Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-31
552 Az országgyűlés képviselőházának 31. valy is mondottam. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) De méltóztatnak emlékezni arra, hogy utána olyan események következtek be> amelyek miatt én ezt az ígéretemet nem válthattam be. (Farkasfalvi Farkas Géza: Milyen események? — Eckhardt Tibor: Ki tartja vissza ma?) Ma az tart vissza,, hogy fontosabb feladatokat látok. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen — Eckhardt Tilbor: Ráérünk, van négy hónap!) Egészen őszintén, képviselő úr, (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk jobbfelől.) nem akarom, hogy a következő választásnál ön azzal vádolhasson engem, hogy semmit isem csináltam. Én először teljesítem kötelességemet a gazdasági kérdések megoldása terén. (Hoszszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Nem akarok az ígéretek embere lenni, nekem nevelésemnél fogva az a kötelességem, hogy cselekedjem. (Eckhardt Tibor: Es az, hogy az ígéreteit megtartsa!) Nem akarok meddő politikát folytatni, hanem azt a szellemet akarom érvényesíteni, hogy előbb jön a tárgyi rész és azután jöjjön a többi. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Nagy zaj a baloldalon. — Rassay Károly: Kz a parlament akarja a titkos választójogot? — Megújuló élénk taps a jobboldalon és a középen. — Kassay Károly: A titkos választójogi nagy manőver le van fújva! — Folytonos zaj!) Elnök: Csendet kérek. (Horváth Zoltán: Közigazgatási mandátum kell! — Mózes Sándor: Nyári vakáció kell, titkos választójog nem kell! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Eckhardt Tibor: Ezt nem nyeli le az ország! — Mózes Sándor: Nem bizony! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Ulain Ferenc igen t. képviselőtársam kooperációról beszélt. Ameddig én vagyok a felelős a kormányzat viteléért, annak egy előfeltétele van, az, hogy az én akaratom érvényesüljön. Mert nekem a történelem előtt kell megállanom, és én nem akarom magamat, — bármilyen érzések élnének és élnek bennem — olyan útra szorítani, amelyért nem tudom a felelősséget vállalni. (Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy gazdasági kérdésekre térjek át azért, mert az igen t.. Ház minden oldalán olyan elveket hangoztattak, amelyeknek némelyikével ugyan egyetértek, de nagyon sok elvvel nem tudok egyetérteni. Éber Antal igen t. barátom hangsúlyozta azt, hogy a teljes szabadságnak elvét kívánja a gazdasági életben érvényesíteni, és úgy tudom, többen erről az oldalról is hangoztatták ezt. Meg kell mondanom, hogy a teljes gazdasági szabadságról hosszú ideig le kell mondani, (Magyar Pál: Arra felé kell tendálni!) mert addig, ameddig más államok autarkiá jávai állunk szemben, Magyarország hiába nyújtaná oda segítő kezét, — hogy úgy fejezzem ki magamat: a megoldást kereső kezét — mert elutasításban részesülne. Már a múltkor említettem azt, hogy javasolták az osztrák-magyar vámuniót. Valamikor javasolták osztrák részről, akkor magyar részről utasították el. (Gr. Sigray Antal: 1924-ben!) Én ma ezen az elvi állásponton vagyok, mert elvi híve vagyok a nagyobb gazdasági területek kialakulásának. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez a magyar gazdasági érdek, elsősorban a magyar mezőgazdák érdeke. (Helyeslés a joboldalon.) ülése 1935 június 13-án, csütörtökön. De azt is említettem már múltkor, hogy az osztrák-magyar vámunió nem egy teljes egységet jelentő gazdasági megoldás. Az osztrákmagyar monarchia, rendkívül tökéletes gazdasági alkotás volt. (Fakasfalvi Fakas Géza: Ügy van! Bizony, az volt!) Én hajlandó vagyok Olaszországgal, vagy más állammal is, amely politikailag velünk nem ellentétes érdekű, együttműködni. A római egyezmény, — amely csak a napokban bebizonyosodottan jónak bizonyult, mert újból megállapodtunk az idei búzakészletek kivitelében, (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) — előfutárja a nagy gazdasági kooperációknak és meg kell állapítanom, hogy nekünk hármunknak sikerült is megteremtenünk ezt a kooperációt. Itt a magam részéről nem a kiviteli és beviteli arányszámra fektetem a fősúlyt, hanem elsősorban arra, hogy a külkereskedelem volumenje növekedjék, mert nézetem szerint ez automatikusan hozzájárul a gazdasági vérkeringés fokozásához és így a vagyonosodás lehetőségét is biztosítjuk. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Természetesen teljes mértékben helyeslem, hogy vámpolitikánk nem lehet egyoldalú iparvédő politika. (Helyeslés.) En, aki már mint honvédelmi miniszter is természetesen istápolom az ipart és nagy véleménnyel vagyok a magyar iparról, — ezt itt bátran leszögezem, mert mind a munkásság, mind a mérnökök elsőrangú teljesítményével állunk szemben mindig, — mégis azt az álláspontot képviselem, hogy miután a magyar ipar a múltban hozzászokott az istápoláshoz, a jelenben bele kell vetnie magát a nemzetközi versenybe és számolnia kell azzal, hogy már csak az agrárolló megszüntetése érdekben is, de más szempontokból is kisebb árakkal kell megelégednie. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez nagyon helyes, de keresztül kell vinni! Ezt sürgetjük évek óta!) Meg kell elégednie kisebb árakkal és ezért szükséges az ipari minisztérium annak a feladatkörnek gyors teljesítésére, amely abban áll, hogy az árellenőrzés ne tanácsokkal történjék, hanem a miniszter úr megfelelő szakreferensekkel intézhesse el. Mert a magyar mezőgazdaság és a magyar fogyasztóközönség, — amelyet el szoktak felejteni — nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ő fizesse az árpolitikai differenciákat. {Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ezt követeljük évek óta! Ezt lássuk!) Az igen t. felszólaló uraknak azt a kérését, hogy az adópolitikában rendet csináljunk, mi miniszterek szintén állandóan felvetjük a pénzügyminiszter előtt. Eemélem, hogy a pénzügyminiszter úr, aki kiváló jogász — mert nézetem szerint a pénzügyi politikához jogi ismeretek is okvetlenül szükségesek (Ügy van! Ügy van! — meg fogja oldani ezt a kérdést azok szerint az elvek szerint, amelyeket mi helyeseknek és igazaknak tartunk. . Az állami üzemekről ebben a vitában sok szó nem esett. Nekem az a felfogásom, hogy vannak bizonyos feladatok, amelyeket az államnak kell elvégeznie, még akkor is, ha deficittel járnak. Az államnak nem szabad azonban végeznie olyan feladatokat, amelyeket a magángazdaság jobban elláthat. Bizonyos állami üzemek, mint a vasút, a posta és a távíró nem lehetnek gazdaságilag véve Öncél,, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) azokat a termelés munkájának szolgálatába kell állítanunk. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon helyes, de
