Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. a szociáldemokrata pártnak igen jelentős tényezői a nemzeti kérdésben mindig azon az állásponton állottak, amit mi is akceptáltunk. (Éljenzés.) Az összekötő vonalak nyugati irányban úgyszólván el vannak vágva. Ez az a történelmi pillanat, amikor a magyar munkásnak össze kell fognia a magyar munkaadóval, a polgárságnak a munkássággal és egy új magyar munkásszellem érvényesítésével kell önöknek velünk együtt menniök. (Weltner Jakab: Kezdjék a gyilkos urak!) En úgy látom, hogy ez történelmi hivatása ennek a parlamentnek. Igazi nemzeti egység a munkásság nélkül el nem képzelhető. És ne

t féljenek az érdekképviseletektől. Az érdekképviselet nem azt jelenti,, hogy politikai jogaiból ki akarjuk forgatni a munkásságot, hanem a termelés érdekében biztosítani akarjuk a munka harmóniáját. Ha ezek a szervezetek mint legális szervezetek politikamentesen, kizárólag a gazdasági életnek fognak rendelkezésre állani, akár munkaközvetítésről, akár^ segítőeszközökről, akár az aggkori biztosításról, akár a munkás higiéniájáról van szó, ha ez harmonikusan felépített Organizmus lesz, akkor megvalósul az, amit a keresztény gazdasági párt elődje, a keresztényszocialista párt akart elérni, de támogatás és eszközök híján nem tudott megvalósítani. Én egyetemes megoldásra törekszem abban a tekintetben,, hogy ne legyenek itt olyan politikai frakciók, amelyek nemzetközi talajon állva, esetleg más irányba terelhetők. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ezekután egyes felszólalásokra kellene válaszolnom., Méltóztassanak ettől eltekinteni. Három felszólalásra azonban válaszolni kívánok. Az egyikre már válaszoltam, t. i. Túri igen t. barátom felszólalására. Válaszolnom kell azonban Huszár Mihály képviselőtársamnak is, aki tepnap azzal vádolta meg a nemzeti egység kormányát, hogy a yálaszta

1 sokon elnyomtuk Ernszt Sándort. Kijelentem, hogy Ernszt Sándornak nagy tisztelője vagyok, vele .szemben ellenjelöltet nem is állítottunk, ö maga döntött kerületében arról, hogy kivel akar egy listán menni. Az a körülmény, hogy ő nem helyesen ítélte meg a szituációt, nem reám tartozik és nem is erre á pártra. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Rassay Károly: ö nem is panaszkodik. — Preszly Elemér: Meg is választották!) Egyébként azt is meg kell állapitanom, hogy a képviselő úrnak nem volt hivatalos ellenjelöltje, de nem hiszem egyébként sem, hogy panaszkodhatna. Nagyon sokan voltak, akikkel szemben ellenjelöltet állítottunk, de ilyen panaszt velem szemben mégsera emeltek. (Rassay Károly: Én nekem volt és mégsem panaszkodtam!) Végül Shvoy igen t. barátomnak kell válaszolnom. Shvoy Kálmán képviselőtársam rendkívül érdekesen beszélt és hozzám, mint felelős honvédelmi miniszterhez, egy kérdést adreszszált. Azt mondotta, hogy idegesség van a hadseregben, mert a nagyobbrangú és idősebb tiszteket sokszor áthelyezik. Képviselőtársamnak világosan válaszolok, biztosan egyet fog velem érteni. Ideges magasabb parancsokra nincs szükség. (Ügy van! Ügy van! — Elénk derültség.) A katonának — ezt minden katona tudja — hozzá kell szoknia ahhoz, hogy amíg szolgál, addig számos garnizonba és számos beosztásba kerül. Tudnék példákat mondani, hogy valaki most rendezte be a lakását és éjjel kapott áthelyezési parancsot. Ha mi családi köKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ ïï. /,... ülése 1935 június 13-án, csütörtökö?i. 555 rülményeket mérlegelünk* akkor úgy járunk, mint én a háborúban, aki mindig haragudtam egy kicsit, mikor azt mondták: »dieser Mann ist ledig, der möchte den schweren Ritt reiten«. Én nem tudom akceptálni, hogy különbséget tegyünk nőtlen és nős ember között a katonáknál, ahol »gleiche Brüder, gleiche Kappen« elvének kell érvényesülnie. Fabinyi pénzügyminiszter úr őexcellenciája megcáfolta Shvoy igen t. barátomnak azt a figyelmeztetését, hogy itt fizetéscsökkentés lesz. Magyarországon nagyon sokszor láttunk úgynevezett idegességi hullámokat. Az a politikus, aki berendezkedik arra, hogy ezekre reagáljon, fél éven belül elhasználja összes idegeit. En erre nem vagyok berendezve. Méltóztassék tehát felszólalásomat tudomásul venni és a napirenden lévő törvényjavaslatot elfogadni. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) (Szünet után.) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Gróf Széchenyi György! (Zaj és mozgás.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Gr. Széchenyi György: T. Ház! Legyen szabad először is a mélyen t. túloldal első szónokának egy megjegyzésére reflektálnom, aki az összeférhetlenségi törvénnyel foglalkozott, azzal az összeférhetlenségi törvénnyel, amelyet a kormány benyújtott, amelyet a Ház megszavazott, amely egy elsőrendű, kiváló törvény volt, amelyet, sajnos, állandó módosításoknak vetettek alá, majd a Felsőháznak megküldték, ott megszavazták, némi módosításokkal visszaküldték és az országgyűlés feloszlatásáig a bizottság előtt feküdt. T. Ház! A túloldalnak nem volna jogában ezt a kérdést felvetni, mert minden pillanatban megvan a módja hozzá, hogy az Összeférhetlenségi törvényjavaslatot akár az eredeti, akár a módosított formájában ide a Ház elé hozza. T. Ház! Nemcsak ezzel a túloldalról elhangzott beszéddel akarok foglalkozni, hanem foglalkozni akarok azzal a beszéddel is, amely itt ezen az oldalon legutoljára elhangzott, foglalkozni kell azért is, mert Ulain képviselő úr helyettem, illetve az én helyemen beszélt, amivel nem az elnök úrnak akarok szemrehányást tenni, hanem megemlíteni, hogy a képviselő úr őt megtévesztette. Felszólalok ezzel a beszéddel kapcsolatban azért, mert én szeretem a „kormánypárti beszédet a kormánypárt részéről és szereteim az ellenzéki beszédet az ellenzék részéről. (Helyeslés a baloldalon.) Ne méltóztassanak ezt rossznéven venni, de politikai ízlésem ezt kívánja meg és én azt hiszem, hogy ebben az egész Ház ízlése egyet fog velem érteni. (Mózes Sándor: Nem lehet kétlaki politikát folytatni!) T. Ház! Egyébként azzal kezdem meg beszédemet, hogy a felhatalmazási törvényjavaslatot a magam részéről, mint ellenzéki képviselő, nem fogadom el és ennek az álláspontomnak indokolására röviden végigfutok a különböző tárcákon, mert az alatt a rövid óra alatt, amely rendelkezésemre áll, csak egy rövid futamot lehet lefolytatni. Kezdem a külüggyel, A külüggyel kapcso79