Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

36 Az országgyűlés képviselőházának , már a költségvetésben megtettem a megfelelő intézkedéseket. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Az igazságügyi szervezet imásik oszlopa az ügyvédség. Szemrehányást kapok, hogy mi­niszterségem alatt (semmit sem tettem az ügy­védség érdekében, (Petro Kálmán: Nem ér­demli meg! — Kelemen Kornél: Dehogy nem tett!) holott azt hiszem, hogy ebben a vonat­kozásban, mint aki ezeket a kérdéseket elég jól ismerem, tettem bizonyos intézkedéseket, úgyhogy talán éppen az ellenkező szemrehá­nyást érdemelném meg, azt tudniillik, hogy túl­ságosan sok figyelmet fordítottam ezekre a kér­désekre. (Kelemen Kornél: Ügy van!) Nem akarom megemlíteni itt sem a nyugdíjintézet kérdésének, sem a zugirászat kérdésének rendezését, az illetékamnesztia ügyének ren­dezését, csak azt akarom hangsúlyozni, hogy mindezeknek a munkáknak betetőzése gyanánt már előkészítettem és rövidesen publikálni fogom az ügyvédi rendtartás tel­jes reformjáról szóló törvénytervezetemet, amelyben le vannak szögezve azok a kívá­nalmak, amelyeket a magyar nemzet a magyar ügyvédséggel szemben támaszt., Mert, igen^ t. Képviselőház, a magyar nemzetnek szüksége van független, önálló ügyvédi testületre és a magyar nemzet egyes tagjainak szüksége van jogtudó tanácsadóra, de azt, hogy milyen mértékig veszem tekintetbe az ügysédség kívá­nalmait, azt a szükséglet határozza meg. Csu­pán addig a határig vehetem tekintetbe az ügyvédség saját helyzetére vonatkozó kívánal­mait, amely határig a magyar nemzetnek és a magyar nemzet tagjainak arra az ügyvéd­ségre szüksége van. (Dulhi Jenő: Többet nem is kérünk!) Igen t. Képviselőház! Azt remélem, hogy ezzel a törvénytervezettel adhatom meg a vá­laszt mindazokra a kérdésekre, amelyek itt el­hangzottak. Nem volna helyes itt most ennek a részleteiről beszélni. Azt akarom elérni, hogy az az ügyvédség, amely keresztül jutott az ügy­védi tevékenység skrutiniumán, olyan erkölcsi és anyagi erőt képviseljen, amely méltó arra a bizalomra, amellyel privilegizált helyzetében Őt a törvények felruházzák é>s amellyel a felek iránta viseltetnek. (Helyeslés.) A munka­alkalmak szaporítása tekintetében, mint mon­dottam, felesleges módon senkire se lehet ügy­védet rákényszeríteni. Mindenütt, ahol a nem­zetnek szüksége van tanácsadókra, ott az ügy­védnek kell, hogy helye legyen, de azért, hogy az ügyvéd kenyeret kapjon, ráoktrojálni a ma­gyar nemzetre az ügyvédet, amikor annak nincs is szüksége rá, ezt nem tartanám helyes­nek. (Elénk helyeslés. — Rupert Rezső: Ezt mondotta a bolsevizmus is! — Halljuk! Hall­juk jobbfelöl.) Igen t. képviselőtársam, nekem semmi közöm nem volt a bolsevizmusnoz, sem előtte, sem utána. Az igazságügyi szervezet harmadik pillére a közjegyzői bar. A királyi közjegyzői kar fé­nyesen teljesíti ebben az országban hivatását. A közjegyzői kar helyzetét egy-két számmal akarom megvilágítani. 1913-ban a mai Magyar­ország területén 127 közjegyző volt, most ugyan­ezen a területen 195 közjegyző van. 1913-ban Budapesten 16 közjegyző volt, ma 26 van. Hogy a népesség gazdasági helyziete mem javult 1913 óta, ezt, azt, hiszem, az igen t. Ház előtt nem kell magyarázni. Ugyanez a létszámszaporodás található .a ivégrehajtoknál is, akiknek kinevezési lehető­í. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. sége szinte korlátlan volt és a mienekültek el­helyezésének volt az egyik alkalmas eszköze. (Erődi-Harrach Tihamér: Hála Istennek!) Mindkét téren létszámcsökkentésre kell tö­rekednünk, mert közihitelű intézményeket anyagi bázis nélkül nem lehet fenntartani. Az adminisztrációhoz tartozik még, az igaz­ságügyminisztériumban a (büntetésvégrehajtás ügye is. Itt csak arra akarok rámutatni, hogy tekintettel Magyarország lakosságának túl­nyomó agrár jellegére, arra törekszem, hogy a mezőgazdasági jellegű letartóztatási intézete­ket szaporítsam, mert itt a legnagyobb a javu­lási arány. (Élénk helyeslés jtibbfelől.) Ami már most a jogszabály alkotási részt illeti, én az igazságügyminiszter működé­sét a mai idők követelményei szerint állítot­tam be. A mai idők a gazdasági élet változá­sainak hatása alatt állanak és így az igazság­ügyminiszternek elsősorban a gazdasági mi­niszterek munkáját kellett elősegítenie a gaz­dasági természetű jogszabályalkotásban való részvétellel. Ezért látszik talán úgy, mintha az igazságügyminiszter, aki önálló javaslatot keveset készített, nem lenne nagymértékben elfoglalva jogszabályalkotással, holott gazda­sági minisztertársaim tudják, hogy micsoda álmatlan éjszakákat is töltünk néha együtt gazdasági jogszabályok kidolgozásával. Már most a közeljövőnek gazdasági termé­szetű jogszabályai közül legnagyobb jelentő­ségű a gazdaadósságok rendezésének kérdése. (ugy van! Ügy van!) Ez jelentőségére és sür­gősségére nézve is elsőrangú. Az a szisztéma, amelyet a 14.000-es számú rendelet teremtett, jó volt bizonyos helyzet áthidalására, de nem alkalmas végleges megoldás gyanánt, úgy­hogy minisztertársaimmal már most folyta­tunk tanácskozásokat ezeknek a kérdéseknek kielégítő szabályozása iránt és pedig olyan irányban, hogy előkészíthessük a végleges megoldás felé való haladást. (Rupert Rezső: Szóval még nem lesz végleges!) Végleges meg­oldása a gazdaadósságoknak a hitelező és az adós egymáshoz való viszonyából ered. Ha saját zsebemből ki tudnám fizetni a gazdák adósságait, akkor a kérdést mindenesetre na­gyon radikálisan és gyorsan tudnám rendezni. Ugyancsak itt van a gazdasági természetű jogszabályalkotások között a telepítési kér­dés, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr­ral együttesen kívánunk megoldani. A család­védelmi kérdés megoldásában, amely kérdés­ben Sulyok Dezső igen t. képviselőtársunktól hallottunk nagyon érdekes előadást, büntető­jogi és családjogi vonatkozásban az igazság­ügyminiszternek igen komoly szerepe van. Idetartozik végül a birtokpolitikai komplexus­nak egyik része, a (hitbizományi reform, amelyre vonatkozólag lehetséges, hogy elő­deim, akik ezen a kérdésen szintén nagyon ko­molyan dolgoztak, már a törvényjavaslat elő­készítését is megígérték, de ez semmiesetre sem akadályozhat meg engem abban, — az erre vonatkozó törvényjavaslat-tervezetet már csakugyan elkészítettem — hogy azért, mert ők ezt már régebben megígérték, be ne nyújt­sam ezt a törvényjavaslatot. (Felkiáltások bal­felől: Lássuk!) Remélhetőleg még ebben az év­ben rá kerülhet erre a sor, miután ez a kérdés a földmívelésügyi miniszter úrnak egyéb bir­tokpolitikai terveivel teljesen összhangba ho­zatott. A birtokpolitikai kérdések közül a tagosí­tás ügye az, amely az igazságügyminiszteri teendők közé tartozik. (Gr, Apponyi György:

Next

/
Thumbnails
Contents