Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-30
Az országgyűlés képviselőházának S még hivatalos hatáskörükben is, hogy a Nep. jelöltjei diadalra jussanak. (Mózes Sándor: Még a nép akarata ellenére is! — Gr. Festetics Domonkos: iSomogymegyében a kisgazda jelölteikre is kaptunk utasítást. Szetsey bácsi majd elmondja! — Derültség a jobboldalon.) Amikor megtörtént a nemzeti egység pártjában a jelölés, ráütötték azokra a t. urakra a hivatalos stambigliát. Méltóztassanak csak t. képviselőtársaim visszaemlékezni rá. hogy miféle tumultuózus jelenetek voltak akkor az Esterházy utcában, s hogy a régi csáklyások micsoda lehorgasztott fejjel ültek ott (Derültség.) és várták a boldogító igent, hogy állapítsa meg a pártvezetőség,, hogy igenis ők a hivatalos jelöltek. {Gr. Festetics Domonkos: Nemcsak mi vártunk, hanem a kisgazdák is! — Derültség. — Mózes Sándor: Képviselőtársunk is ott volt a kisgazdáknál, — Egy hang jobbfelől: Ott volt, azért tudja!) Amikor azután sikerült elnyerni a hivatalos címet, akkor azok a hivatalos patenttel ellátott t. jelölt urak, akiket vagy akikneki legnagyobb részét az illető választókerületek még nem is látták, még a hírüket sem hallották, (vitéz Scheftsik György: Ez az elv személytelen!) megjelentek az illető választókerületben, felmutatták, hogy: ime itt van a hivatalos jelölti minőségem paszszusa, ennélfogva mindaz a hivatalos erő és hataloim, amely a kormányzat kezében van, mellém állítandó. (Makkai János: Mert szimpatikusaik voltak, azért választották meg!) T. képviselőtársam, igazán már únos-untig elmondottuk ezt is, de azért csak kihozza belőlem, hogy ha nem így történt volna, akkor az a blama sem történt volna meg a Nep.-pel, hogy egyik jelöltjüknek, Kaufmann-Kenyeresnek is megadták a hivatalos jelölti címet (Sándor István: Népakarat! — Mózes Sándor: Most azután senki sem vállalja a keresztapaságot! — Kölcsey István: Unalmas a dolog! — Zaj. — Elnök csenget.) és ugyebár, az a főszolgabíró, az a főispán nem is mert kételkedni abban, hogy nem ez az a derék honfiií, nem ez az a derék hazafi, akiben a népnek öröme telik és amit csak nyújthat neki a hatalom, mindent rendelkezésére bocsátott. De nem beszélek erről, mert hiszen t. képviselőtársaim unják már Kaufmann dolgát. (Felkiáltások jobbfelől: Bizony! — Sándor István: Kár, hogy előbb nem kezdték!) Ez mindenesetre klasszikus bizonyítéka marad annak a beteg állapotnak, amely beteg állapot ezt a többséget szülte. (Mózes Sándor: Most már a kenyereslányokat hívják Pesten Kauf mannák. — Derültség.) Mondok egy másik esetet, amely mutatja, hova vezetett ez a dolog. Volt egy igen. tiszteletreméltó képviselőtársunk, aki az előző országgyüléseken és a nemzetgyűléseken a biai kerületet képviselte. Egy szép napon azután azt adják neki tudomására, hogy a mai naptól fogva a, biai választók nem kívánnak téged tovább, te nem leszel a biaiak hivatalos jelöltje, ellenben kiutaljuk neked a kiskunmajsai választókerületet. (Reisinger Ferenc: Mi az, hogy kiutaljuk?) Ez egy kiutaló hivatal voit. Erre a mi tisztelt volt képviselőtársunk szabályszerűen veszi a csomagját és leutazik Kiskunmajsára. Kiskunmajsára megérkezik, a jegyző jelentkezik, hogy: kérem, méltóztassék velem parancsolni, rendelkezésére állok. Alig, hogy 24 órát ott tölt a kerületben, jön egy sürgöny, amely azt mondja, hogy vissza az egész (Mózes Sándor: Ott se szeretnek!), nem te vagy itt a hivatalos jelölt. A kiskunmajsai választópol0. ülése 1935 június 12-én, szerdán. 485 gárság tehát korán kezdte meg az örömét és bizalmát összpontosítani benne. A mi tisztelt volt képviselőtársunk kénytelen volt ismét csomagolni és visszajönni, (vitéz Scheftsik György: Biáral) Dehogy Biára! Bia akkor már másnak volt kiutalva. Az én tisztelt »képviselőtársam ilyenformán kimaradt a hivatalos címből, és mivel kimaradt a hivatalos címből, kimaradt a mandátumból is. (Zaj.) Most következik az, hogy a következő 24 órában jött egy másik sürgöny. Idefent megállapították, hogy Kiskunmajsa választópolgárainak szíve másvalakiért dobog. Lejön egy tiszteletreméltó képviselőtársunk, aki, úgy látszik, már most véglegesen megkapta a hivatalos címet és jelleget. A főszolgabíró a szolgabírákkal fogadja az állomáson, bemutatkozik, hogy kérem, én vagyok a hivatalos jelölt, »tessék parancsolni« a válasz. Most azután kiment a rendelet a községi jegyzőkhöz, hogy megvan az új Messiás! Ez az, aki a népnek kell, tehát Kiskunmajsa választópolgársága most már nem azé a 24 óra előtti hivatalos jelölté, hanem ezé. (Mózes Sándor: És lelkesedtek!) T. Ház! Méltóztatnak az eredményt tudni: a kiskunmajsai választókerület lelkesedett és egy olyan egyént küldött be ide akinek a személye ellen semmi kifogásom nincs, (Felkiáltások a jobboldalon: Ki az?) de akit ők soha életükben nem láttak, azt sem tudták róla, hogy kicsoda, mivel azonban a hivatalos apparátust mellette játszották ki, megválasztották, (vitéz Scheftsik György: És a politikai elv 1 ?) Addig az illető nem is politizált, a politikai életben teljesen ismeretlen volt. (Gr. Festetich Domonkos: Egyszer el kell kezdeni!) Mert ha egy olyan egyént választanak meg, aki a politikai életben szerepelt, politikai fölfogása közismert... (vitéz Scheftsik György: Akit a vezér jónak talál!) Elnök: Scheftsik György képviselő urat másodszor figyelmeztetem,, hogy ne méltóztassék közbeszólni. (Egy hang a jobboldalon: Rossz a magaviselete: ötös!) Horváth Zoltán: .., semmi kifogásom nem lenne, de hogy éppen olyan egyént választottak meg, aki hivatásánál fogva eddig egyáltalán nem politizált, az csakis úgy lehet, ahogyan Scheftsik t. képviselőtársam mondja, hogy a vezér megtartotta az asszentálást és jónak látta, hogy ezért kell lelkesedni. Ennélfogva akár van neki politikai múltja, politikai iskolázottsága, akár közismert, akár nem ismert, miután az asszentáláson bevált, tauglich, mehet, képviselőnek jó (vitéz Scheftsik György: De a vezér csak tauglichokat bízott meg! — Kölcsey István: Mi köze a felhatalmazáshoz, azt szeretném tudni, ennek az egész kis fabulának? — Gr. Festetich Domonkos: Még a karzatot seim érdekli!) Igazán nem fontos t. képviselőtársam! Önöket nem érdekli, de érdekli az országot! (Ellenmondások a jobboldalon.) Igen, hát ez egy kicsit kellemetlen. (Ellenmondások a jobboldalon. — Elnök csenget. — Reisinger Ferenc: A képviselő úr beszéde alatt hatan voltak jelen. — Kölcsey István: Nem is beszéltem. — Reisinger Ferenc: Megolvastam! — Gr. Festetieh Domonkos: Hagyja abba Reisinger képviselő úr az asszentálást! — Reisinger Ferenc: Magára sem voltak nagyon kíváncsiak! — Gr. Festetich Domonkos: Téved uram! Rám kíváncsibbak voltak, mint magára, mert én okosabb voltam és nem demagógáztam! Magát legfeljebb majd Moszkvában hallgatják! Oda mehet!) A szabadszállási választókerületben a nem70*
