Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. éppen ennek személyi része — az én szerény felfogásom szerint másodrendű fontosságú. Nekem nines király jelöltem. En elismerem, hogy abban a gondolatban, amelyet a képviselő úr képvisel, nagy erő van, de nincs akkora ereje, mint azt feltételezni méltóztatik, mert ezt a kérdést az effektiv létező és történelmi hatóerővel bíró tényezők döntik el. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon,) Ha azután ez véletlenségből összeesik őméltóságának a koncepciójával, akkor a kérdést megoldhatónak tartom. Ha azonban beleütközik ebbe a gondolatvilágba, akkor becsületes magyar ember nem képviselheti és nem is képviseli. (Túri Béla: Nem is képviseljük! — Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) A minap Esztergomban együtt voltunk és nem kerülte el a képviselő úr figyelmét az, hogy milyen áhítattal néztem az árpádházi királyok palotájának rombadőlt falait. A gondolat tehát: a nemzeti királyság gondolata, bennem gyökerezik, mélyen a lelkemben él. Vágyódom nemzeti király után, a magyar ügyet szolgáló nemzeti király után, (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) aki tudja és érzi, hogy első kötelessége a magyar érdekek szolgálata. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ha ilyen koncepcióban találkoznánk, én volnék a legboldogabb. Amikor pedig az esztergomi romok épen maradt falain olvastam, hogy »igazságos csak az, akit Emese szült«, akkor megdöbbentem, milyen messze nyúlik el ez a hagyomány, a nemzeti dinasztia hagyománya. Századok nem tudták elpusztítani s az Árpádok szellemét siratja vissza ma is minden magyar. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Nagy volt az a dinasztia, amely akkor Esztergom várának faláról nézte a Kárpátok gerincének kontúrjait és hatalma messze elnyúlt. Ez az a királyság, amely után én vágyódom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) magyar királyság után. amely kizárólagosan ezt a fajtát, a mi történelmi elhivatásunknak megfelelően vezeti a jelen pusztaságából a jövő reménységei felé. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Kassay Károly: Nehéz helyzete van ilyenkor a történelemtudósnak!) Elismerem, hogy amit most elmondottam, az inkább el merülés a rég elmúlt időkbe, inkább egy retrospektiv meglátása a magyar nagyság hiányának, de visszasírhatom azt én . is, mint miniszterelnök, mert ember vagyok és magyar vagyok, azt a kort, amikor a magyar király hatalmas és erős volt nemzetével együtt. És ha ideált keresek, a nagy magyar dinasztia felé tekint a szemem és nekem, mint miniszterelnöknek, elsősorban ezt a nagyságot kell keresnem a jövőben is. (Elénk heyeslés.) Alkotmányjogi kérdések. Engem a független kisgazdapárt elsősorban azzal támad, hogy a titkos választójogot nem hoztam azonnal a t. Ház elé. Nem fogok fiskális okokat felhozni, mert ez nem volna méltó sem hozzám, sem a Házhoz, sem az ügyhöz, hogy itt megmagyarázzam, hogy milyen jogon tettem félre átmenetileg ezt a titkos választójogot. A Felsóházban világosan megmondottam, hogy én arra a meggyőződésre jutottam, hogy először a gazdasági és szociális természetű kérdéseknek kell elintéződniök. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Eckhardt Tibor: Ez mind nem akadály! — Zaj a baloldalon.) Én tudom az urak álláspontját, méltóztassanak megengedni, hogy elmondhassam véleményemet. (Halljuk! Halljuk!) Ebben nem ülése 1935 június 13-án, csütörtökön. 551 önző szempontok vezetnek, hanem az, hogy reformokra van szükség; az a tudat, hogy ezeket végre kell hajtani és az a tudat is, hogy ezek a reformok nemzeterősítést jelentenek. És magamban megállapítom, bár nem vagyok a nyílt szavazás híve ma sem, mégis azt kell mondanom, hogy előttem bizonytalannak látszik következményeiben a titkos szavazás. (Mozgás. — Eckhardt Tibor: Tehát maradjon a nyílt? — Egy hung balfelől: Süllyesztőbe vele!) Minden-, re válaszolok. (Eckhardt Tibor: Ezt egy évvel ezelőtt kellett volna megmondani!) A képviselő urat arra kérem, hogy miután én egy fakir nyugalmával szoktam a képviselő urat figyelni és hallgatni, (Eckhardt Tibor: A pártja nem! — Halljuk! Halljuk! a középen.) ajándékozzon meg azzal a türelemmel, hogy gondolatmenetemet kifejtsem. Nem vagyok a nyilt szavazás híve. De a titkos szavazás iránt főként a következmények tekintetében vagyok bizalmatlan, mert látom a következményeket, hogy egy nagy kormányzati többség ezen a módon egyízben talán még lehetséges, de már a második alkalomkor koalícióhoz fog vezetni, én pedig ennek ellensége vagyok. (Helyeslés. — Zaj") Megmondom azt is,, hogy miért, mert megígértem a t. Háznak a teljes őszinteséget. (Halljuk! Halljuk!) En á nemzetet olyan helyzetben látom, amelyben az egyakarat érvényesülésének elve fontos, amikor nem lehet tanácskozásokkal és vitákkal, különösen világszemléleti szempontból való vitatkozásokkal eltölteni a drága időt, (Helyeslés jobbfelől. — Zaj. — Eckhardt Tibor: Akkor zászlóaljat tessék vezényelni!) hanem amikor egy világszemléletnek kell érvényesülnie a nemzet magasabban felfogott érdekei szempontjából. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) És mégis az az elhatározása a kormánynak, hogy idejekorán beterjeszti azokat a javaslatait, amelyek hivatvák ezt .a kérdést rendezni. (Eckhardt Tibor: De milyen alapon? Sem titkos, sem nyilt?) Ezt aiz egész kérdést, amely nem áll csupán a választójogból, hanem a Felsőház reformjából és egyéb kérdésekből,, — azt hiszem, ebben egyetértünk — organikusan kell a Ház színe elé terjeszteni. (Eckhardt Tibor: Itt a legfőbb ideje! — Zaj és élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) A képviselő úrnak természetesen joga van sürgetni., már csak azért is, mert motor (Derültség a jobboldalon és a középen.), de azt az időpontot megállapítani,, hogy valamely kérdés mikor aktuális, egyedül énreám, az én felelősségemre tartozik. (Ügy van! Ügy van! — Eckhardt Tibor: Ezt tavaly kellett volna mondani! — Zaj. — Eckhardt Tibor: Valami kis ígéret is történt! — Kassay Károly: Le van fújva a titkos választójogi nagygyakorlat!) és kizárólag az én hivatásom megállapítani, hogy mikor mit kell mondani. Különben már nyilatkoztam is ebben a tekintetben. Nagy a felelősség,, t. képviselőtársam, a miniszterelnök számára, mert én nem akarok olyan miniszterelnök lenni, akiről utólag megállapítják hogy nem jól csinálta a dolgot; én az előrelátásnak akarok miniszterelnöke lenni. (Horváth Zoltán: Ügy is meg fogják állapítani! Eddig mindig megállapították \

f — Zaj. Elnök csenget. — Rassay Károly: Láttuk mi már tapsolni a Bethlen-rajongókat! Sokat láttunk ezen a helyen 15 év alatt!) Állapítsuk meg, hogy a nyiltszavazásos rendszer nem jöhet többé tekintetbe. Ezt ta-