Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

46 Az országgyűlés képviselőházának sam, németajkú kerületnek németajkú, de magyar érzésű képviselője tett hitvallást a mellett, hogy németül beszélő, magyarul érző és a magyar hazához hűséges magyar állampolgár. A, választások folyamán nekem is alkalmam volt egy vegyes-nyelvű kerületben fellépni. A tizennégy község közül nyolcban nemzetiség lakott, horvátok és németek. A választás túlfűtött hevében sem hallottam egyetlen-egyszer sem azt, hogy valahol a magyar hazával, a magyar nemzettel szemben egyetlen nem megfelelő szó hangzott volna el. (Gr. Apponyi György: Nem is! Csak ott, ahol felheccelik!) De ki hecceli fel? Sohasem alulról heccelik fel. (Zaj a középen. — Felkiáltások a Bund!) Ott is hiba lehet, de azon az oldalon is hiba lehet, ahol mesterségesen éket vernek a magyarság és a Magyarországon lakó németség közé. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezen a téren a régi kormányzatban is meg volt a megértés és a maiban is megvan ennek a kérdésnek megoldására. Csak arra kérem a miniszterelnök urat, hogy az alsóbb hatóságokat, amelyek sokszor szinte érthetetlen túlbuzgalommal igyekeznek sokszor messzebb menni, mint szükséges volna, lássa el kellő utasításokkal, mert mondhatom, én aki a felvidékről származó ember vagyok, tudom, hogyan néznek erre mifelénk elszakított véreink, hogyan nézik azt, milyen lesz egyszer a sorsuk itt, ha a jó Isten és a mi erőnk megadja, hogy visszajöhessenek ide. Azzal az ötszázezer főnyi német kisebbséggel nekünk a többség lojalitásával, törvényadta jogaik határain belül kell bánnunk. Végezetül igen t. miniszterelnök úr, egy olyan kérdést vagyok bátor a miniszterelnök úrhoz intézni, amelyről tudom, hogy szintén a szívén fekszik. Ez nemcsak a diplomás, hanem a maturált állástalan fiatalságnak a kérdése. A napokban, amjikor az utcán mentem, megszólított egy harminc esztendős fiatalember. Ügylátszik, valahonnan a parlament karzatáról ismerhetett. Azt mondta: Kérem, képviselő úr, engedje meg, hogy pár szóval elmondjam sorsomat. Harmincéves ember vagyok, katona voltam a nemzeti hadseregben. Van egy tanári és egy jogászdiplomám. Nem tudtam elihelyezkedni. Megszereztem valami kékfestői tanfolyaminak diplomáját is. El akartam menni egyszerű robotoló munkásnak a gyárba. Ott áll a menyasszonyom. Mikor alapítsak családot, ha két diplomával smég egy munkáskenyeret sem tudok magamnak megszerezni. (Mózes Sándor: Meg kell teremteni a miunkáshadsereget! — Weltner Jakab: Rántott levessel!) Bátor vagyok a miniszterelnök úr és az, igen t. kereskedelemügyi miniszter úr, a jövendő iparügyi miniszter úr figyelmébe ajánlani azt, hogy van itt nagyon sok olyan iparvállalat, amely hatalmas vámkedvezményeket élvez; méltóztassanak rászorítani őket, hogy nagyobb számban alkalmazzanak diplomás és nem diplomás magyar ifjakat. (Br. Berg Miksa: És ne külföldieket!) Tavaly előfordult — itt tettem szóvá a Házban és most megismétlem — hogy voltak vállalatok, amelyek a miniszterelnök úr és Illés képviselőtársam akciójával kapcsolatosan elhelyeztek ifjakat havi 80 pengőért, kéthárom hét múlva azonban elküldték őket azzal, hogy menjenek sétálni és elsején jöjjenek el a 80 pengőért. Ez nem megoldása a kérdésnek. Tulajdonképpen csak azok a reformok, amelyekért odaát is és ezen az oldalon is hadakozunk és amelyektől eredményeket várunk, fogják az ifjúságot kenyérhez juttatni. Szükséges a szövetkezeti eszme megerősítése künn a fal21. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. vakban. Főleg értékesítő szövetkezetekre lesz szükség. Fogyasztási szövetkezetekből, ahol a cipőpertlitől a fogpasztáig mandent árulnak, íhála Istennek, már elegünk van, most értékesítő szövetkezetek kellenek, ahol egy csomó fiatalemberre lesz szükség és majd a földbirtokreform és a hitbizományreform során és a székesfőváros felmérése során és egyéb más ilyen tagosítás során rengeteg sok mlunkaerőre lesz szükség. (Rupert Rezső: Az a baj, hogy mindig csak mérünk!) Inkább mérjünk, mint ne mérjünk, igen t. képviselőtársam, mert ebből mégis csak származik valami haszon. Meg kell vallanom!, hogy az idei költségver tésben a reformoknak még csak a nyomait sem látom. Egy esztendőre megint itt állunk és a reformokra onég egy esztendeig várnunk kell. Éppen ezért, miután ebben a költségvetésben sem látom azokat a nyomokat, azokat az oroszlánkörmöket, amelyek a reformokat 3éleznék és miután politikai pártállásomnál fogva sem fogadtam el a költségvetést, a miniszterelnöki tárca költségvetését sem áll miodomiban elfogadni, (Elérik helyeslés a baloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Weltner Jakab képviselő urat illeti & szó. .-''. ..;••'•'. , ..i . Weltner Jakab: T. Ház! A miniszterelnöki tárca költségvetésének tárgyalásánál két kérdéssel kívánok foglalkozni: az egyik a sajtószolgálat, a másik a választójog kérdése. , A Gömbös-kormány nevéhez egy olyan újítás fűződik, amelyet rokonszenvesen lehetne szemlélni/Gömbös miniszterelnök úr volt tudniillik az első, aki azt mondotta: nem bízom magamat csak a hivatalos apparátusra, a főispánokra és főszolgabírókra, hanem igyekszem magamnak pártot szervezni. Ellentétben a többi kormánnyal, amelynek egyáltalában nem volt pártj Gömbös-kormány azt mondotta: nemcsak a hivatalos apparátussal akarok választatni, hanem pártot szervezek magamnak. Ez ellen nem lehet tiltakozni, sőt alkotmányos országban, alkotmányos életben a kormánypártnak csakis a saját híveivel, azokkal, akik osztják a kormány véleményét és meggyőződését, lehetne az ellenzékkel szembeszállni. Ez volna a becsületes mérkőzés, ez volna az ország igazi közvéleményének a kipróbálása. Csakis ilyen alapon lehetne igazi alkotmányos életről beszélni. A kormány megindította a szervezkedést. Azt kérdezem én: egyenlő erővel, egyenlő alapon, egyenlő szabadságjogokkal áll-e egymás-, sal szemben a két tábor? A kormány pártot j szervez magának, de nemcsak azzal, hogy esz-, méit terjeszti, nemcsak azzal, hogy reformgondolattal akarna hódítani, hanem az újítás mellé a régi eszközöket is maga mellé szegezi. A hivatalos apparátus erőszaka éppúgy működik, mint ezelőtt, kiegészítve a pénznek a hatalmával, az agitáció mindenhatóságával, (vitéz Szalay László: Nagyon téved a képviselő úr!) En nem tévedek. Ezek tények! (vitéz Szalay László: Tévedni emberi dolog!) Tévedni emberi dolog, de ön téved. Az a kérdés, hogy azon az alapon téved-e, ahogy mondja. Ez még kérdéses. Tehát igenis felhasználja az új gondolat mellé a pénz mindenható hatalmát, az agitáció eszközeit, a modern agitáció újításait. Nemcsak elvekben, külsőségekben is. A kormány egyoldalúan él az agitáció szabadságával. Mert ha eszmékről, elvekről van szó, különösen ilyen kaotikus korszakban, amikor