Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

572 Az országgyűlés képviselőházának 31 is! — Eckhardt Tibor; A horvát parasztpárt hogy megvédi a horvát nemzetet!) Miután tehát nekünk feltétlenül szükségünk van arra, hogy népünk fiigyjen a törvényben és az igazságban, amelyet kifelé az egész nemzet érdekében szakadatlanul érvényesíteni próbálunk, miután szükségünk van arra, hogy a megoldásra megérett kérdéseket csakugyan és komolyan megoldjuk, mert máskülönben azok fekélyként jelentkeznek a nemzet testében, miután gondoskodnunk kell arról, hogy amikor népünk annyi anyagi és egyéb bajjal küszködik, — amelyeket talán a világválság okoz vagy esetleg a belső politika, szóval, amelyeknek eredete vitás — legalább olyan dolgokat ne kelljen a népnek átszenvednie, olyan dolgoknak ne legyen kitéve szakadatlanul, amelyekről előtte is nyilvánvaló, hogy azokat csak a felette hatalmat gyakorló embertársainak rosszakarata zúdítja rá. (Ügy van! balfelől.) Mintán a nyilt választás rendszere tönkreteszi az erkölcsöket, támadja és folyton sorvasztja a nemzeti egységet, rontja a közigazgatást és a karhatalmat, (Rupert Rezső: Anyagilag is tönkreteszi az országot!) mérhetetlenül sok anyagi, kárt okoz a választópolgárságnak, (Mózes Sándor: Lezülleszti az erkölcsöt!) a nyilt választójog fenntartása mellett ennek az országnak a jobb jövő felé való elindulása sem remélhető, sőt félni kell, hogy ez minduntalan nehezebbé válik. (Eckhardt Tibor: További lecsúszás jön!) Miután pedig a miniszterelnök úr, szerintem, igen sajnálatos módon, még a mai napon Ls (Klein Antal: Rosszabb beszédet még nem mondott itt miniszterelnök!) arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez mellékes kérdés, könnyű kérdés, amely majd ráér évek vagy évtizedek múlva megoldatni (Dulin Jenő: A választás előtt még sürgős volt!) és miután azt látjuk, hogy ezt a szegény népet, a mi választópolgárainkat ebben a tekintetben is már annyiszor áltatták ígéretekkel és ezek az ígéretek sohasem teljesültek, az ilyen politikához nem adhatom oda az ország anyagi erejét, ennélfogva a költségvetési törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Mózes Sándor! Mózes Sándor: T. Ház! Az előttem szólott Sándor István igen t. képviselőtársamnak a titkos választójogról előadott kijelentéseivel minden tekintetben azonosítom magamat- Ezzel be is fejezem az ő beszédével való foglalkozást és áttérek a miniszterelnök úr beszédére, azokra a kijelentésekre^amelyeket a miniszterelnök úr ma itt a Ház plénumában elmondott. A miniszterelnök úr beszédében mindenekelőtt kijelentette, hogy új világ előtt állunk. Nem vonta azonban le ennek a kijelentésének következményeit, mert ha kijelentésének következményeit levonta volna, akkor nem tehette volna azt a kijelentést, hogy ő fogja meghatározni ebben az országban, hogy mikor érkezett el a titkos választójog megvalósításának az ideje. Minden hatalom, amely ebben az országban van. az ő miniszterelnöki hatalma is, a magyar nép szuverenitásából ered. Ha pedig a magyar nép élniakarása azt követeli, hogy meg kell valósítani a titkos választójogot, mert máskép a nép akarata nem érvényesülhet ebben az országban, hanem csak meghamisítani lehet, akkor a miniszterelnök úrnak is kötelessége megvalósítani azokat a törvényalkotásokat, amelyek a magyar nép élniakarása céljából ülése 1935 június 13-án, esütörtökön. szükségesek. (Dulin Jenő: Ez igaz!) A miniszterelnök úr is tartozik engedelmeskedni a magyar nép ilyenirányú akaratának. Nem fogadhatom el a miniszterelnök úrnak azt a kijelentését sem, hogy ő csak az egypártnak és az egyvezérnek a híve. Ha már vezérről beszélünk és vezérről van szó, én is szívesen alávetem magamat egy olyan vezér akaratának, akit a nép választ. De ha valaki önmagát nevezi ki vezérré, odaáll a porondra és egy országnak parancsolja, hogy íme, én vagyok a vezér, ismerjetek el engem, akkor én ilyen vezéri kinevezést nem fogadhatok el. Pártvezérek lehetnek és pártvezérek születhetnek, de ezeket a pártvezéreket a pártnak, a népvezéreket pedig a népnek kell megválasztania. Kérdem: a miniszterelnök urat mint vezért, mikor választotta meg a magyar nép és milyen nép akaratából vindikálja magának a vezéri szerepet ebben az országban? A miniszterelnök úr ígéretei és cselekedetei között nagyon mély szakadék van. Ez előtt a mély szakadék előtt a legutóbbi Statisztikai Évkönyv szerint évenkint 5000-nél több öngyilkosjelölt áll meg és várja a szakadék előtt azt az életmentő kezet, amely újból vissza fogja adni őt, az ilyen kétségbeesett, meghasonlott embert az életnek. Ez előtt a szakadék előtt ott áll a szakszervezetek által nyilvántartott, 200.000 főt meghaladó ipari munkanélküli munkássereg és ott áll az a földmunkás hadsereg, amely megszámlálhatatlan, mert azokról senki sem vezet statisztikai adatokat, azok sorsával, megélhetésével és mindennapi kenyerével senki sem törődik az országban. Ott van ez előtt a szakadék előtt az a kubikos hadsereg, amelyet a Teleki-téren mindennap százával láthatunk, azok a kubikosok, akik megvédték a hazát, akik kezük izmainak erejével hozzájárultak a haza megvédéséhez és akik 180—200 kilométer távolságból gyalog jönnek fel Budapestre csak azért, hogy megkeressék gyermekeiknek a mindennapi kenyeret. Én ott voltam közöttük és megkérdeztem, hogy milyen időközönkint szoktak hozzájutni ahhoz a mindennapi kenyérhez és van-e legalább legkisebb reményük is arra, hogy pár pengőt tudjanak egy kis kenyérre, ruhára hazaküldeni, az otthon nélkülöző, ruha, cipő híján a szobába szorult, kétségbeesett gyermekeiknek és feleségüknek és akkor azt a választ kaptam tőlük, hogy az is elő szokott fordulni, hogy három-négy hónapig várakoznak és akkor sem kapnak munkát. Ezenkívül ki vannak téve annak is, hogy nyerészkedő emberek fogadják fel őket, akik megbízást kapnak munkások felfogadására; ezek azután bizonyos alacsony áron fogadják fel őket, a differenciát pedig a nyerészkedő közvetítő vágja zsebre. Fel kell tehát tenni a kérdést, vájjon tényleg szükség van-e arra a titkos választójogra, amelyet íme az ellenzéki oldalon most már mindenki következetesen követel a kormánytól, (Dulin Jenő: Szükség van rá!) Hogy milyen szükség van erre a titkos választójogra, arra nézve engedje meg nekem az igen t. Ház, hogy olyan adatokat hozzak ide, amilyeneket eddig még nem hoztak. (Halljuk! Halljuk! baífelölT) Állandóan azt szokták ellene vetni a titkos választójog követelésének, hogy először a gazdasági kérdéseket kell megoldani. Ebben teljesen egyetértek az igen t. túloldallal: a gazdasági kérdéseket kell legelsősorban megoldani. De bennünket, képviselőket nem azért választottak meg, hogy mi itt összeüljünk, egy-két