Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-21
Az országgyűlés képviselőházának 21. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. 35 zel kapcsolatban aztán oda akarok hatni, hogy az ügyészség járjon elő jó példával abban, hogy respektálja az elsőfokú bíróság meghozott ítéletét. (Rupert Rezső: Ha valakit börtönre ítélnek, nyugodjék bele!) Igen t. Képviselőház, nehéz annak belenyugodni, akit bűncselekmény miatt elítélnek. (Rupert Rezső: Akkor töröljék el egyszerűen a törvényszéket, Táblát, Kúriát! Minek? — Elnök csenget) Nem óhajtok párbeszédet folytatni az igen t. képviselő úrral, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) de elő akarom adni azokat a terveimet, amelyek a peres eljárásnak jövőbeli kialakulása tekintetében bennem megérlelődtek. Ha vizsgálom, hogy az elmúlt évben a járásbíróságokhoz hatszázegynéhányezer ügy érkezett és ezek közül több mint százezer, tehát több, mint hatodrésze ezeknek az ügyeknek 20 pengőn aluli per, (Ügy van! jobb felől.) akkor el kell gondolkoznom azon, hogy ez az ország olyan jómódban van-e, hogy ilyen kis jelentőségű ügyek intézésére a királyi biróságok drága és nagytekintélyű szerkezetét kell hogy mozgásba hozza. (Ügy van! Ügy van!) Amellett gondolkoznom kell azon, elbírják-e ezek a kisjelentőségű ügyek azt, hogy az emberek — a felek, a tanuk — lakóhelyükről bemenjenek a járásbíróság székhelyére és ott órákat, sőt napokat töltsenek el munka nélkül azért, hogy egy bizonyos ügy elintézését jelenlétükkel előmozdítsák. Ezt a luxust ez az ország nem engedheti meg magának! (Ügy <van! Ügy van! jobbfelől.) Éppen ezért abban a perrendi javaslatban, amelynek a polgári perrendtartásra vonatkozó része már elkészült, gondoskodni óhajtok arról, hogy a 20 pengőn aluli ügyek elbírálása a falvakban történhessék (Elénk helyeslés.) erre a célra kijelölt, általaim törvénybíráknak nevezett egyének által, leoetőleg jogvégzett, de nem feltétlenül jogvégzett férfiak által, akik ott a faluban a falu atyjának és segítőjének szerepét játsszák. (Helyeslés.) Csekély tiszteletdíjjal ezt a kérdést nagyon jól meg, lehet oldani, úgyhogy ennek a kérdésnek konkrét előtérj es ztése remélhetőleg igen rövid időn belül meg fog történni. (Helyeslés.) Ugyancsak ez a perrendi javaslat fog gondoskodni arról, hogy a magasabb bíróságnál, a törvényszéknél jelenleg túlnyomó részben bevezetett egyes-bíráskodás fokozatosan társas bíráskodássá aiakíttassék át. (Helyeslés ) A bíráskodás tekintélyének, komolyságának, alaposságának szempontjából (Helyeslés.) ez az intézkedés helyes; azonkívül igen fontos a jövő bírói generáció kinevelése szempontjából. (Helyeslés.) Célom az*, hogy olyan szervezeti intézkedéseket tudjak előterjeszteni, amelyek, lehetővé teszik, hogy a törvényszéki társasbrróságon működő bírákat vidékre, a járásbíróságokhoz egyes-bírókká kinevezhessem olyan módon, hogy ugyanabban a fizetési csoportban ez előmenetelt jelenthessen számukra, anert^ a mai szisztéma mellett nem tudok a vidéki bíróságokhoz megfelelő bírákat kapni, hacsak nem veszem a fogalmazókat. Minden bíráskodásnak kulcsa az alsó bíróságoknál van. Ez a nemzet is akkor lesz megelégedve a bíráskodással, ha már az alsó bíróságnál megtalálja a jó ítélethozatal garanciáit; akkor szűnik meg a felebbviteli ügyek nagy mennyisége és akkor történhetik meg az a tehermentesítés, amely elsősorban az alaptalan perek mennyiségének csökkenésétől remélhető. Az alaptalan perek csökkenését is szeretném elérni ezzel a perrendi javaslattal. Lehetséges, hogy azt fogják majd rám, hogy antiszociális lesz az az intézkedés, amelyet tervezek; tudniillik a százszázalékos illetékmentesség kérdését tartom megfontolandónak. Az illeték legcsekélyebb részének lerovása is már igen sok embert visszatartana a pereskedéstől. Ha a szegényjogon indult perek statisztikáját nézem, azt állapítom, meg, hogy a szegényjogos pereknek mindössze 9%-a végződik marasztaló ítélettel, akkor igazán gondolkoznom kell azon, hogy a bíróságot ettől a felesleges és haszontalan munkától nem vagyok-e köteles lehetőleg tehermentesíteni. (Ügy van! Helyeslés a jobboldalon. — Sulyok Dezső: Visszaélés a szegénység jogával!) Bátor voltam bejelenteni, hogy ennek a munkálatnak polgári peres része készen van és azt remélem, hogy az ősz folyamán a bűnvádi eljárásra vonatkozó részét is — amely különösen az előkészítő eljárásra és a fellebbviteli eljárásra fog kiterjedni — előkészíthetem és a kettőt összhangba hozva, az országgyűlés elé terjeszthetem. (Rupert Rezső: Vissza kell állítani a régi perrendet, az nagyon jó lesz!) Itt óhajtok válaszolni Kelemen Kornél igen t. barátomnak arra a megy jegyzésére, hogy bizonyos bíróságok nem állanak az igazságügyminiszter felügyelete alatt. Ez igaz. De annak, hogy a közigazgatási bíróság nem áll az igazságügyminiszter felügyelete alatt, a múltban gyökerező közjogi magyarázata van. HorvátSzlavonországgal volt áHamközösségünk idején az igazságügyminiszter működése nem terjedt ki Horvát-iSzlavonország területére, holott a közigazgatási bíróság működése kiterjedt Horvát-Szlavonország területére is. (Kelemen Kornél: TJgy van!) Ezért ebből a közjogi szempontból tehát lehetetlen volt a közigazgatási bíróságot az igazságügyminiszter főfelügyelete alá helyezni. (Kelemen Kornél: Tehát most lehetséges.) Ha a helyzet megváltozott, akkor gondolkoznunk kell azon, vájjon nem kell-e az ennek következtében létrejött törvényalkotásokat szintén megváltoztatni. Még egy kérdésre akarok itt a perrendi kérdések során rámutatni. A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény 110. §-a értelmében azokat az ügyeket, amelyeknél* egy évnél nem hosszabb szabadságvesatésbüntetés látszik kiszabhatónak, az ügyész a törvényszéktől a járásbíróságokhoz dirigálhatja. Több mint hétezer ügy, a törvényszéki forgalomnak több, mint 10%-a dirigáltatik át ilyenmódon ítélethozatal végett a járásbíróságokhoz. Ennek következtében a járásbíróságok előtti vadképviselet jelentősége lényegesen megnőtt. Es mit látunk? A járásbíróságok mellett a vad képviseletét az ügyészi megbízottak latiak el. 'Az ügyészi megbízottaknak vidéken havi 14, Budapesten pedig havi 22 pengő; a tiszteletdíjuk. (Rupert Rezső: Szégyen!) Méltóztassanak elképzelni azt, hogy ezeknek az embereknek kezében van a vádelejtés joga is, az egy évnél nem hosszabb tartamú szabadságvesztesbüntetéssel büntetendő bűncselekmények esetére. (Ügy van! Ügy van!) Lehetetlen hogy az ügyészi megbízottaknak ezt a nyomorúságos díjazását ilyen módon fenntartsuk, (Ügy van! Ügy van!) mert ilyen díjazás ellenében becsületes munkát nem lehet követelni tőlük. (Kelemen Kornél: Csak formalitás az ügyészi megbízottság!) Éppen ezért az ügyészi megbízott szerepének teljes revíziójára (Kelemen Kornél: Helyes!) és tiszteletdíjának növelésére 5*
