Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

570 Az országgyűlés képviselőházának 31 lehetünk készülve mindannyian rá, hogy a »ma nekem, holnap neked« elvénél fogva eldurvul itt minden és mi kint nem fogunk rendet tarthatni. . Igen t. Képviselőház! Még csak egyre szeretném a belügyminiszter urat megkérni. Itt már gyakran hangoztatták, hogy felejtsük el a választáson történt atrocitásokat, mondjuk kilengéseket, hogy felejtsük el azt, — amint Ulain igen t. képviselőtársam is mondotta — ami itt történt. Ebbe egyetlenegy úrnak volna módja beleavatkozni, és ez a belügyminiszter úr volna. Nem helyes az, ami legutóbb is Geresden történt, hogy összekötözve hurcolnak ártatlan bíróviselt, komoly és faluvezető embert, hamis vádak alapján. De nem is hamis vádak alapján. mert hiszen egy Jánost kerestek és egy Györgyöt fogtak el és hurcoltak a szomszédos csendőrörsre. Mi ennek a következménye? Az, hogy a falu ökölbeszorított kézzel nézi ezt. En figyelmeztetem az igen t. érdekelteket, hogy ez a jelenség sem a csendőrség nagyon fontos tisztelete, sem a közigazgatás parancsoló értékei szempontjából nem kívánatos. Méltóztassanak az egységespárt hatalmát és energiáját felhasználni arra és követelni mindenütt, hogy ezek az atrocitások, ezek a hatósági túllépések, ezek a szolgabíró-snájdigságok, ezek az egyoldalú elbírálások megszűnjenek, mert akkor méltóztassék elhinni, a lelkek meg is fognak nyugodni. Én kívánatosnak ^ tartom, hogy az az aranyhíd, amelyet Ulain képviselőtársam a maga elgondolásából építeni kezdett, amely — nem szeretem ezt a szót használni — igen durván visszautasíttatott a titkos választójog eltemetése során, legalább a Képviselőház tagjai és a közigazgatás között megépüljön. Ehhez azonban az első kellék az, hogy a hivatalos faktorok, az illetékes tényezők tegyenek meg mindent, hogy ne ismétlődjenek meg a csendőrverések. (Ellenmondások a jobboldalon.) Igen t. képviselőtársaim, egyetlen szavamat se méltóztassanak kétségbevonni, . mert én csak akkor beszélek valamely dologról, ha azt személyesen láttam. (Dinnyés Lajos: Sajnos, vannak!) En megvizsgáltam öt olyan esetet, amelynek következményeit napokig nyögték, sőt ma sem tud talpraállani egy független kisgazdaválasztó, akit a csendőrök vertek össze, s akinek egyetlen szerencséje az volt, hogy a száját is betömték törülközővel és elfeketedett, úgyhogy nem bántották tovább. Ke tessék a falut bántani engedni, és ne tessék ebben kételkedni, mert ennek szomorú következményei lehetnek, ha mi is elveszítjük a türelmünket. Mi pedig felajánljuk szolgálatainkat, hogy igenis csitítjuk a falut, törődünk t a faluval és a néppel, csak azért, hogy ne zúgolódjék, mert belátjuk, hogy a legnehezebb helyzetben vagyunk, sőt elmegyünk csitítani — teszem fel — még Fehérgyarmatra is, ahol éppen a mi vezérünket, a falunak egyetlen reményét úgy fogadták a csendőrök a faluban, hogy az minden képzeletet felülmúlt. Az utolsó valami volt, amit ott a trianoni határon csináltak. Ez^nem politika, ez hibás külpolitika annak részéről, aki ezt rendezi vagy eltűri. Békességet minden vonalon, igen t. Képviselőház, és akkor meg méltóztatik látni, hegy az az egység, az a nemzeti egység, ami legalább is a lelkek egységét illeti, amelyre Eckhardt Tibor igen t. vezérem célzott, meg fog önmagától jönni. Ennek azonban legelső követelménye az, hogy a falunak adjuk meg a jogot, amely őt megilleti, a titkos választói jogot mindenekelőtt.ülése 1935 június 13-án, csütörtökön. Az appropriációs javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a báloldalon.) Elnök: Szólásra következik Sándor István képviselő úr. (Dinnyés Lajos [a jobboldal felé]: Maguk csak integetnek és szavaznak minden téren! — Dulin Jenő: A végén már nem is integetnek! Abból aztán megélnek! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Sándor István: T. Ház! Órákkal ezelőtt volt itt a Képviselőházban egy jelenet, amely engem mélyen megrendített, amelynek még a jelen pillanatban is hatása alatt állok. Ulain Ferenc képviselőtársam és igen t. barátom mondott egy beszédet. Ennek a beszédnek minden részével nem értek egyet, abban sem mindenben, amit mondott, abban sem mindenben, hogy mikről nem beszélt. Ellenben nem hiszem, hogy lehetne ebben a Háaban olyan fásult lélek, amely ne érezte volna egy hazájáért, nemzetéért nemcsak lelkesedő, de dolgozó és sokszor nehéz, félreérthető helyzeteket magára vállaló magyar embernek lelkesültséget, áldozatosságát, odaadását a nemzet jövőjéért. Fájdalom, ez után a beszéd után a miniszterelnök úr ama kijelentése, amellyel a kenyeret előbbre véve. a választójognak kérdését mint másod-harmadrendű kérdést kezelte, (Dulin Jenő: Régi nóta!) nemcsak azért keltett keserűséget az emberben, mert távolodni láttuk az ország sorsának jobbrafordulását e szavak nyomán, hanem azért is, hogy lesz-e még majd valaki, aki újra felveszi azt a békítést, azt az építést, amejyre szüksége van ennek a nemzetnek, ha ez a munka mindig eredménytelen, mindig meggyanúsított és mindig visszautasított. (Zaj a baloldalon.) Azt hiszem, hogy súlyos és nemcsak az ő uralmának jövőjére, de a nemzet sorsára nézve is véghetetlenül súlyos tévedés az, amikor a miniszterelnök úr nem lát mást a választójogban, mint egy harmadrendű közjogi kérdést. Ma már ez a választójog nem afféle harmadrendű közjogi kérdés. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha azt mondja a miniszterelnök úr. hogy előbbrevaló a kenyér, azt merem mondani, ahhoz, hogy a kenyeret élvezhessük és hasznunkra fordíthassuk, levegő kell, a levegőt pedig csakis a titkos választójog biztosíthatja. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Az igen t. miniszterelnök úr ígéretet tett annakidején a titkos választójog megvalósítására. Nem akarok azzal foglalkozni, miért nem váltja be ezeket az ígéreteit, miért tartja ezeket most mellőzhetőknek, ezzel a kérdéssel a jelen pillanatban behatóan foglalkozni nem kívánok. Csak arra akarok figyelmeztetni, hogy ha itt tisztán személyi vonatkozását nézzük a dolognak, a független kisgazdapárt ennek az ígéretnek a teljesítése reményében igen-igen siilyos áldozatokat hozott, (Ügy van! bal felől.) amelyek igen nagy előnyére voltak a miniszterelnök úrnak. (Klein Antal: Csúnyán becsapott bennünket! — Zaj.) Lehet, hogy ha egyszerű ígéretről volna szó, ezt az ígéretet mellőzni lehetne, (Rupert Rezső: Az ország előtt tett ígéretről van szó!) azonban átvenni az ígéret ellenértékét, azt felhasználni és akkor nem teljesíteni az ígéretet: ez már, azt hiszem, olyan dolog, hogy talán maga a miniszterelnök úr is nagyon nehezen szánta rá magát erre az állásfoglalásra. De nemcsak ezért fontos a titkos választójog kérdése, (Rupert Rezső: Nem lehet a nélkül tiszta közélet! A nélkül el lehet lopni az ország vagyonát!) amelyre nézve előzőleg még