Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

Az országgyűlés képviselőházának 21. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. 45 amely magát bizonyos vonatkozásokban pártnak kezdte kijátszani, volna még néhány szavam. (Halljuk! Halljuk!) Amint ugyanis a katolikumból és általában a vallás kérdéséből nem szabad soha pártkérdést csinálni, ugyanúgy a legitimizmus kérdéséből sem szabad pártkérdést csinálni, (tt lénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Amint inem lehet politikát belevinni a vallásba, és amint szükséges a vallásos érzés bevitele a politikába, ugyanúgy nem szabad pártoskodást csinálni a királykérdésből. Amint nem tudom elképzelni azt, hogy pörkölt és priccer mellett fogunk majd egyszer királyt választani, ugyanúgy nem tudom elképzelni azt sem, hogy ennek a hatalmas, nagy gondolatnak minden erejét apró párttörekvések szekerébe fogjuk. A legitimjizmus egy konstruktiv gondolat, amelyet destruktív eszközökkel nem lehet szolgálni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Gr. Apponyi György: Nem is akarja senki!) Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, én szenvedő alanya voltam mint képviselőjelölt egy úgynevezett legitimista pártbeli képviselőjelölt ténykedésének, aki majdnem azt mondotta kortesfogásképpen, hogy holnap behozzák a királyt. így nem lelhet ezt a kérdést eldönteni. {Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Igen t- Ház! Éppen én, aki meggyőződéses legitimista vagyok, kikérem magamnak a saját meggyőződésemből kifolyólag, hogy így állítsák be a kérdést. Hiszen maga a nép alól, amelyben a nagy kérdések, a nagy problémák iránt megvan ,a fogékonyság, rántjuk ki a talajt az ilyen destruktív politizálással. (Ügy van balfelől.) Nagyon köszönöm Makray Lajos igen t. barátomnak, hálás vagyok érte és az elismerés zászlaját meghajtom előtte, hogy" ilyen hangnemben, ilyen tenorban, ilyen modorban (megbecsülte a mások véleményét is, azért, hogy megkövetelhesse a maga számára is a megbecsülést és tiszteletet. (Helyeslés.) En, amint méltóztatnak látni, igyekszem minden téren az összehozás gondolatát szolgálni. (Mozgás balfelől.) Ne tessék viccelődni ebben a kérdésben. A múltkor (megjelentek nyilatkozatok, amelyeknek következtében azt mondották, hogy Ulainék kivonulnak, — én is benne voltam — s hogy ez vonul ki, az vonul ki. En nem vonulok sehova, én a magyar föld népének érdekeit szolgálom ezen a helyen és addig szolgálom, ameddig úgy érzem, meggyőződésből, hogy itt szolgálom jól és helyesen. (Helyeslés.) Mást nem tudok mondani. En nem törekszem másra, nem törekszem egyéni érvényesülésre. A becsületes magyar középosztálynak kötelessége, hogy a magyar népet ilyen szellemben igyekezzék vezetni. (Helyeslés.) Felhívom az igen t. miniszterelnök úr figyelmét arra, hogy, sajnos, ma odakünn a vezető osztályok, az intelligencia és a föld népe között nincs meg a szükséges összhang. (ErŐdiHarrach Tihamér: így van!) En olyan őszinte vagyok, mint amilyen őszintén magammal beszélek, mert ez kötelességem. Mi van most? Ne tessék rossznéven venni, ne tessék felsziszszenni sem arra, amit mondok: A kormányzatban meglehet a jó szellem, hogy reparálni akar sok mindent, de sokszor odakint vannak bajok, hogy egyéni szempontból, kortesszolgálatok teljesítése céljából ezek éket vernek a három intelligens ember és az ezernyi paraszt közé. Mire jó ezt Kapcsoljuk ki a jegyzőt a politikából. Kapcsoljuk ki őket a politikából. A jegyző is, a pap is, a tanító is teljesítse a maga kötelességét, a politikát pedig csinálja a választó közönség. (Helyeslés a jobb- es a baloldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Rakovszky Tibor: Ha már ezeknél a kérdéseknél tartok, méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval a sokat vitatott felekezeti kérdésben is kifejtsem álláspontomat. Itt talán nincs sokszor szó erről, — hála Istennek — de nem szabad struccpolitikát sem folytatnunk, hogy homokba dugjuk a fejünket és nem nézünJt szembe a kérdéssel. En jó katolikusnak tartom magamat. Az ecclesia militansnak ahhoz a csoportjához tartozom, amely nem kifelé, hanem befelé verekszik. Azt tartom, hogy ne egymás várait lövöldözzük, hanem mindegyik felekezet a maga várát építse ki, hogy azután — hiszen annyi a közös ellenségünk — vállvetve vívhassuk meg a harcot. Az igen t. kormánynak és a többségi pártnak talán nem fog egyöntetű helyeslésével találkozni az én kérésem. Ezt abban a szellemben igyekszem hangsúlyozni, amilyenben Prohászka vallotta magáénak, aki Pannonhalma és Debrecen között az ellentétet iszivárványívvel akarta áthidalni. Nekünk is meg kell majd ezt teremtenünk. Mert ha csak egy pillantást vetünk a térképre, látjuk, hogy a körülöttünk lévő országokban micsoda repedés van. Csehszlovákiában a katolikus tótság szemben áll a huszita csehekkel, Romániában a regát Erdéllyel, Jugoszláviában a görögkeleti szerbség a katholikus horvátsággal, Ausztriában pedig a belpolitikában van meg a kettőség. Ha nálunk is beáll ez a kettőség a Dunántúl és a Tiszántúl között, akkor elpusztul ez az ország, míg ellenkező esetben az összefogásnak a kijegeoesedése az lesz, hogy az egység, az együttes s ég meglesz országunkban a többi, repedt belsejű országokkal szemben. Ezért terjesztem elő kérésemet bizalommal, mert én láttam és tapasztaltam, hogy a miniszterelnök úr igazán megértéssel nyúlt ezekhez a kérdésekhez és velünk, katolikus fiatalsággal többször igyekezett baráti érintkezést találni és igyekezett ebben a kérdésben olyan utat keresni, amelyen mindnyájan együttjárhatunk. A hercegprímás úr tavasszal vagy talán már a tél közepén törvényjavaslat-tervezettel járult a nyilvánosság elé. Lehet valakinek világnézeti szempontból ebben bármilyen felfogása, egyet azonban megérdemel a törvény javaslatter vezet: azt, hogy a kormányzat részéről legalább valamilyen választ kapjon. Hiszen a prímás úr igazán lojális volt a többi felekezettel szemben is és utat mutatott arra, hogy ezekben a nehéz kérdésekben is megtaláljuk a megértést. A mi meggyőződésünk szerint a házasság; kérdése nem csupán anyakönyvi és statisztikai kérdés, hanem elsősorban erkölcsi és vallási kérdés, (Egy hang jobbfelől: Es szociális!) szociális kérdés is. Odakint falun, ahol hála Istennek nem olyan szaporák a válások a katolikusoknál, de a protestánsoknál sem, ezt a felfogást nagy megértéssel fogadták. Mivel úgy tudom, hogy itt a fakultatív lehetőség álláspontján állnak, méltóztassék ezt a tüskét is kihúzni — hiszen ez is most már tizenöt esztendő óta tüskéje a hivatalos katolicizmusnak — és próbáljuk a megértés lehetőségeit munkál

11

^ „ .. -i -, • Még egy kérdésről szeretnek röviden szólni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ezekben a padokban nemrég Riesz Ádám t. képviselotar-