Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

480 Az országgyűlés képviselőházán^ vánsága kell hogy legyen ennek aa autarchikus területnek összes funkcióira nézve. Kétségtelen dolog — amint ezt az igen t. szocialista kép­viselő urak hangoztatták — hogy a kapitaliz­mus sokat tett a világ romba döntésére a világ­háborún és a gazdasági felforduláson keresztül. Ennek a kapitalizmusnak központjában azon­ban mégis csak a szabadverseny anarchiája állt. A szab ad verseny anarchiája, amely egy példátlan versenyben sokkal többet veszített el és pocsékolt el a nemzet vagyonából, mint amennyit közüzemekben tízszer annyi idő alatt ez a nemzet el tud: pocsékolni abban az esetben LIS, ha a közüzemekre ráfizet. Egészen csodálatos felfogás az, hogy a propaganda következtében a közüzemeknek, az állami üzemeknek, a kollektivitások által kezelt vállalkozásoknak vezetőit mindig tudatlan em­bereknek állítják be és mindenki, aki a szabad­kereskedelemben dolgozik, a szabadvállalko­zási pályán érvényesül, vagy nem érvényesül, igen tetterős, okos, szakértő embernek van be­állítva. A tudatlanok, a szerencselovagok, a paraziták ós a végtelenül tanulatlan emberek igenis túlbő és nagy számban fordulnak elő a magángazdálkodás körében, amit igen sok in­dokolatlan csőd, száz és száz dolgozó ember lehetőségének elpusztításával, esztendőről-esz­tendőre, hónapról-hónapra és hétről-hétre meg­mutat. (Buchinger Manó; így vau! Van pénzük és dicsértetik magukat a lapokkal!) Csak kapi­talista beállítás ti Z ti tétel, amely szerint az egyéni vállalkozóhoz semmi közünk nincs, az egyéni vállalkozó úgy pucolja el a pénzét, ahogy akarja. Holott általános nemzetgazda­sági szempontból ez a tétel természetesen egy­általán nem állja meg a helyét. (Buchinger Manó: Úgy van!) A jelenlegi gazdasági irány­zatnak, amelyben Magyarországon ma élünk, legnagyobb bűnét abban látom, hogy túlnagy mértékben teszi tönkre a dolgozó kisemberek életlehetőségeit és ugyanakkor még csak a tőkét sem tudja meggazdagítani. Magyar­országon a valóságos termelésben már régen csak áldozatok vannak. Gazdag emberek csak a termelésen kívüli életben fordulnak elő. Azok, akik termeléssel foglalkoznak, az utóbbi öt esz­tendőben már vagyonuk állagából élnek az egész országban. (Ügy van! Úgy van! a jobb­oldalon és a középen. — Buchinger Manó: Ezért minket becsuknak és elkoboznak!) Új gazdagok már csak a síberek között fordulnak elő, — akikről lesz szerencsém még néhány szót mon­dani, — csak a pengő különböző vámszedői között találunk ilyeneket. A védettségnek riasztó mértékével ellátott egyes vállalkozásoktól eltekintve azonban Magyarországon tőkeképződésről és tőkegyűj­tésről alig lehet beszélni. A magam részéről azt az elvet, hogy vigyázni kell a tőkére, mert különben nem, gyűlik, ma már pénzügyi de­magógiának _ tartom. Azok, akik tartják régi életstandardjüket, vagyonúk rovására tartják azt, vagy tartják úgy, hogy kollektive olyan igazságtalan és hatalmas hasznot biztosítanak maguknak, ami az orsaág lakossága legna­gyobb részének standardjét még nyomorúsá­gosabbá teszi, az egész ország fogyasztását még jobban összezsugorítja, tehát kirezgésében és jövőjében az orszá,got még nagyobb szeren­csétlenségbe fogja dönteni. Beszéltünk és hallottunk sokat ebben a költségvetés^ vitában a magyar iparnak egy új konjunktúrájáról. Éppen a napokiban néz­tem végig az új Tyler-jelentést. Ez a jelentés meglepően bizonyítja, hogy nincs ipari kon­29. illése 1935 június 11-én, kedden. junktúra, legalábbis egészséges ipari konjunk­túra Magyarországon sajnos nincs. A mos­tani ipari konjunktúra — amint azt Tyler is bizonyítja — tisztán kapitalisztikus konjunk­túra, amely együtt jár a belső fogyasztás meg­döbbentő esésével és pusztulásával. Ami azon­ban bennünket a legjobban érdekel, az az, hogy a tanúság szerint az utóbbi esztendőben meggyengült a mezőgazdasági kivitelünk és ezzel szemben és ezért emelkedett a vegyes ipari cikkek Magyarországból való kivitele. Az ipari konjunktúra tudniillik nem az ipar egészséges fejlődéséből állott elő, hanem a Magyarországra importált kész áruk belhiozata­lának óriási esése révén, az import esése kö­vetkeztében pedig mutatkozott egy hatalmas kiesés a magyar mezőgazdasági exportnál, amit mi ezekbe az ipari államokba kivihettünk volna, ha az ő készáruikat Magyarország át­veszi. (Ügy van! Ügy van!) Amikor tehát be­lülről beszámolunk egy ipari magasabb kon­junktúráról, ugyanakkor a számok erejével be kell számolnunk az ország területén a belső vásárlóképesség csökkenéséről is, vagyis álta­lános nemzetgazdasági szempontból iparunk ebben az utóbbi évben, azt mondhatnáim, ka­tasztrofálisan fejlődött, amit a következő esz­tendőben kell a vásárlóerő csökkenésében, még jobban megéreznünk az ország területén. Tyier azt is megemlíti, hogy az agrárolló valamit szűkült, de fenntartja azt az állítását, hogy a szűkülés ellenére még mindig itt a leg­tágabb az agrárolló egész Európában. Hiába keres az ember okot, az okot csak ott tudja megtalálni, hogy Magyarországon az egész ipari termelés is csak a bankpolitikának és a bankérdekeltségnek a függvénye. Ha az ember magyar technikusokkal, magyar gyárigazga­tókkal beszél, akik a maguk ipari technikai kultúrájukkal vezetnek egy üzemet, akkor arra döbben rá, hogy ezek a magas technikai mű­veltséggel rendelkező emberek a legelkesere­dettebb emberek Magyarországon, mert a saját üzeimeikben, amelyeket vezetnek, nem a terme­lés szempontja, hanem kizárólag a bankpoli­tika, a bankérdek szempontja dönt. (Buchinger Manó: Az egész világon így van!) Nem az egész világon van így. (Buchinger Manó: Még Hitler országában is így van, sajnos!) Többször elmondották itt, hogy az állam­ban új államok keletkeznek, államok vannak az államban. Azt akarom röviden kifejteni, hogy ez a tétel megállja-e a helyét vagy sem itt Magyarországon. Méltóztassanak megengedni, hogy annak a tételnek bizonyítására, amit Friedrich, István t. képviselő úr úgy fejezett ki, hogy nálunk nem a parlamentben van az igazi hatalom, ha­nem a parlamenten kívüli hatalmak dirigálnak az országban, röviden ismertessem a Tébe. legutóbbi jelentését. (Halljuk! Halljuk!) Ez a jelentés azért fontos, nnert habár a közemberek nem olvassák, de 380 pénzintézet között ter­jeszti a pénzintézetek hangulatát. Hegedűs Lóránt bevezető cikkében ebben az esztendőben a következő igen érdekes kije­lentések vannak. (Olvassa): »A bankellenes hangulat 1934-ben lényegesen megváltozott és az ingótőke és a földbirtok közötti szolidaritás érzése megerősödött. A bankellenesség ma már csak mint némely demagóg kijelentésekből vagy megszokásból itt maradt rossz színházi kellék szerepel a fórumon.« Hogy a mezőgazda­ságnak és a bankszakmának erről az újonnan kifejlődött szolidaritási érzéséről Hegedűs Ló­ránt honnan vette az adatokat, azt a legszorgo­sabb kutatással sem tudtam megállapítani.

Next

/
Thumbnails
Contents