Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. a szociáldemokrata pártnak igen jelentős té­nyezői a nemzeti kérdésben mindig azon az ál­lásponton állottak, amit mi is akceptáltunk. (Éljenzés.) Az összekötő vonalak nyugati irány­ban úgyszólván el vannak vágva. Ez az a tör­ténelmi pillanat, amikor a magyar munkásnak össze kell fognia a magyar munkaadóval, a polgárságnak a munkássággal és egy új ma­gyar munkásszellem érvényesítésével kell önök­nek velünk együtt menniök. (Weltner Jakab: Kezdjék a gyilkos urak!) En úgy látom, hogy ez történelmi hivatása ennek a parlamentnek. Igazi nemzeti egység a munkásság nélkül el nem képzelhető. És ne t féljenek az érdekképviseletektől. Az érdekképviselet nem azt jelenti,, hogy po­litikai jogaiból ki akarjuk forgatni a mun­kásságot, hanem a termelés érdekében biztosí­tani akarjuk a munka harmóniáját. Ha ezek a szervezetek mint legális szervezetek politika­mentesen, kizárólag a gazdasági életnek fog­nak rendelkezésre állani, akár munkaközvetí­tésről, akár^ segítőeszközökről, akár az agg­kori biztosításról, akár a munkás higiéniájá­ról van szó, ha ez harmonikusan felépített Or­ganizmus lesz, akkor megvalósul az, amit a keresztény gazdasági párt elődje, a keresz­tényszocialista párt akart elérni, de támoga­tás és eszközök híján nem tudott megvalósí­tani. Én egyetemes megoldásra törekszem ab­ban a tekintetben,, hogy ne legyenek itt olyan politikai frakciók, amelyek nemzetközi talajon állva, esetleg más irányba terelhetők. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ezekután egyes felszólalásokra kellene vá­laszolnom., Méltóztassanak ettől eltekinteni. Három felszólalásra azonban válaszolni kívánok. Az egyikre már válaszoltam, t. i. Túri igen t. barátom felszólalására. Válaszol­nom kell azonban Huszár Mihály képviselő­társamnak is, aki tepnap azzal vádolta meg a nemzeti egység kormányát, hogy a yálaszta 1 sokon elnyomtuk Ernszt Sándort. Kijelentem, hogy Ernszt Sándornak nagy tisztelője va­gyok, vele .szemben ellenjelöltet nem is állí­tottunk, ö maga döntött kerületében arról, hogy kivel akar egy listán menni. Az a körül­mény, hogy ő nem helyesen ítélte meg a szi­tuációt, nem reám tartozik és nem is erre á pártra. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Rassay Károly: ö nem is pa­naszkodik. — Preszly Elemér: Meg is válasz­tották!) Egyébként azt is meg kell állapita­nom, hogy a képviselő úrnak nem volt hiva­talos ellenjelöltje, de nem hiszem egyébként sem, hogy panaszkodhatna. Nagyon sokan voltak, akikkel szemben ellenjelöltet állítottunk, de ilyen panaszt velem szemben mégsera emel­tek. (Rassay Károly: Én nekem volt és még­sem panaszkodtam!) Végül Shvoy igen t. barátomnak kell vála­szolnom. Shvoy Kálmán képviselőtársam rend­kívül érdekesen beszélt és hozzám, mint felelős honvédelmi miniszterhez, egy kérdést adresz­szált. Azt mondotta, hogy idegesség van a had­seregben, mert a nagyobbrangú és idősebb tiszteket sokszor áthelyezik. Képviselőtársam­nak világosan válaszolok, biztosan egyet fog velem érteni. Ideges magasabb parancsokra nincs szükség. (Ügy van! Ügy van! — Elénk derültség.) A katonának — ezt minden katona tudja — hozzá kell szoknia ahhoz, hogy amíg szolgál, addig számos garnizonba és számos be­osztásba kerül. Tudnék példákat mondani, hogy valaki most rendezte be a lakását és éjjel ka­pott áthelyezési parancsot. Ha mi családi kö­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ ïï. /,... ülése 1935 június 13-án, csütörtökö?i. 555 rülményeket mérlegelünk* akkor úgy járunk, mint én a háborúban, aki mindig haragudtam egy kicsit, mikor azt mondták: »dieser Mann ist ledig, der möchte den schweren Ritt reiten«. Én nem tudom akceptálni, hogy különbséget tegyünk nőtlen és nős ember között a katonák­nál, ahol »gleiche Brüder, gleiche Kappen« el­vének kell érvényesülnie. Fabinyi pénzügyminiszter úr őexcellenciája megcáfolta Shvoy igen t. barátomnak azt a figyelmeztetését, hogy itt fizetéscsökkentés lesz. Magyarországon nagyon sokszor láttunk úgynevezett idegességi hullámokat. Az a poli­tikus, aki berendezkedik arra, hogy ezekre rea­gáljon, fél éven belül elhasználja összes idegeit. En erre nem vagyok berendezve. Méltóztassék tehát felszólalásomat tudomásul venni és a napirenden lévő törvényjavaslatot elfogadni. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot tö­megesen üdvözlik.) (Szünet után.) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Gróf Széchenyi György! (Zaj és mozgás.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Mél­tóztassanak helyeiket elfoglalni. Gr. Széchenyi György: T. Ház! Legyen sza­bad először is a mélyen t. túloldal első szóno­kának egy megjegyzésére reflektálnom, aki az összeférhetlenségi törvénnyel foglalkozott, az­zal az összeférhetlenségi törvénnyel, amelyet a kormány benyújtott, amelyet a Ház megszava­zott, amely egy elsőrendű, kiváló törvény volt, amelyet, sajnos, állandó módosításoknak vetet­tek alá, majd a Felsőháznak megküldték, ott megszavazták, némi módosításokkal visszaküld­ték és az országgyűlés feloszlatásáig a bizott­ság előtt feküdt. T. Ház! A túloldalnak nem volna jogában ezt a kérdést felvetni, mert minden pillanat­ban megvan a módja hozzá, hogy az Összefér­hetlenségi törvényjavaslatot akár az eredeti, akár a módosított formájában ide a Ház elé hozza. T. Ház! Nemcsak ezzel a túloldalról elhang­zott beszéddel akarok foglalkozni, hanem fog­lalkozni akarok azzal a beszéddel is, amely itt ezen az oldalon legutoljára elhangzott, foglal­kozni kell azért is, mert Ulain képviselő úr helyettem, illetve az én helyemen beszélt, ami­vel nem az elnök úrnak akarok szemrehányást tenni, hanem megemlíteni, hogy a képviselő úr őt megtévesztette. Felszólalok ezzel a beszéddel kapcsolatban azért, mert én szeretem a „kor­mánypárti beszédet a kormánypárt részéről és szereteim az ellenzéki beszédet az ellenzék részé­ről. (Helyeslés a baloldalon.) Ne méltóztassa­nak ezt rossznéven venni, de politikai ízlésem ezt kívánja meg és én azt hiszem, hogy ebben az egész Ház ízlése egyet fog velem érteni. (Mózes Sándor: Nem lehet kétlaki politikát folytatni!) T. Ház! Egyébként azzal kezdem meg beszé­demet, hogy a felhatalmazási törvényjavasla­tot a magam részéről, mint ellenzéki képviselő, nem fogadom el és ennek az álláspontomnak indokolására röviden végigfutok a különböző tárcákon, mert az alatt a rövid óra alatt, amely rendelkezésemre áll, csak egy rövid futamot lehet lefolytatni. Kezdem a külüggyel, A külüggyel kapcso­79

Next

/
Thumbnails
Contents