Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-31
566 Az országgyűlés képviselőházának 31 lentkezik a sérelem és az illető még a magyarázatokkal sem elégszik meg, hanem okvetlenül fitogtatni kívánja a maga hősiességét, (vitéz Scheftsik György közbeszól.) Nem fogok vitába szállni, csak Schoppenhauert idézem, aki valószínűleg volt olyan gondolkozó, mint azok. akik most provokálják a párbajt. Ez a Schopenhauer bizonyára nem elfogult, sőt a klerikalizmusnak még a gyanújától is mentes. Kezdem az ő konklúziójával, amikor azt mondja (olvassa): »Miután az igazságszolgáltatási és közbiztonsági szervek ma már elérték azt, hogy nem kiálthat ránk az országúton mindenki, hogy pénzt vagy életet, ideje lenne, hogy sikerüljön a józan észnek kivívni, hogy ne fenyegethessen meg bennünket java békés együttlét alatt minden csirkefogó »becsületet, vagy életet« alternatívával. Igazán meg kellene már szabadítani a művelt társadalmat attól az aggódástól, hogy minden tagja minden pillanatban életével és vérével felelős legyen mások durvaságáért, gorombaságáért, butaságáért, vagy gonoszságáért, ha azoknak kedvük van ilyesmivel támadni.« (Zaj.) Méltóztassék, Aforismen des Lebens Weisheit 83-ik oldal, (vitéz Scheftsik György közbeszól. — Magyar Pál: Scheftsik nem tudja, hogy Schoppenhauer meghalt!) (Tovább olvassa): »Az ilyen provokáló pedig lehet akár a leghaszontalanabb lump, a legostobább« — az erős kifejezést el is hagyom — »naplopó, kártyás, adósságcsináló, azaz olyan ember, aki azt sem érdemli meg, hogy valóban a sértett észrevegye. Ennek a becsületelvnek sokat köszönnek a hitványok, olyanokkal teszi őket becsületben egyenlőknek, akik elérhetetlen magasságban állnak, felettük.« Ez van a 67-ik oldalon. Jó az is, amit a hazugság vádjáról, mint becsületsértésről mond: »Csak annak volna joga véres bosszút követelni a sértésért, aki soha sem hazudott.« Ugyanott mondja ezt (olvassa): »Minden a becsületet érintő kérdésben a legfőbb appellációs fórum az erőszak, azaz az állatiasság és ez visszavonhatatlanul ítéletet hoz és ezért az ilyen lovagi becsületet ökölbecsületnek kellene nevezni. A verekedésnek, a párbajozásnak a becsülethez semmi köze, mert az ütés-vágás mindig csak az marad, amilyennél nagyobbra képes -minden ló, vagy szamár-« Ez a 71-ik lapon van. (Tovább olvassa): »A párbajozás olyan idők maradványa, amikor az öklök gyakorlottabbak voltak, mint a koponyák és úgy állítja helyre a becsületet, mintha valaki a higanyoszlop emelkedésével akarja igazolni, hogy a szobája meleg, jóllehet ő maga melengette fel a kezében.« (Mózes Sándor: Elvész az erkölcsi jogalap, jön az erőszak. — vitéz Scheftsik György: Halljuk Schopenhauert! Mit mond Schopenhauer? ~ Magyar Pál: Az előbb megszökött előle, most már visszajött!) En igen t. Képviselőház, azok előtt az igen értékes felszólalások előtt, amelyeket nem a közbeszóló képviselő úrtól kizárólag, hanem egy Matolcsytól, egy Makkaitól és az ifjú nemzedék valóban értékes tagjaitól hallottam, mindig tisztelettel hajtom meg az elismerés zászlaját. (Zaj. — vitéz Scheftsik György: Jobi ban szeretem, ha szid, mintha dicsér!) Elnök: ScKeftsik képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Mózes Sándor: Jöjjön haza kérem! — Br- Berg Miksa: Gyere ide!) Czirják Antal; A független kisgazdapárt . ülése 1935 június 13-án, csütörtökön. i tudatában van annak és elismeri azt a szinte héroszi küzdelmet, amelyet a miniszteri tárcák képviselői folytatnak a mai nehéz viszonyok közt. Látom és tudom, hogy mit jelent ma kultuszminiszternek lenni és nagy elismeréssel vagyok Bornemisza kereskedelemügyi miniszter úr ténykedése iránt és megállapítom, hogy a vidéken az iparosság valóban szinte megmentőjét reméli az ő fiatalos és rugalmas gondolkozásában, (vitéz Scheftsik György: Valamit akar a képviselő úr, mert dicséri!) En azoknak a keveseknek egyike vagyok, akik soha semmit nem akarnak és mint ellenzéki szónok és mint ellenzéki párt tagja nem is akarhatok semmit. (Rupert Rezső: De nem lehet dicsérni azt, akitől még nem láttunk semmit! Adja Isten, hogy sokat tegyen, de még meg kell várni, hogy mit csinál! — Baross Gábor: Ne gesztikuláljon!) Nem fogom rögtön dicsérni az önök kormányelnökét, (vitéz Seheftsik György: Erre büszke!) akinek legutóbbi beszéde valóságos aggodalmat kelt bennünk, akiket főleg a nép küldött ide (vitéz Scheftsik György: No! No!) és akik elmondhatjuk, hogy a legerősebb harcok árán vívtuk ki ezeket a székeket mindenféle támogatás nélkül, sőt a hatóságok akarata ellenére. (Dinnyés Lajos: Ez így van, hiába integetnek a képviselő urak! — Mózes Sándor: Bennünket a. nép választott meg, nem a Nep.! — vitéz br. Roszner István: Lásd: Nagyatád! Lásd: Miskolc!) Ha az igen t. képviselő úr kétségbe méltóztatik vonni ezt, bejelentem, hogy én két egységespárti képviselővel szemben^ az ország legtöbb szavazatát kaptam. (vitéz Scheftsik György: Nagyon gyöngék lehettek!) Tehát méltán hivatkozom a népre! (Dinnyés Lajos: Nem volt olyan jó kondícióban, mint a képviselő úr, valószínűleg! — Klein Antal: Gyönge volt a közigazgatás, úgy-e, Scheftsik? — vitéz Scheftsik György: Ugylátszik!) Ha pedig a közigazgatás ellen volna kifogás, megjegyzem azt is, hogy a legkeményebb öklű főszolgabíróval szemben értem el ezt az eredményt, (vitéz Scheftsik György közbeszól. — Klein Antal: Ott már felnyílt a nép szeme! — Dinnyés Lajos: Halljuk Scheftsiket! Tessék külön szónoklatot tartani. — Magyar Pál: A szónok nagyon zavarja a közbeszólót. — Derültség.) A legnagyobb aggodalommal hallgattam a miniszterelnök úrnak a titkos választójogot temető beszédét. (Rupert Rezső: Dehogy temette; nem is temetheti el! — Sándor István: Csak süllyesztette!) Nem tudom, mire való az a nyilatkozat, amely a kedélyeket és az országot valóban fel fogja izgatni, ha kimegy innen, főleg vidékre. (Klein Antal: Őszintén beszélt! Bevallotta, hogy sohasem akarta!) Nem tudom, igen t. Ház, miért volt ez szükséges? Talán nincs elég bizalommal saját pártja iránt? (Dinnyés Lajos: Jogos! Jogos! Fog ő még idejönni!) Talán konstatálta, hogy ott ellenzéki, sőt népies beszédek is elhangzottak? (vitéz Scheftsik György: Népies, demagóg, uszító, lázító beszédek.) Az önök soraiban: megengedem. Ha ön ilyeneknek becsüli őket. Vagy talán bizony az egységespárt összetételét nem tartja a miniszterelnök úr arra valónak, hogy tovább kormányozzon vele? Nem tudom megérteni. Az QJL egy bizonyos, hogy az igen t. egységespárt szí véről nagy kő eshetett le, (Zaj. — Felkiáltások: Nemzeti egység vártja, nem egységesIpart! — vitéz br. Roszner István: Meghalt, el van temetve! — Mózes Sándor: Átfestették a cégtáblát! Az egységespártból Nep. lett! —