Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

Az országgyűlés képviselőházának 29. ülése 1935 június 11-én, kedden. 473 tassék reám híallgatnii, öreg róka vagyok én itt, vigyázzanak: a karteltörvényt már egyszer megszavaztuk s megint meg fogjuk szavazni. Már közbeszóltam: szeretném látni, amit meg nem szavaznánk, mert mindig megszavaztunk mindent. (Felkiáltások a jobboldalon és a .közé­pen: Szóval önök is megszavazták! ) A többség. Erről beszélek így. Ha az a sok törvény, amit mi meghoztunk 15 év alatt, a gyakorlati élet­ben érvényesült volna, mosit egészen más világ lenne. A törvények megszülettek, — így van, miniszter, úr — a törvényeik a Törvénytárba kerültek, de végrehajtva nem lettek. Felülről lefelé mentek a v z utasítások s a végén ott volt a szegény jegyző. Hallottuk a múltkor Brogli képviselőtársunk szép beszédében, hogy vég­eiredményben minden a falusi jegyző nyakába szakad, aki túl van halmozva munkával, teen­dőkkel és így megáll minden, homokba fut minden. Ebben a hangulatban várom az ú.i kartel­törvényt. Megint meg fogjuk szavazni. (Bor­nemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: A jegyzők fogják végrehajtani?) Tessék elhinni, vagyok a miniszter, úr szaktudása és egyéni­sége iránt annyi bizalommal, hogy meg va­gyok győződve: ez a javaslat jobb les'z, de ez most azután igazán az utolsó kísérleti stáció lehet, mert ha megint kisülne, hogy az urak nem bírnak a,kairtelekkel, akkor az urak 'presz­tízsének igazán vége lesz. Mert nem lehet a ikartélek ellen felelős pozíciókban erős kritikát gyakorolni és ugyanakkor, a törvényhozás által adott hatalommal nem élni. Én ezt el­várom a miniszter úrtól teljes bizalommal. De más törvény is volt itt, az összeférhet­lenségi törvény. Megszavaztuk az összeférhet­lenségi törvényt. Itt megmagyarázták nekünk heteken át: ki összeférhetlen, ki nem Összefér­hetlen. (Gr. Festetics Domonkos: Szigorítani kellene!) Kedves képviselőtársam, rögtön meg­mondom: a törvényjavaslat elég jó volt. csak a tárgyalás folyamán folyton szelídebb és szelí­debb lett. A többség csinálta. Mi lett volna én­nek a vége*? Megszavaztak és átkerült a Felső­házba. A Felsőház egy kis módosítást eszközölt rajta, visszajött a Képviselőházba. Azóta nyoma, sincs. (Fábián Béla: Nyugszik a csen­des temetőben!) Engedelmet kérek, de így jártunk a kartel­törvénnyel és így jártunk az összeférheti enségi törvénnyel is. Most azután ne tessék azt várni tőlünk, hogy amikor önök itt berobognak, t. képviselőtársaim, egyi nagyon szép lobogó, a reformlobogó alatt, akkor mi mindjárt lelkesed­jünk. Önök tévednek; különösen ifjabb bará­taimnál látom, hogy ők itt keresik a reform­hajlamok ellenzőit. Ez óriási tévedés. (Vitéz Bánsághy György: Szó sincs róla!) Ha van reformnemzedék, s ha vannak itt képviselők, akik reformot akarnak, igen t. képviselőtár­saim, én meg vagyok róla győződve, hogy az ellenzék túlnyomó többségben melléjük fog állani. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Makkal János: Vannak csáklyások az ellenzé­ken is.) Az azonban tény, és ezt méltóztassék tudomásul venni, hogy soha kormány ilyen atmoszférával nem rendelkezett, mint a Göm­bös-kormány és el is ismerem, hogy Gömbös Gyula első kormányának az az érdeme, hogy már a múlt képviselőházban is az atmoszféra lényegesen megjavult és a személyes gyűlölkö­dés itt a teremben tényleg majdnem teljesen megszűnt; ezt én az ellenzéki oldalról is szíve­sen koncedálom. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt van az agrárolló problémája. Én leg­KÉPVISELÖHAZI NAPLÓ II. alább 400 beszédet hallottam már ebben a szép márványpalotában, hogy, mit kellene az agrár­ollóval csinálni és soha nem csináltak vele sem­mit. Itt nyestek le belőle valamit, ott nyestek le valamit, azi agrárolló kicsit összement, de a problémát megoldani még sem tudják. Hanem, miniszter úr, itt van egy nagyobb probléma, amelyet én végigfigyeltem 16 éven át és ez: a búza kérdése. Akkor jött a többtermelés gon­dolata, hogy a búzával él vagy hal ez a nem­zet, ez volt a jelszó akkor s mi innen az ellen­zéki padokról is többször figyelmeztettük a kor­mányt, hogy vigyázzanak a búzával, mert a világpiaci árak úgy fognak rövidesen kialakul­ni, hogy nem lehet egyedül a búzára építeni. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Akkor pedig meg voltaik hozzá az anyagi esz­közök!) Nem hallgattak ránk, lepocskondiáztak minket, mi voltunk a siratóasszonyok, a Sa­nyarú Vendelek, a gyomorsavas pesszimisták. (Felkiáltások a jobboldalon: Baromorvosok!) igen, a baromorvosok, (Derültség.) tessék el­képzelni, így jártunk mi, végig az egész idő alatt, és mii lett a vége! Bekövetkezett a biíza szerencsétlensége. S amikor Marton igen t. képviselőtársam, az önök vezérszónoka, ma előadta, hogy a Göm­bös-kormány mi minden jót csinált, engem meglepett az, hogy a 95 pont közül már 58-at keresztülvittek. Itt ült az igen t. miniszterelnök úr s én odaszóltam neki, hogy: az Istenért, hát mondják, hogy 30, de ne 58, ettől már magam is megijedtem. (Derültség.) Teljes jóindulattal mondtam ezt és akkor Marton képviselőtársam rámduplázott, hogy ehhez már 27 folyamatban van. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Huszon­nyolc!) 58 meg 28, így egy-kettőre végezünk a 95 ponttal és mit fogunk mi azután csinálni? (Derültség.) Azért szóltam közbe, hogy az Iste­nért, ne dicsérjék, ne tömjénezzék a miniszter­elnök urat. Tessék elhinni, hogy nem szereti ezt, tessék elhinni, hogy a magyar törvényhozásban önérzetesen kell beszélni, mindenki mondja meg a maga véleményét. Én nem akarom az urakat kioktatni, bocsássanak meg, ez igazán távol áll tőlem, de higyjék el, borzasztó, amikor önök egymásután felállanak és ilyeneket mondanak, bogy: A miniszterelnök úr ő nagyméltósága iránti mély tisztelettel elfogadom a költség­vetést. Uraim, a független törvényhozónak, ha kell, szembe kell szállania a kormánnyal, kriti­zálnia kell, le kell szavazni a kormányt. Ez a törvényhozó feladata, ezért fájt nekünk az, amire talán Scheftsik t. képviselőtársam utalt, hogy amikor bemutattuk a mandátumokat, az urak nagyrésze odament a miniszterelnök úr elé, bokázott és mélyen meghajolt. (Horváth Zoltán: Megköszönték a mandátumot!) Bocsás­sanak meg, mi ezt nem láttuk még törvény­hozótól. Gömbös Gyula személye arra való, hogy az ember becsülje és tisztelje, de ezt nem kell ilyen formában az egész közvélemény előtt dokumentálni. Az igazság fáj, de ne csodálkoz­zanak azon, ha megmondom, hogy nekem iga­zán nincs okom Bethlen István sorsán sirán­kozni, de nem tudtam az emlékeimtől egészen elszakadni. Amikor az ember azt a képet látta, hogy az új miniszterelnök úrnak mennyire hó­doltak, akkor kellett volna gondolni a régire is, mert engedelmet kérek, ebben a Házban tíz éven keresztül mi a Bethlen-rezsim ellen har­coltunk, de nem személyes averzióból, hanem meggyőződésből. Én vagyok éppen az, aki még könyvet is írt, füzetet bocsátott ki »Vádat eme­lek« címen, ahol hatvan vádat emeltem nyíltan, felelősséget vállalva, Isten és ember előtt s fel­68

Next

/
Thumbnails
Contents