Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. ülése 1935 június 13-án, csütörtökön. 561 el emiatt sokan. Nekünk e téren a régi elvektől el kell térnünk, de a régi elvek helyett semmi új elvet még nem állítottak fel, pedig új elvekre van szükség. A pénzügyminiszter úr mondásával szem­ben, amelyben kifejezi, hogy óvakodjunk a de­magógiától, ne ébresszünk hiú reményeket az egyes emberekben, amelyeket azután nem lehet lecsillapítani, az a megjegyzésem, hogy nem lehet az éhes gyomrokat ilyen kifejezésekkel, ilyen ígéretekkel megnyugtatni. Itt határozot­tan az elvi részben van a hiba, mert van mun­kaalkalom, ha a tőke rendelkezésre áll, van munkaalkalom mindenki számára. A rendszer­ben van a hiba, hogy mégis annyi a munka­nélküli. E téren nekünk igenis, minden erővel azon kell lennünk, hogy ezt a rendszert olyan módon változtassuk meg, hogy az embereket ismét kenyérhez juttathassuk, mert az embe­reknek nem ígéret, nem csendesítés, nem nyug­tatás, hanem kenyér kell. {Ügy van! Ügy van! — Csoór Lajos: Munkát! Kenyeret!) Az egyik miniszter úrnál a választások után tisztelete­met tettem. Megjegyzem, lehet, hogy az ellen­zék ezt helyteleníteni fogja,^ de mivel a Nep. az én kerületemben engem tényleg támogatott, ennekfolytán kötelességemnek tartottam, hogy egyes miniszter uraknál látogatást tegyek még a Ház megnyitása előtt. Az egyik miniszter úr azt mondotta nekem, hogy az én választási küzdelmem keresztény győzelem volt. Most, amikor befejezem beszédemet, kije­lentem, azt szeretném, hogy amikor bezáródik ez a ciklus, akkor én mondhassam a miniszter­elnök úrnak és a t. kormány minden egyes tag­jának, hogy ez a parlamenti ciklus keresztény győzelem volt. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik Kéthly Anna képviselőtársunk. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Mielőtt a tárgyra rátérnék, amelyet beszédemben szóvá i kell tennem, pártom megbízásából a miniszter­elnök úr beszédének két részével kell foglalkoz­nom, amely két résznek pártom különös fontos­ságot tulajdonít és amelyet különös érdeklődés­sel figyelt. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a vá­lasztójog kérdése, a másik a szociális kérdéssel foglalkozó rész. A miniszterelnök úr, mint pártjának a költ­ségvetési és megajánlási vitában felszólalt néhány másik tagja is, a választójog kérdésé­nek, a titkos választójognak aktualitását ta­gadta, mégpedig annak a békének és nyugalom­nak jegyében, amelyre a reformok megoldása érdekében a parlamentnek állítólag szük­sége van. Mi azt valljuk, hogy a választójogról való ilyen nyilatkozat nem megnyugtató hatású, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) sőt ellenkező­leg, nemcsak a mi megdöbbenésünket, nemcsak ennek a kis parlamenti frakciónak a megdöb­benését váltotta ki, hanem valljuk, hogy ez a megdöbbenés odakint is jelentkezni fog. Mi | aggodalommal látjuk azt, hogy a választójog j kérdését mellékkérdéssé, jelentéktelen üggyé degradálták, holott mi azt valljuk, hogy a vá­lasztójog igenis kenyérkérdés és a választójog megoldása nélkül a gazdasági kérdések sem Ioldhatók meg. (Malasits Géza: Nagyon igaz!) iCsak a titkos választójog alapján összeülő par­lamentben van annyi bátorság és annyi kezde­ményező erő, amennyi a szükséges reformok megoldásához elengedhetetlenül kell, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) s ezt a bátorságot, ezVa kezdeményező erőt a nyüt választójog alapján összeült parlamentben a leghangosabb, sőt a legőszintébbnek látszó és őszintén érző fogad­kozások ellenére is hiába keressük. Egy parla­mentnek, amely egy ilyen rendkívül elhanya­golt kérdést, mint amilyen Magyarországon a szociális kérdés s amelynek egy ilyen borzal­mas nyomorúságot és kenyértelenséget, ami­lyen ma Magyarországon van, meg kell olda­nia, egy ilyen parlamentnek rendkívüli ellen­állásokat kell legyőznie, amikor változást akar életbeléptetni és megvalósítani. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Aki ma szociális kérdéshez nyúl, annak olyan osztály erőkkel kell szembe­szállnia, olyan osztályerőket kell legyőznie, amilyenekre a miniszterelnök úr is utalt beszé­dében és felsorakoztatta őket részben, amely osztályerők legyőzésére azonban egy nyiltvá­lasztás alapján összeült parlament képtelen. Egészen bizonyos, hogy a szociális refor­mok terén nem elégedhetünk meg csupán azzal, hogy a vasárnapi munkaszünetet rendezik, hogy a 48 órás munkaidő megvalósítását he­lyezik kilátásba, hogy a borravaló-kérdés ren­dezését kormányprogrammá emelik, hogy a fiatalkornak és nők fokozott védelmét most meg akarják jobban valósítani: nemcsak erre van szükség, hanem a munkásság életével kap­csolatos ezerágú problémák felgöngyölítésére és jogos követeléseinek honorálására van szük­ség. Ebben a kérdésben és ezzel a kérdéssel kapcsolatban csakúgy, mint a gazdasági, a ke­nyérkérdéssel kapcsolatban- elvitathatatlan az. hogy mégis csak a főprobléma a választójog kérdése, amelynek segítségével kialakulhat egy olyan parlament, amely a szociális kérdés megoldásának makacs és konok ellenzőivel szemben ki tudja munkálni azokat a néni erő­ket, amelyeknek érdeke, hogy a szociális kérdés megoldassák, ennélfogva ezzel az érdekkel egy­vonalban és egyirányban meg is tudja azt ol­dani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi úgy érezzük, hogy a többségi párt túl­ságosan kényelmessé teszi a maga számára a kérdést, amikor azt mondja, hogy később, évek multán a mai nyugodt és békés hangulatot gazdasági és szociális reformok alkotására fel­használva, fog majd foglalkozni a választójog kérdésével. T. Ház! Ez a dolog és a választójogról szóló nyilatkozatok mai megfogalmazása ben­nünk azt a gyanút keltik, hogy a választójog­ról való előzetes, választások előtti nyilatko­zatok csak játékok voltak egy választási han­gulat kiváltására és előkészítésére és ha bizo­nyos mértékben még szójátéknak és utalás­nak is alkalmas, iákkor azt mondom, hogy ezekre az ígéretekre illik az a bizonyos meg­állapítás, hogy a mór megtette kötelességét, a mór elmehet. (Csoór Lajos: Tibor megtette kötelességét!) Ezeknek az ígéreteknek; segítsé­gével kialakult hangulatot felhasználva, le­aratták az eredményeket és az ígéretekkel szemben a halogatás álláspontjára léptek, nyitva hagyva az ajtókat azonban a feté is, hogy vájjon négy év múlva micsoda kibúvó­kat fognak a titkos választójoggal szemben találni és felhasználni. (Propper Sándor: Nye­résben vannak, abbahagyják a játékot! Gaval­lér tempó!) Egészen különös az idegeskedés a választójog kérdésében azok részéről, aMk most már nem csupán a saját programmjukat, hanem mint a legf elélő sebb helyről elhangzott ígéret beváltását követelik a választó jog f meg­valósítását. De ennek ellenére, a halogatás, £z idegeskedés, a semmibevevés ellenére is mi er'

Next

/
Thumbnails
Contents