Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-29
474 Az országgyűlés képviselőházának soroltam a Bethlen-rezsimmel szemben a vádakat. De engedelmet kérek, nem akarok én odáig menni, hogy »Robespierre követni fogsz!« (Derültség a jobboldalon.) Ezt nem mondtam, de uraim gondolkozzanak, jó-e az a magyar politikai berendezés, hogy ha valaki elhagyja hatalmi állását, mindjárt úgyszólván proskribált politikus lesz az országban. (Rainiss Ferenc: A legtöbb fordítva tette eddig tíz éven keresztül. Nagyon kevés ilyen van.) Kérem, képviselőtársam, végigmegyek a miniszterelnökök során. Arról, hogy énvelem mi történt, nem is beszélek. (Mozgás és derültség. — Fábián Béla: Fel akarták akasztani!) Azután jött Teleki Pál. Itt volt egy ideig, most tanár. Huszár itt kínlódott egy pár hétig, gyorsan elment. Itt volt Simonyi-Semadam, akinek írt Héjjas Iván egy levelet, erre elment. (Derültség.) Az igazj kormányzás tulajdonképpen Bethlen István idejével kezdődött. Bethlen után jött Károlyi Gyula. Károlyi Gyula nagyon jó úr volt. Öt is tapsolta és támogatta a mélyen tisztelt többség, (vitéz Bánsághy György: De meg is buktatták a esáklyások!) Képviselőtársam, a magyar parlamentben kormányt alkotmány o« eszközökkel csak egyszer buktattak meg Khuen-Héderváry idejében a Szapáry-féle vesztegetéskor Máskor Magyarországon még ßoha kormányt nem buktattak. Nem is lehet. A magyar közéletnek a mostani konstrukciója is olyan, hogy ez nem is lehetséges. Az ellenzék szépen várja, amíg- az tij többség bejön, az új kormány bevonul, a többség helyesel, a többség támogat. Ez ennek a magyar parlamentáris életnek rendes folyamata. Hallottunk a hitbizományokról. Legalább négyszáz beszédet hallottam, mit kell a hitbizományokkal tenni. Minden földművelésügyi miniszter expozéjában jött a hitbizományi reformmal. A telepítés szó már fizikai fájdalmat okoz valakinek, aki tizenhat éven át itt van. Szegény nagyatádi Szabó István, amikor ott ült és a földreformot adta elő, már akkor megmondta: »Ezzel elkezdjük és egy átgondolt, céltudatos és célirányos telepítési akcióval,..« (vitéz Bánsághy György: Akkor még volt pénz!) Dehogy fiacskám, akkor még nem volt pénz. (Élénk derültség.) Éppen az volt a baj, hogy a földbirtokreformot pénzügyi előkészítés nélkül csináltuk meg. Adóreform! Nem volt még pénzügyminiszter, aki el ne magyarázta volna, hogy itt az utolsó óra, a tizenkettedik óra az, adóreform megvalósítására. Ezt mondotta Hegedűs Lóránt — szegény már nagyon (beteg volt, — mindig mondotta. (Derültség.) Azután jött Bud János. Ö is mondotta, Kállay Tibor is mondotta még az inflációban. Temesváry t. barátom mint előadó szintén sokszor mondotta, azután jött Korányi, ő is csendesen mondotta Károlyi Gyula idejében, azután azt mondták: most jön az új éra, az új stílus, egy zseniális ember, Imrédy Béla! Ö is éppen úgy csinálta a költségvetést, mint ez a zseniális Fabinyi. (Derültség ) Ö is megcsinálta a hetven milliós deficittel a költségvetést és itthagyott csapatpapot és elment a Nemzeti Bankba (Derültség. — vitéz Bánsághy György: Papuskám kihagyta Wekerlét! — Derültség.) Igaz, kihagytam Wekerlét, ami borzasztó hiba. Ö minden hónapban egy új adóreformmal játszadozott. Míg Hegedűs mindig szimfóniának mondotta az ő előadásait és mindig felrázta a Házat, amikor azt mondta, hogy »egy új szimfóniával 29. ülése 1935 június 11-én, kedden. jövök«, Wekerle csodás dolgokat adott elő, de aztán csodás vége is volt. Meglep engem, hogy most végül azt mondja Fabinyi miniszter úr: t. képviselő uraim, tessék az országban hangoztatni, hogy ezeket a reformokat, különösen az adóreformokat nem lehet csak úgy Hüb ele Balázs mórijára egy-kettőre összecsapni. Én óvatos gépkocsivezető akarok lenni, — mondotta ő, — nekem hiába duruzsolnak a bennülő pasasok, (Derültség.) hiába mondják, hogy hajts gyorsabban, én nem hajtok gyorsabban, mert ez a kocsi viszi a nemzet nagy értékeit. Mikor ezt mondta, alkkor már önök, uraim, álltak, tapsoltak és szaladtak gratulálni. Most tehát mit kell csinálnunk. Figyelmeztetnünk kell a mélyen t. publikumot arra, hogy a reformokkal így meg úgy nem lehet a sötétbe ugorni. Egy német barátom volt itt múltkoriban autójáva]. Én melléjei ültem és láttam, hogy a soffőr feje felett volt egy tábla, ezzel a felírással: Mitfahrer Maul halten! Ez körülbelül a mi pozíciónk. Hagyni a gépkocsi vezetőjét menni, de: Mitfahrer Maul halten. K őröl belül ez a helyzet. (Derültség.) Scheftsik t. képviselőtársam foglalkozott a stabilitás elvével, ,de azután abbahagyta ezt a gondolatmenetét- Én csak röviden alkarok erre rámutatni. Méltóztassék szeretettel elhinni, nem történt itt semmi változás a világon. Ügy volt azelőtt, hogy ezt stabilitásnak hívták, az az oldal volt a stabil oldal. Nem volt vezér, hanem vezérlő akarat volt. Bethlen István gróf volt a vezérlő akarat. A stabilitást most úgy hívják, hogy nemzeti egység. (Antal István; Jogforrás!) Az én voltam. A vezérlő akarat helyett jött a vezér. Most mondják meg, mi változott?» Semmi sem változott meg. (Dinnyés Lajos: Patacsi is a régi! — Derültség.) A helyzeti aa, hogy éveken át rendkívül sokat szónokoltak, nemcsak a képviselők, hamem a -miniszter urak is. Beteljesült az. amit Vörösmarty mondott: »Tenni pedig nem érnek rá a szavak árja miatt.« Beszéltünk, beszéltünk, s ha a történelem múzsája, Klio. egyszer zengedezni fog ennek a 15 évnek az eseményeiről, azt fogja írni : rengeteg sokat beszéltek és a beszédtől nem érteik rá cselekedni. Állandóan vajúdott itt minden. A hegyek vajúdtak és csak egeret szültek. Ezek azok az egerek, amelyek imost önöket is bosszantják, önök kicsinyeknek, vacak óiknak tartják őket. nagyobbakat akarnak, tehát újból neki kell indulni a vajúdásnak. Ezt a vajúdást céltudatosan és célirányosan, programmszerűem irányítják. Én aláírom például! azt. amit Eckhardt Tibor barátom, azt hiszem, mé}x a választások előtt egyszer mondott, hogy ő a 95 ponttal teljesen egyetért. Ne méltóztassék ezen csodálkozni. Én többször átolvastam, a 95 pontot, citáltam itt százszor ex abrupto. Ezt a 95 pontot tényleg magáévá tehette Eckhardt Tibor, de nemcsak ő, hanem mindegyikünk, mert alles., was gut und teuer, abban benne van. (Derültség.) Amit Antal István államtitkár úr munkatársaival együtt nagyon helyesen, nagyon okosan össze tudott szedni, össze tudott állítani a nemzeti jövő útjának kikövezésére, az tényleg benne van. Erre nem lehet mondani, hogy ez nem helyes. A négyéves programm egészen helyes. Az a kérdés, hogy lesz-e a kormánynak annyi ereje, annyi idege, hogy ezt tényleg ke : resztül tudja vinni. Azt nem kell szemére vetni Eckhardt Tibornak, hogy mint ellenzéki képviselő ezt kijelentette. Nem tudok azonban egyetérteni Fabinyi
