Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-31
568 Az országgyűlés képviselőházának 31. illeti, amelyre annyiszor méltóztatnak minket invitálni — előmozdítani a jóviszonyt. Most arról szeretnék beszélni, amit a túloldalon többször reklamáltak, hogy nem elég tárgyilagossággal, nem a lényeghez hozzászólva utasítjuk el az appropriációt. Szerencsés voltam már a múltkor rámutatni a jövő évi költségvetés tarthatatlanságára. Ez az egyik gondolatom, amely miatt a javaslatot nem fogadom el. A másik pedig az, aminek Önök anynyira méltóztatnak hangoztatni az ellenkezőjét: a kartelek túltengése, amelynek megnyirbálására semmit a világon nem látok, sőt az ellenkezőjét tapasztalom. Eber Antal igen t. képviselőtársamnak a kartellek ellen tartott beszédei a legélesebb ellenkezést keltették fel. Tudok arról, hogy amikor első beszédét tartotta itt a karteluralom ellen, összehívták az összes kamarákat és nyilatkozatot adtak ki, amelyben szinte megbélyegezni kívánták, hogy Éber Antal a túlprotezsált gyáripar ellen felemelte szavát. Jelen voltam azon a kamarai ülésen, ahol az új kegyelmes úr, Buday-Goldberger a legélesebb támadást olvasta fel Éber Antal és mindazok ellen, akik a túltámogatott gyáripar ellen szót mernek emelni a Képviselőháziban. A legélesebb beszédet mondta, amelynek a gerince az volt, hogy ha ők tudták volna, hogy a Képviselőházban ilyen hangok is hallhatók, akkor elmaradtak volna a Nemzetközi Vásárról, sőt továbbment és azt mondta, hogy ha pedig a vásár építkezése alatt hallották volna ezt, akkor abbahagyták volna az építkezést. Ha ma ilyen állítások kockáztathatok meg, akkor valóban nem lehetek bizalommal az igen t. kormány iránt, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) mert kérdem, vájjon hol van a hatalom: a kormány kezében-e, vagy a Buday-Goldbergerek kezében, vagy pedig azoknak a bemberguraknak a kezében, akik közül egyik hasonló nyilatkozatot tett tavaly, amikor adóját nem az ő elgondolása szerint akarták leszállítani, hogy tudniillik kidobja az összes munkásait, (vitéz Scheftsik György: Fekete úr volt! — Mózes Sándor: A hatalom a bankok kezében van! Államot képeznek az államban!) Ezt azoknak a textilipari vállalatoknak egyik legfőbb feje mondotta, amelyek tudvalevőleg 107 címen kapnak különféle állami kedvezéseket. Ez a 110 textilvállalat alig foglalkoztat hadirokkantakat, holott a törvény kötelezi őket arra, hogy a munkások 20%-át a hadirokkantak közül kell kiválogatni. Ezekkel szemben talán a politika különössége teszi azt, hogy olyan kiváló iparosok, mint a Haggenmacherek sehol sem találhatók, sőt az egységes párt annyi hálával sem volt irántuk, hogy Hardy Dreher t ki ne buktassa a kerületéből, pedig jelenléte, tekintve, hogy semmiféle különös támogatást ez a cég nem élvez, helyes lett volna a t. Házban. Helyes lett volna azért, mert ez az a vállalat — semmi közöm sincs hozzá, nem is ismerem az illető urakat — már tizenegy kartelt tett tönkre. Hogy csak egyet említsek, a mindenható szénsavikartelt úgy tönkretette azzal, hogy maga is ilyen gyárat alapított, hogy ma már féláron lehet ezt a cikket kapni az országban. (Mózes Sándor: Megszületett helyette a kamillakartel.) Ez a közgazdasági okoskodás végigleng az önök egész jövőjén. Legalább is a költségvetésben nem látom, hogy ezen módosítást kívánnának tenni. Köztudomású, hogy például a vasúti díjszabás olyan, hogy szemben a békebeli állapottal, hosszabb távolságra olcsóbb, rövidebb táűlése 1935 június 13-án, csütörtökön. volságra, a 30 kilométeren aluli távolságra, amely pedig a falut elsősorban érdekli, aránytalanul drágább. Nem is csodálom ezt, mert ugyanennek az üzleti politikának, a megnyilvánulását láttam — ezt csak mellesleg jegyzem meg — a közelmúlt napokban Dombóváron, ahol »k« kocsit három napig nem lehetett kapni, hogy az ott rámpán beraktározott bányatermékeket be lehessen rakni. Nem tudom, nem volna-e helyes a Máv.-hoz minél több postavezetőt tenni, mert hiszen köztudomású, hogy a Máv.-val szemben a posta minden tiszteletet megérdemlő módon prosperál. Azt hiszem, hogy a gyáripart, ezt a tíz év alatt több, mint egymilliárd pengő állami szubvenciót élvezett és vámokkal is agyondédelgetett kedvencet valamiképpen meg kellene rendszabályozni, mert lehetetlen helyzet az, hogy a vámokkal az agrárollót a végletekig nyissuk ki, viszont a falu teljesen tönkremenjen. Ennek bizonyítására egy számítást csináltam. 1913-ban az ország inai területén 223-000 munkás dolgozott, 1926—33-ban 208.000. Ez a gyáripar 10 év alatt egymilliárd pengő állami vámkedvezményt kapott. Ebből a nagy lovon ülő textiliparra jut 50.000 munkás, amiből 33.000 nő, sőt kiskorú- Megállapítható az, hogy a gyáriparban 80.000-nél több munkás dolgozik 8 óránál többet, illetőleg a textiliparban 40.000 munkás dolgozik 8 óránál többet, 30-000 pedig napi 10 órán túl dolgozik akkor, amikor már 48 órás munkahétről beszélünk. Ha most figyelembe vesszük azt, hogy a két tipikus nagybirtokos vármegyében, Somogy és Fejér megyében mit lehetne csinálni csak 100 millió pengővel a földbirtokrendezés során, akkor megállapítható, hogyha ugyanarra a nívóra hozzuk, nem elaprózva mint Tolnát és Baranyát, akkor 5000 új önálló iparost juttatunk kenyérhez, ugyanolyan arányban, mint most Tolnában és Baranyában van, nem is szólva a szellemi munkásokról, tehát a jegyzőkről, orvosokról, akik ugyanolyan arányban, 1600-an jutnának ekképpen kenyérhez. De legalább is 60-000 új agrárexisztencia találna elhelyezést, vagyis mindössze 100.000 embernek juttatna életlehetőséget. Es mit csinálunk 1 Vájjon a telepítést forszírozzuk? Nem, t. Képviselőház, hanem az amúgy is szomorúan dotált földmívelésügyi tárca költségelőirányzatából kreálunk egy új államtitkári állást, 1,010-000 pengőt pedig valamilyen nitrogéntrágyagyár megmentésére fordítunk, mondván, hogy ez is szükséges. A mai viszonyok között ilyen óriási összeggel gyárakat szubvencionálni, megváltani, vagy megmenteni: valóban gondolkodásra készteti az embert. Pedig mit eredményezne az ilyen telepítési! Baranya-Tolnában csak 17 adóhátralékos van 5000 pengőn felüli hátralékkal összesen 174.000 pengő értékben, Somogy és Fejér megyékben viszont 121 az adóhátralékos 1,876.000 pengővel. A kisebb birtokok létjogosultsága tehát minden vitán felül áll. De méltóztassék megengedni, hogy ezt németországi példával illusztráljam, ahol a ifél és egy katasztrális holdas területeiken 100 hektárra 47 marha, 211 sertés és 1074 baromfi jut« Ez a két és 5 katasztrális holdnál már 100-ra, 102-re és 423-ra változik, míg 200 és 500 holdon 39 szarvasmarhára, csak 30 sertésre és csak 29 baromfira. Ezek a legújabb statisztikai adatok, amelyekből tehát kiviláglik, hogy mennyire sürgős a telepítés problémájának ta megoldása, hogy mennyire