Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

550 Az országgyűlés képviselőházának 31 ügy megakadt és az áttörést meg kell kísérelni, hosszú hónapok, sokszor félesztendő, esztendő múlik el. Helyes tehát a racionalizálás gondolata, amelyről a belügyminiszter úr szólt és helyes azoknak a férfiaknak kiválasztása, akik egy nagy egyetemes nemzeti, politikai — ne tessék félreérteni — közvélemény szerint, illetőleg közvélemény és világszemlélet szerint intézik a magyar ügyeket. Csak egyet veszek: azt a passzivitását, amelyet némelykor látok az ügyek elintézésénél, amikor nekem magyaráznom kell, hogy a hivatalnok az országért van. A bürokráciának nemcsak az a hibája, amit a belügyminiszter úr mpndott, hanem elsősorban az, hogy a bürokratát az öncélúság jellemzi, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) amikor a hivatalt úgy tekinti, hogy az azért van^ hogy ő megélhessen. A hivatal Magyarországon annak a kormányzatnak idején, amelynek én vagyok a miniszterelnöke, alárendeltje az általános nemzeti szükségleteknek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon") Amikor ezt itt megállapítom, ki kell emelnem azt is, hogy viszont vannak a minisztériumokban és a bürokráciában olyan férfiak, akik előtt kalapot kell emelni, akik nem hat, nem nyolc, hanem huszonnégy órát dolgoznak (Ügy van! Ügy van!) és akik egymaguk sokszor 10, vagy sokszor 20 ember helyett húzzák az igát. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezeket kell az élre állítani, t. Ház! A mi kormányunknak azt az elvet kell követnie, hogy a legtehetségesebb, a legszorgalmasabb, a legkitartóbb és a leghozzáértőbb férfiú kerüljön minden minisztérium adminisztrációjának élére. Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) S ha így végigmegyek ezeken a kérdéseken, csak egy elhatározásra juthatok: kell a reform és kötelességünk a reformokat végrehajtani. Kell a reform gazdasági vonatkozásban, kell a reform igazgatási vonatkozásban, kell a reform nemzetnevelés terén, az egész közművelődés terén, kell a reform az értékesítés terén és mindenütt a magyar életben. Ha ez így van és ha ebben egyetértünk... (Eckhardt Tibor: A választójog terén nem kell?) Kell a reform az alkotmányjogok terén is.- Ez benne van a Nemzeti Munkatervben. (Horváth Zoltán: Csinálja meg a miniszterelnök úr, mindjárt béke lesz! — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget. — Boczonádi Szabó Imre: Megint lázítani akar? — Zaj.) Kell a reform és ne ijedjünk meg ettől a szótól, mint ahogyan sokan megijedtek tőle. Ha megvárjuk, hogy azon erők, amelyek a reformokra törekszenek, hosszú időn át terméketlenül öszszehalmozódjanak, könnyen baj lehet belőle és éppen ezért elhatározásunk az volt, hogy ebben az atmoszférában, egy nyugodt politikai atmoszférában fogjuk az egyes kérdéseket megoldani. Ezért bocsátottuk ki a négyéves munkatervet r is „ amely már realizált, már kész, vagy féligkész törvényjavaslatokat sorol fel és amelyben úgyszólván hónaponként és tárcanként meg van állapítva, hogy melyik miniszternek miikor és mit kell előterjesztenie a t. Ház elé. Éppen ezért bizalommal nézheti a t. Ház ezt a munkát és nem sürgethet, mert nézetem szerint a sürgetés indokolatlan. Hiszen nem lehetett korábban jönni az egyes javaslatokkal! El is tudnám ugyan sorolni ezeket ; ha például csak Kállay Miklós barátomnak erdő javaslatát veszem, ez óriási lépés volt az erdőgazdálkodás terén. Természetesen, ha nem alkotmányjogi jellegű valamely javaslat, akülése 1935 június 13-án, csütörtökön. kor azt nem méltóztatnak reformnak tekinteni. (Zaj a baloldalon. — Rassay Károly: Összegyűjtötték az anyagot!) Összegyűjtöttük az anyagot, de megvolt és ő vállalta érte a felelősséget. Ez a lényeges. Mert sokszor nagyon sok anyag van fiókokban összegyűjtve, csak nem volt,, aki a felelősséget vállalja a kiadásukért és a realizálásukért. Ezek a csendes, láthatatlan alkotók, akiknek példáját én természetesen nem akarom követni. (Elénk taps a jobboldalon és a középen.) Meg kell ezt magyaráznom, mert úgy látom, az erdőtörvény vita tárgya. Egy miniszter sohasem vindikálja magának a törvéjjy megfogalmazását vagy teljes elkészítését. A miniszter a kezdeményezést vindikálhatja magának, akár az ő részéről jön az, akár egyes referensek, vagy akár kívülálló tényezők részéről. De végeredményben, miután a felelősséget vállalja, ha érdemről beszélünk, őt kell megneveznünk. (Ügy van! bal felől. — Rassay Karoly: Mondtam, hogy ez a kormányzás!) En •már annyira mentem, hogy azt mondtam: az a földmívelésügyi miniszter csinálta, aki ma ellenzéki. (Friedrich István: Nem olyan nagyon ellenzéki! — Elénk derültség. — Rassay Károly: Lesüllyedt, tehát itt van! Láttunk mi már magas helyről lesüllyedni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Magára az appropriációs vitára térve át, az anyagot külső politikai kérdésekre, alkotmányjogi és gazdaságai kérdésekre tagolom, még pedig a gazdasági szabadság, vagy kötöttség kérdésére, állampénzügyi kérdésekre és egyebekre. Majd sorra elmondom ezeket. A külső politikáról sokat nem mondhatok, mert hiszen erről nemrégen hosszabb beszédet mondottam a külügyminiszter úrnak távollétében, mint a tárca képviselője. Csak a rend kedvéért kívánom megjegyezni, hogy utólag teljesen egyetértett velem. (Túri Béla: Nem is kételkedünk benne!) A nemzetnek érdeke, hogy a külpolitikai vonalvezetést továbbra is a biztos nyugalom jellemezze és az a tudat, hogy bár kicsiny nemzet vagyunk, itt, a Kárpátok medencéjében rendkívül fontos EL pozíciónk azért, mert földrajzi fekvésünk és történelmi multunk predesztinál arra, hogy itt jelentős szerepet vigyünk. (Eckhardt Tibor: Es népünk kiválósága!) Ezt is akceptálom. Fajtámról nem szoktam beszélni, mert volt időszak, amikor csak evvel a kérdéssel foglalkoztam. Mondom, természetesen népünk kiválósága is. Más nép, amely nem rendelkezik ezekkel a kvalitásokkal, nem is tudta volna megállni helyét a történelemben, itt a Kárpátok medencéjében. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Feljegyeztem magamnak, hogy: vesszőparipa. Ez Túri Béla barátomnak szól. {Derültség. — Túri Béla: Nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok!) Ne vegye ezt rossznéven; hiszen nagyon jól tudja, milyen tisztelője vagyok neki és azoknak a férfiaknak, akik elveket vallanak és ezekért kemény küzdelmet vívnak akár velem, akár másokkal. En a múltkor egy általa a minap citált beszédemben már válaszoltam neki. Fenntartom a királykérdésről elmondott beszédemet, illetőleg annak során tett azt a deklarációt, amelyet tavaly e tárgyban tettem. De végeredményben mégis az a nézetem, hogy ha külpolitikáról beszélünk, a nemzeteknek, az államoknak hálózatába kell a kérdést beállítani s ezeknek az államoknak berendezettsége — hogy köztársaság-e, vagy királyság, — vagy