Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. tessék beállítani! Ezek igen szép szavak, csak tettek kövessék őket! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A tavalyi és idei minisztertanácsokon ebben a tekintetben a legmesszebbmenő intézkedéseket tettük folyamatba, mert tarifális politikánk ezekben a bizonyos mezőgazdasági kérdésekben határozottan a mezőgazdaság javára változott. Sokan kérdezik, <mi a legfontosabb mezőgazdasági feladat? Én azt hiszem, a múltban azt a hibát követtük el, hogy a külföldi piacokra való tekintet nélkül irányítottuk, illetve nem irányítottuk termelésünket. A római, vagy más tárgyalásoknak — Svájcról, Németországról, vagy Csehországról beszélek — az a célja, hogy a mezőgazdaság termeivényeit elhelyezzük. Az lenne az ideális állapot, amikor a miniszter úr pontosan meg tudná mondani minden gazdának, hogy mit termeljen, mert eleve biztosítva van az értékesítés lehetősége. (Ügy van! Ügy van!) Ebben a szellemben és ezért kell az irányított gazdálkodás és az autarchla mellett megmaradni, mert az összes államok megmondják előre, hogy milyen kontingenst és milyen árut lehet behozni. Ennek következtében nekünk, akik exportra vagyunk szorulva, arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy a termelést ebben a szellemben irányítsuk. (Farkasfalvi Farkas] Géza: Vigyázni kell!) A kartelek kéi'dése szintén jelszó. (Halljuk! Halljuk!) Én az önző és egyoldalú kartelszellemet elítélem, nem helyeslem, azonban a működésben megakadályozni őket, — itt appel1 ál ok a józan belátásra — nem lehet. Törvényt alkottunk. (Felkiáltások a baloldalon: Miért nem lehet megakadályozni?) Nem lehet, mert akkor titokban külföldiekkel fognak össze. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ne méltóztassék pénzt a választásokra elfogadni a kartelektől, akkor mindjárt meg lehet akadályozni őket! — Egy hang jobbfelől: Honnan tetszik ezt tudni! — Zaj.) A kartelek kérdése árpolitikai kérdés és ha az árpolitikai kérdést a kormány helyesen intézte el, akkor a karteljárvány veszélye automatikusan csökken. A probléma tehát az, hogy az árpolitikát kell, felfogásom szerint, revízió alá venni s itt eljárni határozott szigorúsággal. (Rajniss Ferenc: Büntető szankciókkal!^ Végre kell hajtani e mellett a karteltörvényt is. A kereskedelemügyi miniszter úr húsznál több kartelt oszlatott fel, mégis azt mondom: a leghathatósabb árirányító politikát a kormány akkor végzi, ha olyan külkereskedelmi szerződéseket köt, amelyek a behozatal oldalán más országbeli árut bocsátanak be árszabályozás céljából az országba. (Farkasfalvi Farkas Géza: Helyes! Ezt méltóztassék megcsinálni.) Ezt is csináljuk. (Farkasfalvi Farkas Géza: De nem látjuk az eredményt! Tapsolni fogunk neki, ha ezt fogják csinálni!) Fontos kérdés az úgynevezett gazdaadósságok kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Ez a kormány nem helyezkedett arra az álláspontra, hogy az egyszerűen az adós és a hitelező problémája, dacára annak, hogy az az elvi álláspontom, hogy^ aki^ adósságokat csinál, az fizessen. (Csoór Lajos: Ha bírja!) Bocsánatot kérek, aki adósságot csinál, az fizessen, mert különben kiskorúsítjuk a nemzetet, az egyes állampolgárokat és ez veszedelmeket rejt magában. A kormány mindennek dacára arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy ezt a kérdést a nemzet egyetemes érdeke szempontjából kell renülése 1935 június 13-án, csütörtökön. 553 dezni, (Élénk helyeslés.) mert nekünk nem mindegy az, hogy kinek a kezében van a magyar föld. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Rassay Károly: Elsősorban annak a kezében legyen, aki nem csinál adósságot!) Nekünk az elvi álláspontunk az, hogy az eladósodott gazdatársadalom egyrésze nem könnyelmű gazdálkodás folyományaképpen adósodott el, hanem bizonyos konjunktúrák, amelyeket bizonyos mértékig felülről inspiráltak, (Úgy van! Úgy van!) beletaszították a gazdák egyrészét a meehanizálásba. aminek a következménye az eladósodás. (Ügy van! Ügy van!) Azt is tudom, hogy nekünk a gazdatársadalomnak ezt a körülbelül háromnegyed részét minden körülmények között meg kell mentenünk. (Élénk helyeslés. — Rupert Rezső: De a többit is! Minden szegényt!) A többi egészséges, a többinek lehetőséget kell nyújtani a gazdasági prosperitásra. Ezt az egyharmadrészt — amely a mi statisztikánk szerint mutatkozik — segíteni akarjuk és mialatt az urak majd szabadságra mennek, ezalatt mi már a legközelebbi időben kiadjuk a 33-as bizottság köz ben jöttével az erre vonatkozó rendeletet, mert ebben a pillanatban ezt a rendeletet nem tudjuk megszerkeszteni, mert egyszerűen nincs fizikai idő ehhez — bár az alapelvek tekintetében már most tisztában vagyunk. (Rupert Rezső: Érdekes, nem akarunk szabadságra menni és hazaküldenek bennünket!) T. Ház! Igen sok képviselőtársam — és legutóbb az appropriációs vitánál egy pártomhoz tartozó, általam igen nagyrabecsült képviselőtársam is a beruházások, az úgynevezett »ankurbelung« politikáját javasolta. Én, mint nem gazdasági szakértő, ellentétes véleményen va-, gyök. Ugyanis viszaemlékezem az 1930/31. esztendőre, amikor itt egyszerre jelszó lett a takarékosság (Rassay Károly: Kényszerűség lett!) vagy kényszerűség, de majdnem jelszó is lett. (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Akkor mindenki azt követelte, hogy a kormány építsen le mindent. Én nem akarnék könnyelmű lenni, hogy Hübele Balázs módjára megint elölről kezdjem a dolgot, abban a hitben, hogy ime, ez oldja meg a kérdést. Magyarország ebben a kérdésben sem hasonlítható más, különösen nagy államokhoz. Nálunk az állam összes tartozása 1854 millió pengő. Ha tehát én ezt így nézem és látom, hogy milyen katasztrofális ez az adósságteher, akkor nemzetközi vonatkozásokban sürgősen lehetőségeket keresni az adós* ságkérdésnek olyan rendezésére, amely hosszúlejáratú adósságot jelent; ugyanez áll azonban a termelő egyedekre is, hogy itt is elő kell segítenünk az adósságok konvertálását. (Helyeslés.) De én nem mehetek el ezzel a tendenciával ma külföldre, de nem állhatok elő azzal belföldön sem, ha azt látják, hogy közben költekezem. , Nekem az az elvi álláspontom, hogy a gazdaságnak saját magából kell kitermelnie azt a kezdő tőkét, amely a termelést előmozdítja és itt a magánbankoknak kell jó példát mutatniok. A magánbankoknál azt látom, hogy felesleges óvatossággal és túlzott tartózkodással nézik a magyar életet (Ügy van! Ügy van! Taps.) és sokszor csak akkor mennek bele vállalkozásokba, — ezt nekem meg kell mondanom — ha a (kormány annak a vállalkozásnak biztonságát zsirálja. En és a minisztertársaim erre nem vagyunk hajlandók. A magángazdaságnak hivatása van és azok a pénzintézetek,