 571 ilyen dolgokba bele nem vitték. De egyben gyűlöletessé teszik a nép előtt, holott ez eddig úgy tekintett a csendőrségre, mint a maga biztonságának az eszközére és biztosítékára(Rupert Rezső: S mindez azért, hogy egészen értéktelen emberek bekerülhessenek ide! — Klein Antal: Szolgalelkek!) (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) T. Képviselőház! Ha a titkos választójogot sürgősen be nem hozzuk, akkor zátonyra fut a miniszterelnök úrnak az a ma igen helyesen és lelki örömmel fogadottan elhangzott kijelentése is, hogy ő öntudatos polgárokat akar. (Rupert Rezső: Jól neveli őket!) Hiszen a választások alatt láttuk, hogy az öntudatos polgárság azzal kezdődik, — amint azt egy képviselőtársam a napokban mondotta — hogy elejét veendő a bajoknak, először végigjárta választóinak házát és megvizsgálta, hogy mind kihordották-© a trágyát, hogy ne legyen jogcím a bírságolásra, s megvizsgálta a kútágast és egyéb dolgokat, amelyek szokásosak, hogy ne_ legyen jogcím a büntetésre, és amikor azután jön az az öntudatos polgár a maga alkotmányos jogait gyakorolni, akkor fegyverrel feltartják, visszaszorítják a csendőrök, sőt még időnként meg is verik- (Klein Antal: Ez a Balkán! Igazi Balkán! Ott sem csinálják!) Nem tudom, hogy ez a nevelési szisztéma hogyan lesz alkalmas azoknak az öntudatos polgároknak a nevelésére. (Rupert Rezső: Amikor majd jönnek a nehéz idők!) Pedig az én meggyőződésem az, hogy abban tökéletesen igaza van a miniszterelnök úrnak, hogy arra az öntudatos polgárságra Magyarországon mérhetetlenül nagy szükség van, mert Magyarország annyi erőt jelent, — nemcsak befelé, hanem kifelé is — amennyi erőt képviselnek polgárai együttvéve. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Minden polgári réteg, — beleértem természetesen a munkásságot is — bármely népréteg gyöngítése egyúttal az országnak is gyöngítése- Kétszeresen, vétkezik tehát az, aki ha nem is kezdeményezi, de eltűri azt, hogy az ő itt kifejtett intenciói ellenére az öntudatos polgárságban éppen az öntudatot, az önállóságot, a gerincet akarják összetörni szinte napnap után. (Rupert Rezső: Minden választáson megalázzák! Polgárháború minden választás! Hadviselés a magyar nép ellen! — Dulin Jenő: Rosszabb, mint a hadviselés!) T. Képviselőház! Még egy nagyon súlyos következménye lesz a nyilt választójog fenntartásának. A néptömegek előtt az intelligenciát leginkább a közalkalmazottak reprezentálják, (Mózes Sándor: Azoknak tulajdonképpen nincs választójoguk!) Ha az embereknek meg-' rendül a hitük ezeknek a közalkalmazottaknak törvény tiszteletében, ha megrendül a hitük azoknak igazságkeresésében, (Rupert Rezső: Már megrendült!) ha elnyomottnak és üldözöttnek érzik magukat általuk, akkor a népben olyan sajnálatos ellenszenv keletkezik az egész intelligenciával szemben, (Dulin Jenő: Ez idézi elő az úrgyűlöletet!) hogy azt a nemzet lelkében hosszú időn keresztül, nagyon bölcs és szeretetteljes munkával is csak nagyon, de nagyon lassan és tökéletlenül fogják reparálni. (Eckhardt Tibor: A nemzet ereje például a horvát parasztpárt, amelyben intelligencia és parasztság együtt van! — Mózes Sándor: Ezt kellene megtanulnia a magyar intelligenciának 81