Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. vitéz br. Roszner István: Maguk ügyvédek maradtak! — Mózes Sándor: Én elsősorban kisgazda vagyok! — Zaj. — Elnök csenget.) nem kell .a titkos választójog temetésének anynydszor és úgy tapsolnia, mint ahogy azt a nemzeti egység pártja tette. Nem akarok most kitérni arra, — feltéve, bogy az urak nem provokálnak — hogy micsoda választások voltak itt. Ezt próbáltam egyszer idehozni ... (vitéz Bánsághy György: Ezt már annyiszor hallottuk!) Azt hiszem, Bánsághy képviselőtársaim, hogy a dialóg talán nem érdekli az igen t. Házat. (Felkiáltások a középen: De a monológ sem!) Nekem jojóm van beszélni, (Dinnyés Lajos: Kötelessége is!) önöknek 'kötelességük hallgatni. Mert én is ezt teszem az urakkal szemben! (Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne zavarják állandóan a szónokot, sem a jobb-, sem a baloldalról.^ (Farkasfalvi Farkas Géza: Különös tárgyalási mód, az bizonyos!) Czirják Antal: Tény az, hogy a magyar közélet központi problémája a titkos és becsületes választójog, mert amíg ez nincs meg, addig a magyar közélet erkölcsi alapja hiányos. (Mózes Sándor: Ne akarjanak bennünket szabadságra küldeni addig, amíg a titkos választójogot meg nem csináltuk!) Elnök: Mózes képviselő úr, ne zavarja a szónokot! Czirják Antal: Ez az álláspont volt a ki

1 zárólagos posztulátum, amellyel segítettük a miniszterelnököt legutóbb, aki ma már nem volna miniszterelnök, ha a független kisgazdapárt a titkos választójog érdekében^ megindított harc során, a miniszterelnök ígérete alapján, őt nem támogatta volna, (vitéz br. Roszner István: Ne mondja! — Farkasfalvi Farkas Géza: Hát ez nagy bűnötök volt az biztos!) Ha a miniszterelnök úr a titkosság ügyében mai nyilatkozatát tavaly teszi meg, akkor magára maradt volna, (vitéz Scheftsik György: Az lett volna a jó!) Akkor ön nem ült volna itt. (vitéz Scheftsik György: Ön se!) Azt hiszem, hogy ma önnel együtt bukott nagyság volna és nem mint vezér szónokolt volna itt. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) A független kisgazdapárt nem a miniszterelnököt, hanem az elvet támogatta akkor, amikor a titkosság érdekében lábhoz tette a fegyvert. (Mózes Sándor: Jó volt a kisgazdapárt támogatása! — vitéz Scheftsik György: Nem kellett az!) És ha a miniszterelnök úr elejti a titkos választójogot, — ezt pártom nevében jelentem ki — akkor a független kisgazdapárt vele szemben azt a harcot veszi fel és folytatja kíméletlenül, amelyet a múltban éppen az akkori miniszterelnökkel szemben folytatott. (Zaj a jobboldalon. — vitéz br. Roszner István: El fogjuk viselni!) ' Önöknek igen nagy érdekük a választásnak minél tovább való kitolása, a házfeloszlatás kitolása, mert különösen falun most olyan izzó a hangulat az urak ellen,... (vitéz br. Roszner István: Honnan tudja? — vitéz Scheftsik György: Olvasta az álmoskönyvben! — Mózes Sándor: ötezer ember lesz öngyilkos évente! Senki sem törődik velük!) Olyan izzó a hangulat, hogy valóban meggondolandó és még talán éppen ezért is gondolkozik rajta a miniszterU elnök úr, hogy a titkos választójogot törvénybe [ iktassa-e. (Mózes Sándor: Elsüllyesztette véglegesen! _ Farkasfalvi Farkas Géza: örül, hogy túlvan rajta! — Zaj a jobboldalon.) Egyik túloldali igen t. képviselőtársam úgy Illése 1935 június l$-án, csütörtökön. 567 véli, hogy gondolkodni kell azon, hogy milyen a falu hangulata. Én nem gondolkodom ezen, mert állandóan köztük járok, (vitéz br. Roszner István: Mi is ezt tesszük!) Tudom, hogy önnek a véleménye ellenkező, mert ön a falu hangulatát a főszolgabírókon keresztül ismeri, vagy azokból a díszküldöttségekből, amelyeket a I t. képviselő úrhoz vezetnek, (vitéz br. Roszuer István: Minden héten két-három napig köztük vagyok. Jobban ismerem őket!) Egy azonban bizonyos és pedig az, hogy soha a falut és az intelligenciát a közigazgatás jobban nem helyezte egymással szembe, mint éppen a legutóbbi választás alkalmával, (vitéz br. Roszner István: Konkretizáljunk, ne általánosítsunk! Konkrét adatokat! — Mózes Sándor: Majd hozunk konkrét adatokat! — vitéz br. Roszner István: Majd mi is hozunk adatokat, nekünk is van! Sokkal több!) Nálam egyetlen kabátos ember nem volt a választások alatt, nálam még az egész közigazgatás is távoltartotta magát, (vitéz br. Roszner István: Bizonyára osztály elleni igazgatást követett el, azért kerülték! — Mózes Sándor: Ha az ember ellenzéki, " akkor mindjárt kommunista! — vitéz br. Roszner István: Ö mondja, hogy úr nem lépte át a küszöbét!) Ezekre a múltból szedett, nem sok jóízlésre mutató kifejezésekre nem tudok reagálni, hogy úr nem lépi át a küszöbömet. Azt hiszem, a képviselő úr is megváltoztatja ezt a kijelentését, (vitéz br. Roszner István: Nem én mondtam, ön mondta!) Engem a választások alatt kabátos ember egyáltalában nem segített. És ennek az oka a közigazgatás, az a közigazgatás, amelyben önök meghagyták az olyan alispánt, aki nem fogadta az én tisztelgő bemutatkozásomat, de nemcsak az enyémet, hanem a képviselőét sem fogadta. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak folyton bele a szónoklatba. (Zaj a közéven.) Ez a tárgyalási mód méltatlan a Képviselőházhoz. {Ügy van! Ügy van! bálfelöl. — vitéz Scheftsik György: Az ilyen beszéd is!) Czirják Antal: Ha képviselő úrnak az igazság fáj, méltóztassék jegyezni... (vitéz Scheftsik György: Nem igazság!) Megállapítom, hogy amit mondtam, minden vonatkozásban úgy van. Önnek nincs joga az én szavaimat kétségbevonni, (vitéz br. Roszner István: De országos viszonylatban nincs úgy, azt nem lehet mondani!) Elnök: Roszner képviselő urat kérem, ne szóljon folyton közbe. Czirják Antal: Ha önöknek annyira kifogásuk van a régi rendszer ellen, (Felkiáltások a jobbközépen: Van! Van!) miért nem méltóztatnak ezeket a régieket — nem fogom az önök terminus technikusát kisajátítani, hogy: csáklyásokat — nyugdíjba küldeni. (Mozgás.) Véletlenül az az alispán úr, akiről beszélek, rég megérett a nyugdíjra. A régi rendszernek értékes híve, igazán bájos úr, de minden bizonnyal kiöregedett már a reformkorszakból. Természetes, hogy mivel minden a fejtől való, ugyanilyen az egész közigazgatás is, megnyugtatom Scheftsik képviselő urat, (vitéz Scheftsik György: Én nem^ vagyok nyugtalan!) mert igaz, hogy katonasággal és gépfegyverek közt választottak engem, de az is igaz, (Nagy mozgás és zaj a jobboldalon és a középen.) — nagyon Örülök, hogy a közigazgatást nem bírják (Egy hang bal felől: Pártértekezletre mennek!) — hogy az egész jegyzői kar, nagyon kevés derék kivétellel, hasonlókép gondolkozik. Ez a gondolkozás nem fogja a falu és a Képviselőház között —legalább is, ami - az ellenzék közreműködését f