Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-29
Az országgyűlés képviselőházának 29. ülése 1935 június 11-én, kedden. 473 tassék reám híallgatnii, öreg róka vagyok én itt, vigyázzanak: a karteltörvényt már egyszer megszavaztuk s megint meg fogjuk szavazni. Már közbeszóltam: szeretném látni, amit meg nem szavaznánk, mert mindig megszavaztunk mindent. (Felkiáltások a jobboldalon és a .középen: Szóval önök is megszavazták! ) A többség. Erről beszélek így. Ha az a sok törvény, amit mi meghoztunk 15 év alatt, a gyakorlati életben érvényesült volna, mosit egészen más világ lenne. A törvények megszülettek, — így van, miniszter, úr — a törvényeik a Törvénytárba kerültek, de végrehajtva nem lettek. Felülről lefelé mentek a v z utasítások s a végén ott volt a szegény jegyző. Hallottuk a múltkor Brogli képviselőtársunk szép beszédében, hogy végeiredményben minden a falusi jegyző nyakába szakad, aki túl van halmozva munkával, teendőkkel és így megáll minden, homokba fut minden. Ebben a hangulatban várom az ú.i karteltörvényt. Megint meg fogjuk szavazni. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: A jegyzők fogják végrehajtani?) Tessék elhinni, vagyok a miniszter, úr szaktudása és egyénisége iránt annyi bizalommal, hogy meg vagyok győződve: ez a javaslat jobb les'z, de ez most azután igazán az utolsó kísérleti stáció lehet, mert ha megint kisülne, hogy az urak nem bírnak a,kairtelekkel, akkor az urak 'presztízsének igazán vége lesz. Mert nem lehet a ikartélek ellen felelős pozíciókban erős kritikát gyakorolni és ugyanakkor, a törvényhozás által adott hatalommal nem élni. Én ezt elvárom a miniszter úrtól teljes bizalommal. De más törvény is volt itt, az összeférhetlenségi törvény. Megszavaztuk az összeférhetlenségi törvényt. Itt megmagyarázták nekünk heteken át: ki összeférhetlen, ki nem Összeférhetlen. (Gr. Festetics Domonkos: Szigorítani kellene!) Kedves képviselőtársam, rögtön megmondom: a törvényjavaslat elég jó volt. csak a tárgyalás folyamán folyton szelídebb és szelídebb lett. A többség csinálta. Mi lett volna énnek a vége*? Megszavaztak és átkerült a Felsőházba. A Felsőház egy kis módosítást eszközölt rajta, visszajött a Képviselőházba. Azóta nyoma, sincs. (Fábián Béla: Nyugszik a csendes temetőben!) Engedelmet kérek, de így jártunk a karteltörvénnyel és így jártunk az összeférheti enségi törvénnyel is. Most azután ne tessék azt várni tőlünk, hogy amikor önök itt berobognak, t. képviselőtársaim, egyi nagyon szép lobogó, a reformlobogó alatt, akkor mi mindjárt lelkesedjünk. Önök tévednek; különösen ifjabb barátaimnál látom, hogy ők itt keresik a reformhajlamok ellenzőit. Ez óriási tévedés. (Vitéz Bánsághy György: Szó sincs róla!) Ha van reformnemzedék, s ha vannak itt képviselők, akik reformot akarnak, igen t. képviselőtársaim, én meg vagyok róla győződve, hogy az ellenzék túlnyomó többségben melléjük fog állani. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Makkal János: Vannak csáklyások az ellenzéken is.) Az azonban tény, és ezt méltóztassék tudomásul venni, hogy soha kormány ilyen atmoszférával nem rendelkezett, mint a Gömbös-kormány és el is ismerem, hogy Gömbös Gyula első kormányának az az érdeme, hogy már a múlt képviselőházban is az atmoszféra lényegesen megjavult és a személyes gyűlölködés itt a teremben tényleg majdnem teljesen megszűnt; ezt én az ellenzéki oldalról is szívesen koncedálom. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt van az agrárolló problémája. Én legKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ II. alább 400 beszédet hallottam már ebben a szép márványpalotában, hogy, mit kellene az agrárollóval csinálni és soha nem csináltak vele semmit. Itt nyestek le belőle valamit, ott nyestek le valamit, azi agrárolló kicsit összement, de a problémát megoldani még sem tudják. Hanem, miniszter úr, itt van egy nagyobb probléma, amelyet én végigfigyeltem 16 éven át és ez: a búza kérdése. Akkor jött a többtermelés gondolata, hogy a búzával él vagy hal ez a nemzet, ez volt a jelszó akkor s mi innen az ellenzéki padokról is többször figyelmeztettük a kormányt, hogy vigyázzanak a búzával, mert a világpiaci árak úgy fognak rövidesen kialakulni, hogy nem lehet egyedül a búzára építeni. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Akkor pedig meg voltaik hozzá az anyagi eszközök!) Nem hallgattak ránk, lepocskondiáztak minket, mi voltunk a siratóasszonyok, a Sanyarú Vendelek, a gyomorsavas pesszimisták. (Felkiáltások a jobboldalon: Baromorvosok!) igen, a baromorvosok, (Derültség.) tessék elképzelni, így jártunk mi, végig az egész idő alatt, és mii lett a vége! Bekövetkezett a biíza szerencsétlensége. S amikor Marton igen t. képviselőtársam, az önök vezérszónoka, ma előadta, hogy a Gömbös-kormány mi minden jót csinált, engem meglepett az, hogy a 95 pont közül már 58-at keresztülvittek. Itt ült az igen t. miniszterelnök úr s én odaszóltam neki, hogy: az Istenért, hát mondják, hogy 30, de ne 58, ettől már magam is megijedtem. (Derültség.) Teljes jóindulattal mondtam ezt és akkor Marton képviselőtársam rámduplázott, hogy ehhez már 27 folyamatban van. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Huszonnyolc!) 58 meg 28, így egy-kettőre végezünk a 95 ponttal és mit fogunk mi azután csinálni? (Derültség.) Azért szóltam közbe, hogy az Istenért, ne dicsérjék, ne tömjénezzék a miniszterelnök urat. Tessék elhinni, hogy nem szereti ezt, tessék elhinni, hogy a magyar törvényhozásban önérzetesen kell beszélni, mindenki mondja meg a maga véleményét. Én nem akarom az urakat kioktatni, bocsássanak meg, ez igazán távol áll tőlem, de higyjék el, borzasztó, amikor önök egymásután felállanak és ilyeneket mondanak, bogy: A miniszterelnök úr ő nagyméltósága iránti mély tisztelettel elfogadom a költségvetést. Uraim, a független törvényhozónak, ha kell, szembe kell szállania a kormánnyal, kritizálnia kell, le kell szavazni a kormányt. Ez a törvényhozó feladata, ezért fájt nekünk az, amire talán Scheftsik t. képviselőtársam utalt, hogy amikor bemutattuk a mandátumokat, az urak nagyrésze odament a miniszterelnök úr elé, bokázott és mélyen meghajolt. (Horváth Zoltán: Megköszönték a mandátumot!) Bocsássanak meg, mi ezt nem láttuk még törvényhozótól. Gömbös Gyula személye arra való, hogy az ember becsülje és tisztelje, de ezt nem kell ilyen formában az egész közvélemény előtt dokumentálni. Az igazság fáj, de ne csodálkozzanak azon, ha megmondom, hogy nekem igazán nincs okom Bethlen István sorsán siránkozni, de nem tudtam az emlékeimtől egészen elszakadni. Amikor az ember azt a képet látta, hogy az új miniszterelnök úrnak mennyire hódoltak, akkor kellett volna gondolni a régire is, mert engedelmet kérek, ebben a Házban tíz éven keresztül mi a Bethlen-rezsim ellen harcoltunk, de nem személyes averzióból, hanem meggyőződésből. Én vagyok éppen az, aki még könyvet is írt, füzetet bocsátott ki »Vádat emelek« címen, ahol hatvan vádat emeltem nyíltan, felelősséget vállalva, Isten és ember előtt s fel68
