Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

40 Az országgyűlés képviselőházának a bíráskodás helyzete is, tudniillik a garanciák szempontjából. Nem tudok egyetérteni a mélyen t. igazság­ügyminiszter úr refomterveivel, ami a perrend­tartásokat illeti, mert ezek a perrendtartások, amelyek klasszikus időkből valók, azért készül­tek, hogy az emberi életnek, becsületnek és va­gyonnak garanciái legyenek. Bölcs emberek, kiváló emberek, nagy tudósok, nagy magyar hazafiak, kiváló jellemek alkották és tartották szükségesnek ezeket a perrendtartásokat úgy megalkotni, ahogyan megalkották. Én azt hi­szem, hogy a t. miniszter úr nagyon helytelen irányban mozog, mert az már nem reformálás, hanem deformálás, amit &mn a téren csinál. Mindenesetre még kérném egy nagy sére­lem orvoslását a törvényszerkesztési területen, illetve kérem, hogy méltóztassék előkészülete­ket tenni és végül ide javaslattal jönni arra nézve, hogy az exekutivának az a joga, hogy a törvényhozó testületnek jogait úgyszólván ki­sajátította, végre szűnjék meg. Térjünk vissza az alkotmányossághoz. Térjünk vissza a 33-as bizottság kérdésében is. Méltóztassék ezt a 33-as bizottsági intézményt megszüntetni, mert ez a parlament költségvetési jogának, tehát a parla­menti jogok leglényegesebbjének és legféltet­tebbjének úgyszólván kisajátítása. E nélkül nincs parlamentarizmus, ha a parlamentnek nincs teljes, korlátlan budget-joga. Elnök: A miniszter úr kíván szólni. Lázár Andor igazságügyminiszter: Igen t. Képviselőház! Rupert t. képviselőtársam fel­szólalására bátor vagyok közölni, hogy az 1934:IV. te. megváltoztatására nem vagyok haj­landó, mivel hogyha azon mindig változtat­nánk, ezzel a törvény komolyságát veszélyez­tetnénk. A jövő majd meg fogja mutatni, hogy a törvényt be fogják tartani. Elnök: Szólásra más nem jelentkezett. Kérdem a t. Házat, méltóztatik~e az 1. címet elfogadni? (Igen!) A Ház az 1. címet elfogadta. Következik a 2. cím. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa a 2, címet). Elnök: Szólásra jelentkezett Györki Imre képviselő úr. Györki Imre: T. Képviselőház! A költség­vetésnek a bíróságokra vonatkozó címénél fel­hívom az igazságügyminiszfter úr figyelmét arra, hogy ha takarékoskodni akar az igazság­szolgáltatás terén, akkor elsősorban bőven mu­tatkozik alkalom a takarékosságra azon a téren, hogy megszünteti a miniszter úr azt a mai ál­lapotot, hogy Budán és Pesten külön bíróság van. Eltekintve a személyi kérdésektől, ame­lyek akadályát képezik az összesítésnek, semmi­féle külön jogosultsága, értelme és alapja nincs annak, hogy két különálló bíróságot tartsunk fenn. Nincs semmi alapja annak, hogy Budán az I.— III. kerület, sőt az újabb- közigazgatási beosztás szerint a XI. és XII. kerület ügyei kedvéért külön tartson fenn bíróságot az igaz­ságügyi kormány, nincs annak sem jelentősége, hogy Pestvidék kedvért külön bíróságot tart­sanak fenn. Ugyanezt a feladatot be tudja töl­teni a budapesti törvényszék is. Es akkor e helyiségek felhasználásával sokkal ökonomiku­isabfban lehet elhelyezni a két bíróságot, • mint ahogyan ma van elhelyezve. Ha pedig a minisz­ter úr ezt a reformot megcsinálja és a személyi kérdéseken túl tudja magát tenni, akkor ezen a téren jelentős megtakarítást ér el. Ha ezt el­éri, az ott megtakarított összeget felhasznál­hatja a bíróságok tárgyalótermeinek átalakí­21. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. tására, mert, talán a pestvidéki bíróságokat ki­véve, a budapesti járásbíróságok és a buda­pesti törvényszék tárgyalótermei átalakításra szorulnak. Gondoskodni kell azoknak bútorza­táról, olyan mértékben, hogy azok a termek valóban tárgyalótermek képét mutassák. Mert azt, amit most ott látnak, teljesen tűrhetetlen és némelykor az ott, a tárgyalóteremben, le­folyt tárgyalás nem más, mint az igazságszol­gáltatás paródiája. Úgyhogy az igazságszol­gáltatásnak ártalmára van a mai állapot s ennek megváltoztatására feltétlenül szükség van. Felhívom továbbá az igazságügyminiszter úr figyelmét arra, hogy időszerűnek találnám a végrehajtói intézmény államosítását. Ez régi kívánság és ha a végrehajtói intézmény álla­mosítását megvalósítják, ezzel a jogkereső kö­zönség terhein lényegesen enyhítenek, (Rupert Rezső: Nagyon helyes!) mert hiszen Rupert képviselőtársam nagyon helyesen mutatott rá, hogy a mai elviselhetetlen költségek nagyrészt abból származnak, hogy magasak a végrehaj­tási költségek és magasak azok a bírói illeté­kek, amelyeket a jogkereső közönségnek meg kell fizetnie. Szóvá kell tennem továbbá a bíróságok ha­táskörével és működésével kapcsolatosan azt a teljesen tarthatatlan állapotot, amely különö­sen a büntető igazságszolgáltatás terén mu­tatkozik, nem is talán az ítélkezés terén, mint inkább az azt megelőző eljárásban. Arra már ismételten rámutattunk és is­mételten magam voltam az, aki az igazság­ügyminiszter úr figyelmét felhívtam arra a tarthatatlan állapotra, amely ezen a téren van. Bűnvádi perrendtartásunk ismeri az előzetes letartóztatást s a vizsgálati fogság intézmé­nyét. Megállapítja az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság időtartamát, megállapítja, hogy mikor van helye előzetes letartóztatásnak s bár a bűnvádi perrendtartás és a büntető törvénykönyv idevonatkozó rendelkezései ma is hatályban vannak teljes egészükben, mert erre vonatkozólag semmi intézkedést vagy módosí­tást nem kaptunk, mégis azt látjuk, hogy a gyakorlatban a vádhatóságok egyszerűen fittyet hánynak a bűnvádi perrendtartás ide­vonatkozó rendelkezéseinek és hogy különösen a nyomozó hatóságok teszik túl magukat ál­landóan a bűnvádi perrendtartás vonatkozó rendelkezésein. A nyomozó hatóságok teljesen figyelmen kívül hagyják, hogy az előzetes le­tartóztatás körülményei fennforognak-e vagy nem, teljesen figyelmen kívül hagyják a bűn­vádi perrendtartásnak azokat a rendelkezé­seit, amelyek megmondják, hogy az előzetes letartóztatás meddig terjedhet, hogy meddig lehet a nyomozó hatóságoknak valakit őrizet­ben tartani és hogy mennyi idő alatt keli átadni az illetőt a vizsgálóbírónak vagy a bí­róságnak. Nap-nap után találkozunk olyan esetekkel, amikor 8—10 napi, sőt _ két-három heti időtartamra is őrizetben tartják az em­bereket a nyomozó hatóságok, — legyen az csendőrség vagy rendőrség — anélkül, hogy átkísérnék őket a bírósághoz. (Rupert Rezső: Törvényt kell hozni arról, hogy a törvényt betartsák.) T. Ház! A törvényeket elsősorban azoknak a hatóságoknak kellene respektálniok, amelyek árra vannak hivatva, hogy a törvények be­tartása felett őrködjenek. En semmi egyebet nem kérek, mint azt, hogy az igazságügymi­niszter úr gondoskodjék arról, hogy a ható-

Next

/
Thumbnails
Contents