Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

472 Az országgyűlés képviselőházának 29. ülése 1935 június 11-én, kedden. legokosabb embere, a mindenkori miniszter­elnök, zúgó taps és éljenzés közepette, mi pe­dig- meg sem tudtunk mozdulni. Mindenki minket puffolt, mindenért mindig mi voltunk a felelősek, mindig mi voltunk kint az egy­ségből, mi kint voltunk az. ünnepeltetekből, mi kint voltunk a tyúkkölesönökből. (Élénk derültség ) Mi kint voltunk mindenből. Nem is említem .az én szerény iszemélyemet, de azt hiszem Bethlen István kacagna a legjobban ázom, ha a Bethlen-rezsimért valamiképpen engem vonnának felelősségre — ez teljesen elképzelhetetlen. (vitéz Bánsághy György: Azt nem is mondotta senki! — Zaj.) Az egyik tisztelt képviselőtársam a vá­lasztójogot emlegeti. Bocsássanak meg, nekem itt talán külön jogcímeim is van, hogy ehhez a kérdéshez, hozzászóljak (Halljuk! Halljuk!), •mert én voltam az a csodás ember, aki egyszer megcsinálta Magyarországon a titkos vá­lasztójogot. (Éljenzés a baloldalon.) Rendeleti úton életbeléptettem a titkos választójogot, a nőkre is (kiterjesztettem (Derültség a jobb­középen.) s az első, nemzetgyűlés ezt törvény­erőre emelte. Miért méltóztatnak nevetni? (Gr. Festeti eh Domokos: Örülünk neki!) Tes­sék tudomásul venni, t. képviselőtársam, hogy nekem a nőkhöz semmiféle közöm nincsen. (Élénk derültség. — Egy hang a jobboldalon: Bővebb magyarázatot kérünk!) Nem kérem, erről szó sem lehet. Ne tessék tehát úgy fel­tüntetni a választójog problémáját, hogy en­nek a javaslatnak elkészítéséhez hónapok kellenének. Én megcsináltam azt a javaslatot akkor három hét alatt. Nézzék meg: ebből lett az első nemzetgyűlés, az egész ma uralkodó rendszer ennek a választó jognak az alapján született meg. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Elő kell venni azt a régi, becsületes választó­jogot, alig kell valamit változtatni rajta. Ha méltóztatnak, változtassanak valamit, ez nem lehet (probléma. (Gr. Sigray Antal: Nem is az!) Vagy akarja valaki a_ titkos választójogot, vagy nem, de ilyet, uraim, ne mondjunk, hogy nincs idő. (Eckhardt Tibor: Ez- hipokrizis!) Egyenesen fáj hallanom, ha tisztelt ifjú kép­viselőtársaim azt mondják, hogy előbb a ke­nyér, aztán a titikos, választójog. Ne konfun­dáljunk így, nem méltó ez hozzánk! Egyik sem előzi meg a r másikat, gazdaságpolitikára is van szükség és tisztességes válásztójogra is. (Úgy van! Ügy van! balfelől. — Eckhardt Ti­bor: Ez helyes!) Tessék elhinni, soha alkalmasabb Ház nem volt ennek a megvalósítására, mint ez, Ha a miniszterelnök úr őszintén akarja, azt hiszem, nincs is szükség arra, amit Eckhardt t. bará; torn mondott, hogy áldozzuk fel az egész nyári vakációt, habár a magam részéről éhez tény­leg szívesen hozzájárulnék. Meg vagyok győ­ződve arról, hogy egy valamirevaló választó­jog két hét alatt keresztül mehet a Ház előtt, megszavazzák önök is, mi is és végre nyugvó­pontra kerül Magyarországon ez a szerencsét­len kérdés. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Mél­tóztassanak garanciákat találni a nemzeti ér­dekek megvédésére és találkozni fogunk. Én megmondom — és ne haragudjék ezért rám a .baloldal — nálam nem is az »általános «-on van annyira a hangsúly, mint inkább a »titkos«-on. Én nem tudom megérteni, hogy ebben a Ház­ban, ahol ilyen nagy készség van a lelkekben a közeledésre, ezt a problémát nem operatív úton, nem erőszakkal, nem oktrojjal, hanem megegyezéssel ne lehetne keresztülvinni! (Eckhardt Tibor: Közmegegyezéssel!) Én szív­ből gratulálnék Gömbös Gyula miniszterelnök lírnak és igen t. minisztertársainak, ha a ma­gyar történelem lapjain az ő nevük Volna ehhez a dicsőséges gondolathoz odaírva. Én őszintén megmondom, még ma is büszke vagyok árr­hogy akkor ezt a kérdést megoldottam. Fel­kiáltások balfelől: Joggal!) De nem irigyel­ném másvalakitől, ha ezt végre megreparálná és ebben a kérdésben legalább pár évtizedre nyugalmi állapotot teremtene ebben a szeren­csétlen országban. A költségvetési vita alatt folyton hallot­tam kritizálni a karteleket. En ezen már átmen­tem három évvel ezelőtt, amikor itt a kartel­iavaslatot tárgyaltuk. A vita vagy két hónaipg húzódott el, kivégeztek itt minden kartelvezért, a karteleket szidták heteken kérészül. A leg­különfélébb beszédek hangzottak el, hogy mit kellene és mit fognak a kartelökkel csinálni. Ha nem restek az urak, nézzék meg az akkori naplókat: csodás vita volt. Megszületett a ,i ar­telbizottság és érdekes, hogy elmúlt három esztendő, összeül egy új országgyűlés és megint elölről kezdődik az egész. Tudják az urak, hogy hol van a baj? Nem itt készül az ország sorsa eben a parlamentben, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) itt mi csak megbeszéljük az ország sorsát, de az kint készül a végrehajtás- \ nál. Miért nem hajtották végre a kartelitör­vényt? Hiszen minden hatalom a kormány kezében van, diktálhatott Volna a kormány. Ne felejtsék el uraim, nemcsak mi vagyunk, nem­csak a parlament áll a kormány rendelkezésére, hanem egy sokkal kényelmesebb instrumentum, a 33-as bizottság is. Ez a legjobb testület Euró­pában. Megjelennek a rendeletek, utólag fel­olvassák előttük és azok elfogadnak mindent. (Derültség.) Hát lehet' ennél nagyobb kényelmet elképzelni? És akkor még gyanúba veszik a miniszterelnök urat, hogy ő itt külön diktR f rát akar csinálni! Hiszen így m minden joga megvan! Pár hónapig egyszer én is diktáltam, meg tudom tehát ítélni! Igazán azt csinálhatja, amit akar. A kartelbizottság nem akadályozza, a karteltörvény nem akadályozza. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Az aka­dály!) Érdekes, a miniszter úr azt mondja, hogy akadály. (Bornemisza Géza kereskedelem­ügyi miniszter: Tessék elolvasni a törvényt!) Itt ültem három hónapig, olva-stam, minek olvassam el még egyszer, ha úgyis rossz? Itt van a 33-as bizottság mint instrumen­tum. Hát miért csináljon Gömbös Gyula még ezért külön diktatúrát? Nem ez a baj. Itt más baj van. TJigy látszik, a diktálás nehezen megy, nem lehet — úgy látszik — diktálni. Amikor a legjobban porolták a kartelvézéri bugyogó­kat (Derültség), akkor időközi választásokon tiszta agrárkerületekben kartelvezérek jöttek be, mint agrárkép viselők. Igaz? (Felkiáltások a jobboldalon: Hol?) Tessék utánanézni. Van­nak agráríkeirületek, ahol bankigazgatók, ipari vezetők — nem nehezményezem, de így van — bejöttek. Most tessék # elképzelni a közvéle­ményt, amely azt látja, hogy a többségi uárt három hónapon keresztül a karteleket itt bun­ikózza és a végén... (Bornemisza Géza keres­kedelemügyi miniszter: Ott is üÜ) Igen t. mi­niszter úr, kartel vezér itt nincs, a szegény el­lenzéknek nincs köze hozzájuk. (Derültség és zaj.) Mihozzánk kartelvezér nincs, ki jöjjön, az mind odamegy önökhöz. Itt nincsenek sem bankvezérek, sem kartelvezérek, sem ipari mág­náisok. (Egy hang a jobboldalon: Éber Antal is ott ül! — Fábián Béla: Az csak ül itt! — Fel­kiáltások jobbfelől: Biró Pál is ott ül!) Méltóz-

Next

/
Thumbnails
Contents