Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

554 Az országgyűlés képviselőházának 31. amelyek abban a szerencsében részesültek, hogy az állam megvédte vagyonállagükat, elsősorban kötelesek kezdeményezőleg fellépni ezen a téren. (Helyeslés és taps.) Teljesen egyetértek Eckhardt képviselőtársammal abban, hogy ezek nem jelenthetnek államot az államban. (Ügy van! Ügy van!) A minap nézegettem a Tébe jelentését. Ezek az urak világszemléleti politikát űznek a közgyűlésükön; ezek az urak politikai, hatalmi kérdésekről tárgyalnak és terveket szőnek. Pedig nekik csak egy kötelességük van: a tőkét becsületes alapon rendelkezésre bocsátani a termelés számára,, becsületes kamatviszonyok mellett. (Elénk helyeslés és taps. — Farkasfalvi Farkas Géza: A Tébe igazgatóját nekem küldték hivatalos ellenjelöltként. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Én és a kormányom tehát arra az elvi álláspontra helyezkedünk a beruházások kérdésében, hogy ahol nem lehet magánérdekeket konstruálni, ahol nyomós a közérdek,, ott nekünk át kell segítenünk esetleg még a magángazdaságot is a kezdeményezés útján, mert való az, hogy ha megáll egy gépezet, a rozsdásodás folytán tönkremegy. (Ügy van! Ügy van!) Mi tehát az idén is jövünk a beruházással. Ha nem is vesszük figyelembe azokat a beruházásokat, amelyek automatikusan keletkéznek a költségvetés révén, egy speciális beruházási programmal jövünk, amelynek az a célja, hogy szerény keretek között segítsen a gazdasági életen. Ezt a kérdést tekintve, azt mondhatom, hogy az igazi gazdasági élet fellendülését a mezőgazdasági jó esztendők sorozata fogja meghozni, ha a kormánynak módjában lesz a mezőgazdasági termeivények számára külföldi piacot biztosítani. (Ügy van! Úgy van! — Egy hang a baloldalon: Beszélni kell a Jóistennel!) Ez az oka annak, hogy a miniszterelnök is a legélénkebben foglalkozik j ezzel a kérdéssel, mert tudja, hogy ez a lényeg: j a mezőgazdaság természetes megsegítése. ; (Taps a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem, hogy ezen az úton járva, korábban érünk a célhoz, mint mesterséges injekciókkal és egyesek üzleti lehetőségeinek előmozdításával. (Ügy van! Ügy van!) Egyébként pedig ragaszkodunk azokhoz a pénzügyi irányelvekhez, amelyeket a pénzügyminiszter úr kifejtett. Élénk figyelemmel kell kísérni a külföldet, de utánzásnak éppen gazdasági téren nincs helye. (Farkasfalvi Far' kas Géza; Semmi téren! Nagyon helyes!) Nagyon helyes. Akceptálom. Sok téren nem szabad utánozni, csak a tanulságokat kell levonni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) Mert amit szabad Amerikában, az Amerikai Egyesült Államok elnökének, azt, sajnos, nem szabad Magyarországnak és miniszterelnökének megtennie. (Ügy van! Ügy van!) Mi ugyanis nemcsak valamely nagyhatalommal, hanem mindenkivel, aki Európában él, gazdasági öszszefüggésben vagyunk és nem szeretnék gazdasági manőverek révén olyan kellemetlen helyzetbe jutni politikailag, amely a magyar szuverenitást bármely formában veszélyeztetné. (Farkasfalvi Farkas Géza: Amit lehet a Führernek, azt nem lehet a Vezérnek.) És ha a pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy »fal mellett«, akkor én, mint miniszterelnök azt mondom: helyes. Ha valahol nem lehet lendületes politikát csinálni, akkor ez elsősorban vonatkozik a pénzügyi politikára. (Friedrich István: Láttuk! Wekerle lendületes volt és ' ülése 1935 június 13-án, csütörtökön. hova vitt minket? 600 millió lendült itt el! Derültség.) És most, igen t. Ház, legyen szabad a szociális kérdésekre is áttérnem. (Halljuk! Halljuk!) Bejelentem azt, hogy a vasárnapi munkaszünet kérdésében elvileg osztom a t. felszólalók álláspontját. Be kell hozni. Ki kell rekeszteni azonban ebből az intézkedésből a vasárnap reggeli tejellátást és a kenyérellátást. Egyébként az egész vonalon legyen vasárnap munkaszünet. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Gr. Széchenyi György: Minél előbb!) Azt hiszem egyetért az igen t. Ház — bár egy kis kérdésről van szó — abban is, hogy a borravaló kérdésében az idegenforgalomra való tekintettel a százalékos rendszerre kell áttérni. (Helyeslés.) A kereskedelemügyi miniszter urat kértem, hogy ezt rendelje el, ez is folyamatban van. (Helyeslés a baloldalon. — Egy hang balfelől: Itt az ideje!) T. Ház! Bejelentem, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr javaslatát, a 48 órai munkaidő bevezetésére, elfogadtam az egész vonalon azzal, hogy a kiskorúak és nők különös védelme biztosíttassák. (Helyeslés és taps.) A magam részéről ugyanis lehetetlennek tartom, hogy ki nem fejlődött magyar gyermekek rabszolgasorsban éljenek és egészségüket, tehát a magyar jövőt tönkretegyék. (Helyeslés és taps. — Szabó József: Újpesten a munkások tömegei nem tudnak dolgozni, mert a többivel heti 60 órát dolgoztatnak!) Elnök: Csendet kérek, Szabó József képviselő úr! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Erről a kérdésről, a munkások szociális és gazdasági kérdéseiről erről a helyről már igen sokat beszéltem, de mint képviselő is beszéltem fajvédővezér koromban, mert mi, fajvédők annakidején a munkáskérdést mindig napirenden tartottuk, igaz, hogy mindig azzal a politikai szándékkal is, — ezt mindig őszintén bevallottuk — hogy r a magyar munkásság szintén vegyen részt abban a nemzetépítő munkában, (Propper Sándor: Ki dolgozik más, mint a munkásl — Egy hang jobbfelől: Propper sem dolgozik. — Propper Sándor: Maga sokat dolgozik!) amelybe mi nagy szeretettel várjuk. (Horváth Zoltán: Be a Nep-be! — Zaj. — Mecsér András: Oda nem! — Horváth Zoltán: A miniszterelnök úr kéri, Mecsér képviselő úr!) En a magyar munkásság mozgalmát még, mint vezérkari tiszt figyelemmel kísértem, mert módom és kötelességem volt ezt a kérdést megtanulni, habár egyik képviselőtársam egyszer már kioktatott, hogy nem tanultam meg. A magyar munkásságnak azt a mozgalmát, amely a tőke kizsákmányoló hajlama ellen irányul, én magamévá teszem, de nem úgy, hogy a munkás a tőke szerepét is átvegye és annak helyébe lépve, szocializáljon, hanem a magántulajdon tiszteletbentartása mellett kívánom ezt a kérdést megoldani. (Elénk helyeslés jobbfelől és a középen.) A teremtő, a kezdeményező tőkére mindig szükség lesz. A két tényező mellett különben mindig elfeledkeztek a szellemi tényezőről, a szellemi munkásról, a mérnökről és a szervezőről. Én tehát úgy látom, hogy ebben a kérdésben e három tényező közötti harmóniának biztosítására van szükség. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Nekem rosszul esik és hiányát érzem annak, hogy a magyar munkásság nincs velünk, dacára annak, hogy eismerem, hogy az utóbbi időkben