Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. juk, — és elsősorban a mi akaratunkat akarjuk érvényesíteni — az ne tévessze meg az ellenzéket, ez nem megalomania, ez nem a »totalitás« felé való törekvés. Részemről nem volna helyes és nem volna okos, ha a jelenlegi parlamenti összetételben, ezzel az óriási párttal a »totalitás« felé törekednék, mert az atmoszféra még a legtökéletesebben keresztülvitt »totalitásnál«: is mindig izgalmas és izgatott, (Ügy van! Ügy van! bálfelöl.) és kevésbbé alkalmas az alkotó munkára, főleg a fölötte kívánatos megnyugtató munkára, mint ez az atmoszféra, ahol saját akaratának mindenki szabadon adhat kifejezést. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől és középen. — Ügy van! a baloldalon.) Igen t. Ház! Azt .mondottam az imént, hogy őszinte beszédet kívánok mondani és akkor, ha megkérdezem önönmagamat, vájjon azzal a munkával, amelyet elsőízben miniszterelnökké történt kinevezésem pillanatától a mai napig elvégeztem, meg vagyok-e elégedve, azt az őszinte választ kell adnom, hogy nem vagyok megelégedve,, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi sem!) de hozzáteszem, nem hiszem, hogy más ugyanezen a helyen többet tudott volna cselekedni. (Igaz! Ügy van! jobbfelől és középen) mert Magyarország nem magában álló egység az európai konszernben, hanem egyrészről a függvénye a világpolitikai erőtényezőknek, másrészről pedig olyan kicsi ország,, amely a maga szuverenitását sem tudja úgy kiélni, mint ahogyan szeretné. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) De van még egy nyomósabb okom. A közéletnek és az igazgatási területeknek akármilyen részére lépjünk is, — az én igen t. minisztertársaim tanúk erre — azt tapasztaljuk,. hogy mindenütt valami újat kell alkotni. Elhanyagolt területeket látok a közegészségügyek terén, elhanyagolt az egész hitelélet területe. Ha legfőbb problémánkat, a mezőgazdaságot nézem, t. Ház,, akkor azt mondom: háromszor akkora költségvetésre és kétszer annyi munkaidőre van szüksége a földmívelésügyi miniszter úrnak, mint amennyi most van, hogy a mezőgazdaságot arra a gazdasági színvonalra emelje,, amelyre szükség volna a nemzet és az ország szempontjából. (Ügy van! — Taps a középen.) Es ha a közigazgatásnak akármelyik terrénumára lépünk, azt kell látnunk mindenüt,, hogy az új problémák további új problémákat vetnek felszínre és nekünk állandóan erőnket megfeszítve kell dolgoznunk,, hogy lépést tudjunk tartani lelkiismeretünk parancsszavával. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezért látszik az a felületes szemlélő előtt, mintha de facto nem tettünk volna eleget, — pedig sokat tettünk, mert előkészítettük a nemzet számára azt a reformkorszakot,, amelynek most kell kezdődnie és amely reformkorszaknak, nézetem szerint» évtizedeken keresztül érvényesülnie kell. Ahhoz, — és itt a miniszterviselt urakra appellálok, az ellenzéken is és a magam pártjában is — hogy valaki teljes munkát végezzen, alapos tárgyi ismeretekre van szüksége, mert különben jelszavaknak dől be. Mi nem a radikalizmusnak vagyunk a hirdetői, ml építő konzervatív politikát akarunk folytatni és ezért fokozott mértékben szükséges, hogy vigyázzunk a magunk munkájára. Nem akarunk elbukni: abban, hogy olyan vágyakat, vagy szenvedélyeket kövessünk, amelyeket nem akceptálhatunk, amelyeket a nemzet szempontjából nem tartunk helyeseknek, hanem olyan építőmunkára vállalkoztunk baráűlése 1935 június 13-án, csütörtökön. 549 taimmal együtt, amely a nemzet jelenéből a jövőbe vezető utat állapítja meg az építés jegyében, és inkább lassabban fogunk előremenni, — ezt is megjegyzem mdndenki számára — mint hogy elsiessük a dolgot. Már pedig csak egy politika lehet a helyes: az az elgondolás, melynek tengelyében kell, hogy álljon az öncélú magyar gondolat, a független magyar állam, amely meg kell, hogy vívja a maga küzdelmét itt keleten a Kárpátok medencéjében, nemcsak Magyarország, hanem az emberiség javára is. (Hoszszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Nekem tehát azt kellett kérnem minden miniszteremtől, hogy a maga szakmájában a Nemzeti Munkaterv alapján egy részletes munkatervet dolgozzon ki a számoló és tervező mérnök gondolkodásmódja szerint. (Friedrich István: Ez a fontos kérem: a mérnök mindenütt! Igaza van ebben a miniszterelnök úrnak! — Derültség.) Tudnunk kell, hogy mikor milyen kérdés aktuális, meg kell lenni tárgyi ismereteinknek, be kell illesztenünk minden kérdést az egyetemes nemzeti érdekek hálózatába és azután elő kell teremteni mindenhez a szükséges pénzt. Már pedig mi nem vagyunk gazdagok és amikor tépelődünk minisztertársaimmal a nemzet sorsán, mindig elkeseredünk azon az érzésen, hogy kis állam vagyunk. Érezzük, hogy kevesen vagyunk és érezzük, hogy szegények és e mellett csonkák vagyunk. Ezek azok a tényezők, amelyek hatással vannak minden lendületes elhatározásra és ezeket a tényezőket figyelembe kell venni, és nem szabad elcsüggedni a feladatok nagysága miatt. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Tehát szerves munka, előkészületek és tudatos keresztülvitel. Igaza van Ulain képviselő úrnak, amikor azt mondja, hogy sok az akadály. Ahová megyünk, mindenütt azt kell látnunk, hogy van tennivaló, nemcsak tárgyi, hanem elsősorban személyi tekintetben. (Mozgás a baloldalon.) Mert végeredményben nem a miniszter ihajtja végre a maga elgondolásait, hanem munkatársai és. még a minisztérium' összessége sem képes hatni akkor, ha valahol akár a vidéken is, ellenerők érvényesülnek. Melyek ezek az akadályok, mit érzek én a magam részéről hiánynak a nemzet életében? Először is nincsen, vagy nem volt közös világszemlélet. Világszemléletek káoszában élt ez a nemzet, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) a magyar nem merte megmondani, mit akar, s amit akar hogyan akarja azt és melyek az ő igazi belső érzései. Nincs, vagy nem volt egységes magyar 'közvélemény, nagy nemzetekihez méltó olyan közvélemény, amely nagy kérdésekben automatice nemcsak ezt a tisztelt Házat, hanem

1 mindenkit egy irányba terel. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A közelmúltban láttam, milyen nagy veszélyt rejt magában akormányzás szempontjából, ha a kormány és pártja nem harmonizál és milyen veszedelmes az, ha a kormány és az igazgatás nem harmonikus. (Ügy van! a középen.) Amikor észreveszem azt, hogy egy intézkedést, egy tendenciát, ahogyan Kozma Miklós belügyminiszter úr mondotta minapi beszédében, valamilyen titokzatos erők visszatartanak, amikor keresnem kell mindenütt, vájjon a megindított munka miért nem folyik azzal a sebességgel, ahogyan a t. Ház sokszor szorgalmazza, amíg meglelem azt a pontot, ahol az 78*