Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-21
44 Az országgyűlés képviselőházának Igen t. Ház! Az élet t legbiztosabb és legmegnyugtatóbb szabályozója, szerény véleményem szerint, a Iharmónia, az összhang, nemcsak a művészetben és a zenében, hanem a politikában is. Már pedig összhangról nem lehet szó akkor, ha csak egy hang énekel, egy hang dalol az együttesben. Igenis szükség van arra, hogy különböző hangok legyenek itt. Éppen az a művész a kormányzásban, aki ezeket a hangokat összhangban egyesíteni tudja. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Innen, ezekről a padokról is meg kell állapítanom, — mert mi objektívek akarunk lenni — hogy a most remélhetőleg meginduló reformkorszak idején ezeket a reformokat nemcsak innen az ellenzéki padokról hirdettük és követeltük azok megvalósítását, hanem a túloldalról is. Nem akarok külön-külön foglalkozni ezekkel a felszólalásokkal, mégis kiemelem Matolcsy Mátyásnak, Roszner István bárónak, Németh Imrének és Martsekényi barátomnak felszólalásait, amelyek mind ugyanazt a hangot ütötték meg, amely a mi lelkünkben is él. De ne méltóztassék rossznéven venni tőlünk, ha esetleg egy esztendő múlva azt fogjuk kérdezni, 'hogy mi valósult meg ezekből a reformokból. En, mint az én szegény és nyomorult népemnek egyszerű képviselője, mindig csak egyért aggódok, azért, hogy tudunk-e valami csekélyét hozni, ami a nép érdekében van. Hiszen azt ők maguk is tudják, Jiogy ebből a nagy világégésből, ebből a pokolból egyszerre mennyországot teremteni nem lehet. Keresik odaát is, és keressük ezen az oldalon is azokat az utakat és módokat, amelyekkel ezekkel a nyomorult kisembereknek a létét megkönnyíthetjük, hogy télire legyen kenyerük és cipőeskéjük a gyerekeiknek, amellyel iskolába járnak. Lehetnek • különböző taktikai kérdések, amelyekre nézve különbözők a vélemények. Ilyen például az, hogy most előbb jöjjön a választójog és azután a reform, vagy pedig megfordítva. Ügy érzem, hogy ha a választójog kérdése az, amely elválasztja a magyart a magyartól, akkor próbáljuk valami módon ezt a kérdést is megoldani. (Zaj.) Szerény véleményem szerint van egy megnyugtató megoldási lehetőség. (Halljuk! Halljuk!) A kormányzat azt mondja, hogy nem jön most a választójogi kérdéssel, mert elsősorban olyan reformok megvalósítására van szükség, amelyek kenyeret, életlehetőséget adnak. Rendben van, de hogy meglegyen az atmoszféra ahhoz, hogy ezeket a reformokat megvalósíthassuk, méltóztassanak ezt a kérdést is valamiképpen eliminálni, például olyan módon, hogy méltóztassék novelláris törvényalkotás útján az időközi választásokat a Friedrich-féle választójogi rendelet alapján megejteni. Ennek nemcsak az volna az előnye, hogy talán több ellenzéki képviselő jönne be, aminek én különösebb jelentőséget nem tulajdonítok, (Gr. Apponyi György: Az az egy-két ember nem számít!) mert a végletek hazájában, Oroszországban, ahol állítólag óriási demokrácia, 'baloldali demokrácia dúl, (Rassay Károly: A kommunizmus soha sem volt demokrata! A proletárdiktatúra és a demokrácia ellentétes fogalmak!) ha ma titkos alapon megszavaztatnák az embereket, biztos, hogy a kormány ellen szavaznának. (Fábián Béla: 90%-ban!) A lényeg az, hogy ezáltal olyan atmoszféra teremtessék, amelyben nyugodtan tárgyalhatunk. Es még egy nagyon fontos következménye 21. illése 1935 május 27-én, hétfőn. lehet ennek, és pedig az, hogy miután a nemzet, a társadalmi rend és általában az ország belső biztonsága szempontjából tényleg szüky ség van bizonyos kautélákrá, az ilyen időközi választások alkalmával szerzett tapasztalatokból le lehetne majd szűrni azokat az elveket, amelyeknek az alapján majd a titkos választójogot végleges formába önthetjük. (vitéz Szalay László: A városokban titkos választójog van, mégis szidják! — Felkiáltások balfelől: A bolettát szidjuk!) Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, a magyar parasztság, a magyar föld népe odakint épp úgy megérdemli & titkos választójogot, mint a városok népe. (vitéz Szalay László: Ha megkapják, akkor is szidni fogják! — Vázsonyi János: A bolettát szidni fogjuk, mert becstelen! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rakovszky Tibor: Itt a városban az utolsó hintáslegénynek is — aki különben egy igen tiszteletreméltó társadalmi osztályt képvisel (Derültség.) — miegvan a titkos választójoga, azonban odakint az ezerholdas r birtokosnak sincs titkos szavazati joga. Bocsánatot kérek, ez nem igazság. Odakint a lelkekben is él egy konzervatív hajlandóság és gondolat, de ez a konzervativizmus annyit jelent, hogy konzerválni kell, ami jó, és ami rossz, annak gyökerét is ki kell pusztítani. Ezen a téren várjuk a reformokat. Ilyen szellemben voltam bátor ifjú Temple Rezső igen t. képviselőtársam megjegyzésével foglalkozni. Igen t. Ház! Még egy felszólaláshoz vagyok bátor egy pár reflexiót fűzni. Makray igen t. képviselőtársam itt egy súlyos probléma megvitatásánál olyan hangot ütött meg, amely hangnemben a legsúlyosabb kérdéseket is a legmegnyugtatóbb módon, ha nem is megoldani, de megtárgyalni lehet. Ügy tudom, egy^ bizottsági ülésen éppen a miniszterelnök úr és Túri Béla igen t. képviselőtársam között a legitizmus kérdését illetőleg volt egy purparlé, amelyben úgy a miniszterelnök úrnak — mondjuk — momentán álláspontja, mint Túri igén t. képviselőtársamnak erre adott válasza bizonyos megnyugvást keltett bennünk legitimistákban is. Azt mondotta tudniillik a miniszterelnök úr, hogy: »Ha én úgy fogom látni, hogy a restauráció megvalósítása a nemzet érdekében fog állni, akkor egy percig sem fogok késlekedni azt megvalósítani.« (Felkiáltások a jobboldalon: Ez biztos!) Mi legimisták pedig azt mondjuk, hogy ha azt látjuk, hogy a nemzet érdeke ellene van ennek a megoldásnak, akkor egy percig sem fogunk gondolkozni azon, hogy ez ellen állást foglaljunk. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Igen t. Ház! Sigray igen t. képviselőtársam a múlt költségvetési vita alkalmával azt mondotta, — nagyon okosan, nagyon helyesen és nagyon ibölesen — hogy ezt a kérdést csak az összes illetékes tényezők és a nemzet egyöntetű akaratával lehet megvalósítani. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nincs tehát semmi különbség közöttünk ebben a kérdésben. Hogy aztán az, egyik ezt gondolja a nemzet érdekében jobbnak, a másik amazt, (Derültség.) az a történelmi rezultátumok megítéléséből, aztán talán nem is belső szubjektív megérzésből, hanem inkább tárgyi szempontokból lesz elbírálandó, mert merem remélni, hogy a túloldalon is tisztán ezek a szempontok irányadók és semmi más. Végre az, igen t. legitimista tábor felé,
