Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-30
484 Az országgyűlés képviselőházának tőségét (Mózes Sándor: Nem bizony!), mert Pécsről több mint 25 év óta történt elköltözése után másutt szerzett illetőséget (Megay-Meissner Károly: Holnap, 13-án megjön a döntés, akkor majd válaszolok! — Zaj.), mert a trianoni kritikus időpontban és fia kiskorúsága idején román állampolgár volt, mert most pedig már ha magyar állampolgár, úgy budapesti illetőségű.« (Zaj. — Br. Berg Miksa: Román katonatiszt volt az édesapja Ploestiben. — Megay-Meissner Károly: Hazudik az úr!... — Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék inparlamentáris kifejezést 'használni. (Gr. Festetics Domonkos: A 'kisgazdákat képviselik és skandalumokkal foglalkoznak, mégis csak furcsa!) ' Horváth Zoltán: Azt hiszem, t. képviselőtársaim, ha egy összeférhetlenségi eset áll fenn (Gr. Festetics Domonkos: Ez nem az!) és a párt azt bejelenti, ez nem skandalum. (Zaj. — MegayMeissner Karolj-: Egy magyar köztisztviselőről azt állítani, hogy román katonatiszt volt! Ez hazugság!) ÉJI csak törvényhozói kötelességemet teljesítettem. En ezzel semmiféle skandalumot nem akartam, ez távol áll tőlem. Előttem szólott Rajniss Ferenc t. képviselőtársam igen nivós és tartalmas beszédében, amelynek legtöbb részével egyetértek, több dolgot érintett. Ezek közül különösen^ megjegyzésre méltónak tartom azt a megállapítását, amely szerint az úgynevezett Bethlen-rezsim alatt az ország ügyeit egy csoport intézte, tehát nem a parlament, hanem egy csoport. Utóbb ugyancsak megállapította azt is, hogy még Bethlen bukása után is voltak, sőt még a mai időkben is vannak különálló hatalmasságok, akik intézik ennek az országnak ügyeit. Ezt Friedrich István képviselőtársam megállapításával kapcsolatban mondotta, aki azt mondta, hogy itt bent a Ház csak beszél, csak beszél, de máshol cselekszenek. (Mózes Sándor: Azt mondotta, hogy titkos kormányok vannak!) Ebben t. képviselőtársamnak igaza van, de amikor ezt az igazságot megállapította, nem vonta le ennek konzekvenciáit. A mi felfogásunk szerint ennek az állapotnak megszüntetése csakis úgy lehetséges, ha az igazi és valódi parlamentarizmus helyreáll; az igazi és valódi parlamentarizmus helyreállítása 'mindannyiunk felfogásával egyezik. Hiszen a túlaldaloa is képviselőtársaim folyton a mellett tesznek hitvallást, hogy a parlamentarizmus hi vei. (vitéz Hertel'endy Miklós: Ez így is van!) A parlamentarizmus, t. képviselőtársam, alapját abban leli, ami az önök kiskátéjában benne van és amit mi is százszázalékig elfogadunk. Ez imígyen szól: (olvassa); »Olyan országgyűlést akarunk, f amely a nemzeti közvélemény hű tükrözője és amelyben az ország minden dolgozó rétegének képviselve kell lennie.« (Felkiáltások a jobboldalon: Megvan! Megtörtént! — vitéz Scheftsik György: Ez az a parlament! — Kölcsey István: Ilyen is lett! — Esztergályos János: Várjuk meg a háromórai vonatot, uraim!— Kölcsey István: Fel fogunk rá ülni, legyen nyugodt. — Zaj.) Ez az a differencia, amely bennünket elválaszt a parlamentarizmust illetőleg. Mi ezen az oldalon valamennyien azt állítjuk... (Mózes Sándor: Bennünket a nép választott be! — Felkiáltsaok a jobbodalon: Minket is! — Mózes Sándor: Nem hatósági támogatással! — Kölcsey István: Önöket meg demagógiával! — Zaj.) Ez a parlament nem felel meg az ideális parlamentarizmusnak. '0. ülése 1935 június 12-én, szerdán. Méltóztassanak csak most egy kissé az emlékezetüket visszacsavarni: hogyan született meg ez a Ház? (Esztergályos János: Jobb nem beszelni róla! — Derültség a baloldalon.) T. képviselőtársam, kénytelenek vagyunk ezzel a kérdéssel foglalkozni, mivel a túloldal megállapítja azt, hogy ők igenis a parlamentarizmus szabályai szerint ülnek itt. (Kölcsey István: Szórói-szóra így van! — Zaj. — Esztergályos János: Egy kis erőszakkal! —* Gróf Festetics Domonkos: Ha mi nem segítjük a kisgazdákat, mind kiesnek! A titkos elgondolásokról beszéljünk, azok az érdekesek! Meg a paktumokról! — Zaj.— Elnök csenget!) T. képviselőtársaim, vegyük sorra — mint már mondottam — ennek a parlamentnek a születését. Először is, a régi parlament feloszlatása sem egészen egyeztethető össze az ideális parlamentarizmussal, mert hiszen az a parlament kifogástalanul működött, formailag... (vitéz Scheftsik György: Éppen az önök vezére kifogásolta ezt!) T. képviselőtársam, méltóztassék megvárni a végét és azután szíveskedjék közbeszólásával kitüntetni. (Kölcsey István: Tegnap őt is dolgozták erősen!) Az ez előtti országgyűlés formailag tökéletesen funkcionált. Hiszen semmiféle gáncsot nem vetett a kormányzatnak; amit hozott, amit proponált, azt zokszó, jajszó nélkül, nagy éljenzéssel megszavazták (Mózes Sándor: Soha semmiféle ellenvélemény nem volt!) Sőt, ahogyan szinte már unalmas közhellyé válik: az utolsó napokban is egyhangú bizalmukról biztosították a kormányzatot, (vitéz Scheftsik György: Hol? A parlament'?) Az egységespárti köiök. (vitéz Scheftsik György: A párt? Az más, mint a parlament! — Mózes Sándor: Ott voltak a vén csáklyások is!) Feloszlatták a régi parlamentet. Feloszlatták pedig azzal az indokkal, — amint a miniszterelnök úr is utóbb megállapította — iipgy nem akarta megvárni azt, hogy őt ledöfjék. (Kölcsey István: Jól tette! — Gróf Festeties Domonkos: Maga megvárná?- — Kölcsey István: Teljesen igaza volt! — Zaj.) Nem a parlamentarizmus, mint olyan, hanem kizárólag a miniszterelnök úr egyéni felfogása volt az, amely a régi parlament, illetőleg a régi többnég helyett, amely a mai választási rendszer és az akkori választási rendszer szerint uralmon levő miniszterelnök urnák volt szülöttje, saját! maga által szült parlamentet, illetőleg többséget kíván. Ez volt az .indító ok. Feloszlatták tehát a Házat. Most következik in praxi a választás. A főispán uraknak kiment a rendelet — vagy akceptálom t. Ház, nem ment ki a rendelet, hanem már kint volt az a rendelet, amelyet Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam itt szórói-szóra felolvasott. Ha azt a rendeletet nem is ez a kormány, illetve nem is ez a belügyminiszter adta ki, (vitéz Scheftsik György: Azt a főispán adta ki! — Gr. Festetics Domonkos: Eckhardt benne volt a pakliban. Együtt mentünk! — vitéz Scheftsik György: A főispán adta ki!) Elnök: Kérem Scheftsik képviselő urat. ne zavarja folyton a szónokot. Horváth Zoltán; Nem baj! (Derültség.) Ha nem is ez a belügyminiszter adta ki azt a rendeletet és nem is eninek a belügyminiszternek idejében adatott ki, de az előző Gömbös kormány belügyminisztere adta ki. illetve annak a főispánjai adták ki. Hogy mi van abban a rendeletben?' Méltóztatnak emlékezni xk, hogy a legszigorúbb ukáz, amelyben utasítás van szinte hivatalos fegyelmivel való fenyegetés terhe mellett, hogy mindent kövessenek el