Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

434 Az országgyűlés képviselőházának ként, ugyanolyan összegekkel, mint a költség­vetési előirányzat. Az előirányzatnak most le­folyt beható vitája feleslegessé teszi, hogy ezeket a számadatokat újból ismertessem. Al­kotmányjogi, de gyakorlati szempontból is e tekintetben csak annak a körülménynek a megállapítása fontos, hogy vájjon e két sza­kaszban felsorolt összegek valóban teljesen egyeznek-e az immár elfogadott költségvetési előirányzat összegeivel* A 3. § bekezdése a kiadások és bevételek végösszegét, valamint a két összeg IY> ériegét tartalmazza, 2. bekezdésében pedig felhatal­mazza a kormányt, hogy a kiadásoknak a be­vételekből nem fedezhető részéről hiteim íi ve­letek útján gondoskodhassak. E hitelművele­tek közelebbi megjelölésére a költségvetési elő­irányzat általános indokolása tartalmaz bizo­nyos adatokat. Itt ugyanis bejelentette a pénz­ügyminiszter úr, hogy előreláthatólag az 1935/36. költségvetési évben is kincstári je­gyekkel lesz kénytelen helyettesíteni azokat az összegeket, amelyek az államadóssági szolgálat keretében a Külföldi Hitelek Pénztárába fize­tendők be. A javaslat 4. §-a vonatkozik a tulajdonkép­peni megajánlásra. Ez a szakasz teljesen azo­nos az 1934 :XIV. t.-c.-nek a múlt évi bppro­priációs törvénynek 4. §-ával s általában ugyanolyan szövegezésű, mint a 33-as országos bizottság létesítése óta elfogadott költségvetési törvényeknek a megajánlást tartalmazó raka­szai. Az 5. § a hitel átruházási szakasz, amely a virement-jog szabályozását tartalmazza. A hi­telátruházás jogát már az 1897 : XX. te. 15. $-a ahhoz a szigorú feltételhez kötötte, hogy vele csak a költségvetési törvényben felsorolt címek és rovatok között élhetnek az egyes tárcák mi­niszterei. A szanálási törvény óta, az 1924/25. évtől kezdődőleg, ismét érvényesül az a régi gyakorlat, amely a háborút követő években a rendkívüli viszonyok miatt átmenetileg nem volt kivihető. De az 1897 : XX. te. 15. §-ában korlátozott virement-jogot is csak azzal a fel­tétellel gyakorolhatják azóta a tárcák minisz­terei, hogy az egyes hitelátruházásokhoz a pénzügyminiszter előzetesen hozzájáruljon s hogy azokat a minisztertanács engedélyezze. A három utolsó esztendő megajánlási törvénye ennek a gyakorlatnak megfelelően akként sza­bályozta a hitelátruházás jogát, hogy magában a törvényben szabatosan felsorolta a költség­vetésnek azokat a tagozatait, amelyek között hitelátruházás egyáltalán lehetséges, — az elvi­leg ekként engedélyezett virement-jog tényle­ges gyakorlását azonban a minisztertanács en­gedélyétől tette függővé, amely engedély pedig csak a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulá­sával adható meg. Teljesen hasonló módon köti meg a hitelátruházásokat a most ismertetett ja­vaslat is s az országgyűlés költségvetési jogá­nak érvényesülését ekként kellően biztosítja. A javaslat 6. §-a hitelátviteleket tiltja el az 1935/36. költségvetési évről a következő eszten­dőre, tehát megakadályozza ugyancsak az or­szággyűlés költségvetési ellenőrzési jogának teljes érvényesülése érdekében, — hogy az eb­ben az évben esetleg fel nem használt hitelek a következő évre parlamenti ellenőrzés nélkül le­gyenek átvihetők. Ez a tilalom a beruházásokra is kiterjed. Az újabb gyakorlat tehát a szigo­rúbb felfogás érvényesítése felé halad, mert az 1915 : XXII. te, amely először tilalmazott bizo­nyos hitelátviteleket az egyes költségvetési évek között, a beruházásokat e tilalom alól még 29. ülése 1935 június 11-én, kedden. kivette. A 7. § a törvény életbeléptetésére vo­natkozó rendelkezéseket tartalmazza, bővebb megvilágítására nincsen szükség. T. Képviselőház! Ennyi magának a javas­latnak ismertetése. A pénzügyi bizottság meg­állapította, jelentésében kifejezésre is juttatta, hogy a javaslat csupán szoros értelemben v ! tt költségvetési és felhatalmazási olyan rendelete­ket tartalmaz, amelyek a költségvetés követ­kezményei s annak végrehajtását teszik lehe­tővé. Ezért tehát a törvényjavaslat tárgyalá­sára alkalmazni kell a házszabályok 153. ^-át s azt négy napon belül be kell fejezni. Szólanom kell még arról a kimutatásról, amelyet a t. pénzügyminiszter úr a javaslat indokolásához fűzött, s amely az elidegenített állami ingatlanok felsorolását és értékét tar­talmazza. Ennek a kimutatásnak évenkint való beterjesztésére a Képviselőház még 1880­iban kötelezte a kormányt s azóta a kormány e kötelességének mindig eleget is tett. A ki­mutatást kezdetben a földmívelésügyi tárca indokolásához csatolta, a háború után kétíz­ben a megajánlási törvényjavaslatba illesz­tette bele. Az 1929/30. és óta a felhatalmazási törvényjavaslat indokolásához csatolja s^ az újabb helyesebb gyakorlat szerint teljes rész­letességgel, minden adatot felölelve terjeszti elő. Előadásomnak végére értem. A kormány politikájának bírálatát a vita szónokaira, ná­lam hivatottabb képviselőtársaimra hagyom, a magam véleményét előadói Mvatásomnál fogva meg sem említem. Éppen az előadói tár­gyilagosság követeli azonban annak bejelen­tését, hogy a pénzügyi bizottság túlnyomó többsége a kormány politikája iránt teljes bi­zalommal a költségvetést neki megajánlotta. A pénzügyi bizottság nevében és megbízásából kérem tehát a t. Házat, hogy az ismertetett törvényjavaslatot általánosságban és részle­teiben elfogadni szíveskedjék. Tisztelettel ké­rem a t. Házat arra is, hogy szíveskedjék tu­domásul venni azokat az ingatlanelidegeníté­,seket, amelyeket az indokoláshoz csatolt kimu­tatás felsorol. (Helyeslés jobbfelől és a közé­ven.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Képviselőház! Amikor a független kisgazdapárt nevében a felhatal­mazási javaslatnál felszólalok, kötelességem­nek tartom a költségvetési vita során eddig általunk felhozott túlnyomóan gazdasági ter­mészetű érvek és bíráló megjegyzések mellett most már politikai szempontból elmondani azt a bírálatot, amely az appropriációs vitánál azért helyénvaló és indokolt, mert az appro­priáció a bizalom vagy a bizalmatlanság kér­dése a kormánnyal szemben. Ez már à har­madik appropriációs vita, amelyben a Göm­bös-kormány fennállása idején szerencsém van résztvehetni, a harmadik budget, amelyét a Ház többsége Gömbös Gyulának és kormányá­nak nyilvánvalólag ezúttal is meg fog sza­vazni. Ezeknek a különböző költségvetési és appropriációs vitáknak során ez a párt mind­három alkalommal változatlanul, innen az el­lenzéki padsorokból teljesítette az országgal szemben kötelességét, egyszer-másszor remé­nyektől duzzadva, jelenleg azonban, azt kell mondanom, hogy súlyos csalódások és keserű meglepetések után teljesíti ezt a kötelességét az országgal és az ország népével szemben. En el akarok vonatkozna minden szemé­lyes motívumtól. Ha az ország érdekéről van

Next

/
Thumbnails
Contents