Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

Az országgyűlés képviselőházának 2 minden államban forrong az élet és Magyarországon is a reformeszmék kerülnek előtérbe, egyenlő eszközökkel kellene a mérkőzést elintézni. Miért nem egyenlők az eszközök ? Nem I egyenlők azért, mert nincs sajtószabadság, ami 'óriási előny. Sajtószabadsággal élni csak a kormánypárti lapoknak lehet, élni olyan módon, amiről majd később beszélek, élni olyan módon, hogy egyetlen feladatuk nem a bírálat, hanem a hódolat. Egyetlen feladatuk más pár1 oknak lehetőleg a megrágalmazása egyetlen feladatuk az, hogy lebecsméreljenek mindent és mindenkit, aki a kormánnyal szemben áll. Az agitáció másik eszköze az egyesülési és a gyülekezési jog. Most nem beszélek a választásokról, hanem a mindennapi életről. Azt hiszem, a miniszterelnök úr lesz olyan lojális és elismeri, hogy az egyesülés és gyülekezés jogával nem élhet minden párt egyenlően, nem is beszélve a választásokról, de a mindennapi életben is így van. így például Hódmezővásárhelyen évekig nem tarthattunk gyűlést, évekig megakadályozták és mindenféle reklamáció hiábavaló volt. A kormánypárti agitáció erejéhez csatlakozott a pénz mindenható hatalma, amely a többi pártoknak nem állt rendelkezésére. Nézzük meg a főváros utcáit. Az egységespárti plakátok elnyomnak mindent és mindenkit. Egymásután jönnek a választások, a falak a plakátok ezreivel vannak tele. Olyan pártok, amelyek nem rendelkeznek akkora pénzekkel, mint a kormány, ezen a téren nem tarthatnak lépést. Most nem keresem a forrásokat, egyről azonban nyugodtan beszélhetek, arról, hogy nem az egyes párthívek kicsiny pénzeiből kerül ki ez a választási agitációs összeg, nem a meggyőződés ereje, nem az eszme adja oda a filléreket, hanem igenis vannak áldozatkész tagjai az egységespártnak, akik nagyon jelentékeny összeget adnak nem az eszme iránt való szerelem miatt, hanem bizonyára azért, hogy bizonyos érdekeiket kielégítsék. (vitéz Szalay László: Maguk meg a szegény munkások filléreiből élnek!) Ön ne beszéljen a fillérekről, mert épp most akarok ezekről a fillérekről beszélni. Ön valószínűleg jobban él, mint mi. (Buehinger Manó: Elmondta szűzbeszédében mindazt, amit lehet!) Éppen arról beszélek, hogy nem fillérekből kerülnek ki azok a milliós összegek, amelyekkel ezeket a választási hadjáratokat lefuttatják, hanem százezrekből, amelyeket érdekből és ellenszolgálat reményében adakoznak azok, akik a pártnak ilyen meggyőződéses hívei. (Baross Endre: Mit csináltak a> munkásságért? Csak beszéltek mindig!) Majd erre is rátérek. (Propper Sándor: Hát maga mit csinált, maga szerencsétlen? — Zaj.) Elnök: Ne méltóztassanak érdeklődni egymás munkássága iránt! (Derültség.) Weltner Jakab: "Ujabban teljesen ki van sajátítva a rádió is, amelyet alkotmányos országokban — ha igénybe veszik választási agitációra — sorrendben minden párt használhat. A technikai újítások ellen tehát nincs kifogásom és igenis igen szívesen hallgatom én is a rádiós agitációs beszédeket. Helytelen azonban hacsak egyetlen párt használja ki. Mert a miniszterelnök úr, amikor rádión beszél, nem mint miniszterelnök beszél, hanem mint pártszervező beszél, pártja érdekében, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Csak egyszer vagy kétszer!) Egyszer vagy kétszer, hiszen nem mondom, hogy mindennap. {Derültség. — Rassay Károly: Baj is volna, lemondanák az előfizetést!) Nem mondom, hogy mindennap, de ülése 1935 május 27-én, hétfőn. 47 ia miniszterelnök úrnak el kell ismernie, hogy ez a technikai újítás az agitációnak igen hatásos eszköze és fegyvere, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Elismerem!) mert egy pillanatban egyetlen egy adott órában száz- és százezernyi tömeg hallhatja az ember szavát. Nincs olyan népgyűlés, amelyen ilyen hatásosan lehetne beszélni, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Abszolúte elismerem!) Ez is előny tehát az agitációra. Már most beszéljünk a harmadik nagyfontosságú dologról: a sajtóról. Azt mondta az igazságügyminiszter úr, hogy a sajtó a legnagyobb nagyhatalom, az első nagyhatalom. Ha az igazságügyminiszter úr ma ismerné a tényleges viszonyokat, visszavonná ezt az állítását. Hogy Magyarországon ez a sajtó milyen kicsiny hatalom, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) SLTX mi tudjuk legjobban, akiknek sajtónk van. Ez a sajtó olyan kicsiny hatalom, hogy olyan törpévé tudják összezsugorítani, amilyenné a kormányhatalom akarja. (Propper Sándor: Fazék-j sajtó!) A sajtószabadságnak árnyéba sincs Maj gyarországon! (vitéz Benárd Ágoston: 1918-iban nagyhatalom volt, sajnos!) Kár minden beszédért, ahol tagadni lehet. De az az egyetlen tény, hogy a kormány bármely lapot, bármely pillanatban beszüntethet, azt jelenti, hogy a sajtó a sajtóiroda telefonértesítéseit és f intelmeit akarva nem akarva respektálni kénytelen — nem egészen százszázalékig, de mindenesetre hangfogóval kell írni bizonyos kérdésekről, amelyek talán nem is jelentenek országos érdeket, amelyek nem is mennek közérdekszámba, hanem bizonyos pártpolitikai érdeket szolgálnak. A sajtó egy része teljes szabadsággal ír, teljes szabadsággal azért, mert hiszen nem sért semmiféle állami érdeket, nem is sérthet állami érdeket, mert a rendelkezési alapból abban a pillanatban nem kapja meg a járandóságát. Bírálnia nem szabad a kormányt, de bírálnia kell, mert ez a kötelessége. (Rupert Rezső: Ez a népies politika?) Meg kell szolgálnia azokat a pénzeket, amelyek nélkül nem állhatna fenn. Ezen a területen is elhiszem és elismerem, hogy reformok történtek. A régebbi kormányok megelégedtek a jó öreg Budapesti Hírlappal, amelyet senki sem olvasott, volt még talán egy-két unalmas szaklapszámba menő napilap, amelyek a nyilvánosság kizárásával jelentek meg. Ezen a területen is elismerem... (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Most a konkurrencia beszél! — Derültség jobbfelől és a középen.) Pardon, nem a konkurrencia beszél. A »Függetlenség« nekünk ártott a legkevesebbet, ezt nyugodtan merem állítani. Nekünk ártott talán a legkevesebbet. De elismerem, hogy ügyes gondolat volt, amelyet azonban csak az állami apparátus segítségével lehetett megvalósítani. Magánember nem valósíthatná meg, mert belebuknék és tönkremenne abba a gondolatba, hogy fillérekért adjon lapot, amely — elismerem — jobban is van szerkesztve, mint a régi unalmas kormánypárti lapok. Ezáltal nemcsak dömpingáron eladva - ártott a sajtónak általában, hanem ártott azért, mert állampénzekből tartják fenn, (Propper Sándor: Ez a szennyes konkurrencia!) ellenben hathatós segítséget jelentett annak a kormánypolitikának, amelyet a Gömbös-kormány meg akar valósítani. Ebiben a pillanatban nem beszélek arról, hogy helyesen, vagy helytelenül, lesz még alkalmam beszélni az egész reformgondolatról és akkor majd azt is némi adatokkal fogom bizo-