Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. helyénvaló az állatkivitel szempontjából és az eladhatatlan kenyérmagvak és egyéb szemes termények szempontjából. Ez azt eredményezné, hogy nem 4 fillér órabéres, — ahogy Serényi írja legutóbb a Magyarságban egyik igen figyelemreméltó cikkében — hanem minden bizonnyal tisztességes .megélhetést nyújtó megoldást érnénk el. Sőt azt mondom, hogy az állami birtokoknál is el lehetne kezdeni ezt a telepítést, mégpedig nemcsak a nagybirtokokon, amelyeket minden további nélkül megválthatnánk, akként, hogy egyszerűen adóhátralékban vennők át azokat a földeket, amelyek után az adót az, illetők már úgy sem tudnák megfizetni, vagy pedig parcelláznánk állami földeket. Például egy 622 holdas állami baranyai birtokot, amelynek értéke félmillió pengő, tehát csak a kamata körülbelül 20^-25 ezer pengő, mindössze 8000 pengő évi búzabérért lehetett kiadni. Ezek mind olyan természetes megoldások, amelyeket, ha az dgen t. kormány akarná, mint kész alkalmakat rögtön meg is ragadhatna. Ugyanitt legyen • szabad kitérnem a falu problémájának kapcsán és annak magyarázataként, hogy miért vagyok bizalmatlan^ a kormány iránt, a gazdasági iskolák kérdésére is. Nem tudom ezt a kérdést elhagyni, mert ez valóban nagyon szükséges problémája a falunak, igen sürgős és nagyon szomorú képet mutató kérdés. Néhány percnyi szíves türelmük igénybevételével végzek vele. 1932/33-ban 3193 tanító tanított a gazdaságii iskolákban és ezeknek volt 91.469 növendéke. Az önálló gazdasági szakiskolák száma volt 54, — 182 tanítóval és 13.724 növendékkel. Ez utóbbi annyira népszerű, hogy három esztendő alatt 10.000-tről 13.724-re emelkedett a gazdasági szaktanítast követelő ifjak száma. Amikor egy iparostanonciskolának átlagban mindössze 86 növendéke van, egy gazdasági szakiskolának átlag 250 növendéke van. Vájjon ezek nem kézenfekvő problémák ? Hát nem lehetne szakoktatásunkat abban az irányban fejleszteni, amely egészséges, amely adva van és amelyből látszik, hogy ez az agrarország merre kíván fejlődni? Itt láttuk azt, hogy az ország 3400 községéből csak 54-ben van ilyen gazdasági iskola. Ha a kormány azt akarja, hogy bizalommal legyünk irányában, akkor ezeket a kérdéseket állítsa előtérbe, ne pedig azokat, amelyek többnyire improduktjvek vagy nem állanak annak a fejlődésnek az irányában, amelyet mi vagy a magas kormány magunk elé tűztünk, mi azonban ezt gyakorlatilag követeljük megvalósítani, a túloldalon pedig csak elvileg, ígéretek formájában beszél nek róla. Legyen szabad a faluval kapcsolatban azt az egy kérést intéznem a belügyminiszter úrhoz, méltóztassék már végre lehetővé tenni, hogy a jegyzők a dolgaikkal, ne pedig politizálással foglalkozzanak. A jegyzőség úgy túl van már terhelve munkával, hogy az szinte szörnyűség, nem is tudnak alapos munkát kifejteni és most még a nyakukra küldték az 1111/1935. M. E. számú rendeletet statisztikai összeírás céljából. Én látom, hogy mennyire ideges a falu minden összeírásnál, pláne ennél a statisztikai összeírásnál, amely rengeteg adatot kíván a felektől, a jegyzők túlterheltsége mellett, a legnagyobb munka idején. (Mózes Sándor: Ha nem csinálja a jegyző, akkor felfüggesztik!) Nagy a túlterheltség az árvaszékeknél is és ezért a falusi szegény embereknek igen nagy károkat okoz az ügyek késedelmes ülése 1935 június 13-án, csütörtökön. 569 elintézése, akiknek problémái összefüggnek az árvaszékeken keresztül az árvák sorsával. Rövid leszek. Amikor mi a megnyugvásunkat jelentő csendőrséget és rendőrséget respektáljuk, amikor az államhatalom ezektől óriási munkát követel, akkor legyen az államhatalom ezzel a rendőrhatósággal, különösen annak fogalmazói karával szemben méltányos vagy legalább is igazságos. Nem tudom elgondolni, mit vétett az a fogalmazói kar, amely 14—17 esztendeje várja az előléptetését és nem tud előbbrejutni — nem is fog előbbrejutni a magasabb állásúak fiatal kora miatt — és betetőzésül sokkal kisebb lakbért kap, mint például az egyéb karhatalmi szervek. Ez olyan sérelem, olyan megalázás ezzel a rendesen jogi diplomával rendelkező, társadalmi téren mozgó és főleg külpolitikai tekintetből dicsérendő munkát végző fogalmazói karral szemben, amely feltétlenül megszüntetendő, mert velük szemben ilyen igazságtalanság méltánytalan és nem helyes, különösen akkor, amikor ilyen óriási munkának a teljesítését követelik tőlük. Amidőn kérem, hogy a rendőrséget épúgy. mint a csendőrséget és a jegyzőséget méltóztassék mentesíteni a politikai munkák alóL ugyanakkor kérem, hogy egyes városokkal vagy pláne vármegyékkel szemben is méltóztassék^ felfüggeszteni a politikai tendenciát. Ez az első követelés. Az én szülővárosom, Pécs városa, — nem tudom, miért. — a mostohaságok egész sorozatát kénytelen elszenvedni. (Dulin Jenő; Sok város verseng ezért az elsőségért!) Csak a múltkor voltam bátor itt egy interpelláció során megemlíteni, — most már megvannak a bizonyítékaim is erre — hogy ez a város 700.000 pengőt akar áldozni egy középületre, és nem lebet ezt a középületet megépíteni, mert ezt a kérdést bérlet útján máskép intézik el, pedig — ismétlem — a városnak megvan a 700.000 pengős kölcsön lehetősége, amellyel tudna az óriási munkanélküliségen segíteni, hiszen egymillió pengő körüli összeget lehetne a munkásságon keresztül szétszórni. De nem engedik teljesülni a város kívánságát, hanem, egészen^ szerencsétlenül, a lakásínséget még fokozandó, más megoldást forszíroznak. Miután ennek a városnak a pénzügyminiszter úr a képviselője, azt hiszem, mégis csak tesz valamit abban az irányban, hogy ez a város, amelynek rengeteg munkása van, amely tehát nem mezőgazdasági város, valamivel igazságosabb helyzetbe kerüljön. Méltóztassék a legújabb igazságtalanságot is tudomásul venni. Talán másodrendű dolog, de Pécs városával szemben nem másodrendű, hogy más városok hűtőházakat kapnak, de Pécs nem kap hűtőházat. Noha Pécs városa a legkiválóbb gyümölcstermelő városnak, a legzamatosabb gyümölcsöt termelő helynek van elismerve, mégsem fogja azt a hűtőházat megkapni, holott âz a gyümölcstermelést előmozdítaná. Ez az idegesség, ez a politikai egyoldalúság teszi azt szerinteni, hogy az emberek mindig idegesebbek, és hogy az előbb említett párbajmánia, és az a hang, amely egészen szokatlan volt a múlt Képviselőházban, mindinkább úrrá lesz itt. Nem is említem azt a szörnyű pamfletet, amely ellenem irányult, amelyet az igen t, képviselőtársaim mind megkaptak a múltkor, s amelyet egy nagyon gazdag úrnak kellett kibocsátani a, tekintve, hogy elég sok pénzbe került. Természetes, hogy ennek nincs gazdája, mert az ilyenek mindig névtelenül jelennek meg. Ha tehát mi itt nem mutatunk jópéldát kifelé, el