Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-29

Az országgyűlés képviselőházának szó, sem barátság, sem ellenszenv nem jöhet tekintetbe és ez a párt, amely különösképpen a múltban is mindenkor elvi alapon állott és a jövőben is mindenkor elvi alapon fog ál­lani, nem befolyásolhatja magát személyes ér­zelmektől, de nem befolyásoltathatja magát Ígéretektől és szavaktól sem, hanem elvi ala­pon a kormányzat működését annak cselekede­tei szerint kénytelen és köteles bírálni. (He­lyeslés balfelől.) T. Ház! Szeretném bizonyos mértéiig perspektívába állítani ezt az elmúlt három esztendőt, mégpedig abba a perspektívába, amelyet maga a miniszterelnök úr választott működése számára, amikor miniszterelnöki kinevezése után nyomban, mint a nemzeti egység valóságos előhírnöke és próíétája je­lentkezett az ország népe előtt. Azt hiszem, nem tévedek és nem hiszem, hogy a minisz­terelnök úr megcáfolna, ha azt mondom, hogy Gömbös Gyula politikájának centrális gondo­lata a nemzeti egység gondolata, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) talán — szeretném hinni — nem mint pártpolitikai gondolat, hanem mint olyan pártok fölött álló közéleti gondo­lat, amelyben, ha így interpretáltatok, mi a magunk részéről szívesen participálunk. De ha a nemzeti egység az egypárt rendszerre irá­nyuló kíméletlen törekvést jelent, akkor mind­járt a kiinduló pontnál olyan szöges ellentétbe kerültünk, ahol áthidalás mindaddig nem le­hetséges, amíg ez a szöges ellentét fennáll. Senki nálam és ennél a pártnál intezíveb­ben nem érzi át — hiszen magam annyit já­rok külföldön, annyiszor kellett a magyar ügyért odakint nehéz politikai küzdelmekben szerepelnem (Éljenzés balfelől.) — annak a gondolatnak jelentőségét, hogy mennyire fontos az, hogy ennek a nemzetnek a lelké­ben ne legyenek törések, hogy nagy kérdések­ben közös nevezőre tudjuk hozni a különböző felfogásokat; mennyire fontos az, hogy a legi­timista és szabadkirályválasztó ellentétek, hogy a különböző felekezeti ellentétek, hogy a különböző osztályok közötti küzdelmek és a különböző gazdasági faktorok közötti kiegyen­súlyozatlanságok ennek a nemzetnek lelkében és anyagi organizációjában súlyos hasadáso­kat ne ébresszenek. Ennek a posztulátumnak jelentőségét — meg vagyok róla győződve —­nálam jobban senki át nem érzi. De éppen ezért, én ebbe a perspektívába akarom beállí­tani mondanivalóimat és ennek a kívánatos, pártok fölötti, igazi nemzeti egységnek, nem­zeti konszenzusnak, önkéntes nemzeti együtt­működésnek, nem kikényszerített, nem reánk oktrojált, nem parancsuralmi alapon álló, nem ediktumok és pátensek alapján nyugvó, hanem az ezeréves alkotmány alapján, lojális és őszinte politikának alapján való nemzeti ösz­szefogás és együttműködés gondolatának szempontjából nézem a dolgokat. És ha így nézem, akkor azt kell mondanom, hogy ebben az országban három olyan nagy kérdéskom­plexum van, amelyeket nem is lehet máskép­pen megoldani, mint egy egységes közvéle­mény támogatásával, egy egységes közvéle­mény átütő erejének igénybevételével. Az első kérdéscsoport, t. Ház, a külpoliti­kai természetű kérdések csoportja, ahol azt mondanám, ennek a trianoni nyomorúságba kényszerrel süllyesztett országnak nincs előbb­revaló kötelessége, sőt nemzeti hivatásának ez idő szerint lényegét teszi ki az, hogy — és ez a lényeg külpolitikai célkitűzéseinknél — ez a magyar nemzet a maga történelméhez és népi r . ülése 1935 június 11-én, kedden. 435 erőihez méltó érvényesülést biztosítson magá­nad ujbpl a Dunavölgyében. (Ügy van! a bal­oldalon.) Ez, t. Ház, a mi külpolitikai célkitűzésünk, amelyet nem akarok részletezni. Számos rész­lete van ennek, mert hiszen a magyar nemzet nemcsak azokból áll, akik a trianoni határokon innen élnek, hanem a trianoni határokon túl elo magyarok is egységes és oszthatatlan része ennek a nemzeti testnek (Ügy van! Ügy van!) es amikor sokszor itt ebben az országban bizo­nyos pártpolitikai elgondolások túlságosan elő­térbe nyomulnak, én arra kérném az igen t. kormányt, sohase feledje, hogy ezen a 9 millió, a csonka-országban élő magyaron kívül még 4 millió magyar él és ki tudja, még hány millió velünk együttérző és egyet akaró nem magyar anyanyelvű, de lényegében, gondolkodása sze­rint a magyar állameszméhez ma is hű állam­polgár él és gondolkodik. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Ez a legfontosabb és leglényege­sebb célkitűzésünk, amelyet azonbajj — és itt megint a gyakorlatból beszélek - soha és semmi körülmények közt nem lehet egy rövid­látó pártpolitika alapján elérni. Itt bizonyos tapasztalataink vannak s bár én mióta a reví­ziós gondolat testet öltött Magyarországon a Magyar Revíziós Liga formájában, az első perctől kezdve, rendkívül éles és keserű bel­politikai ellentétek közben állottam nem egy­szer, még pedig többnyire, sajnos, az első sorok ban. soha nem fordult még elő, hogy a revízió nagy gondolatában, a trianoni békeparancs megváltoztatása érdekében folytatott nagy küz­delemben teljes erővel ne vehettem volna ki a részemet mindazokkal az egyéb politikai meg­győződésű, de ebben a kérdésben minden körül­mények között velünk egyet akaró barátaink­kal, akiknek fogalma hála Istennek, ma már azt kell mondanom, pártkülönbség, osztély­különbség nélkül ennek a nemzetnek minden tisztességes polgárára és munkására kiterjed. (Ügy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) íme, a nemzeti egység gondolata meg tud való­sulni. Meg tud valósulni akkor, ha a méltá­nyosság, a megértés, egymás véleményének a kontroverz kérdésekben való tisztelete, vagy legalább kikapcsolása lehetővé teszi nekünk, hogy lojális együttműködésben szolgáljuk a közös célt, a közös magyar haza ügyét. T. Ház! így alakult ki azután Magyarorszá­gon az a revíziós külpolitika, amely kormá­nyoktól függetlenül a magyar nemzet változha­tatlan politkáját jelenti, amely erőt, tartalmat ad minden magyar külügyminiszter vagy min­den, a külföldön a magyar nemzetet képviselő politikai tényező számára, mert ma már az egész világ tudja, hogy a revízió nagy kérdésé­ben a legnagyobbtól a legkisebbig ez a magyar nemzet egységes. Igen t. Ház, ez az igazi r.em­zeti egység, (Ügy van! balfelől.) az ilyen egy­ség, amely a lelkekből, a szívekből, önkéntes el­határozásból, áldozatkészségről, a nemzetért való dolgozni akarásból és ha kell, a nemzetért való szenvedni tudásból meríti a maga erejét, de nem előnyök kereséséből és nem pillanatnyi konjunktúrák kihasználásából. (Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Ennek az egész nagy külpolitikai célkitűzésnek szempontjából azt mondom, hogy az utóbbi években számos kedvezőtlen jelenség ellenére, a veszélyek megszaporodá­sának ellenére ez a nemzet nagy utat járt meg előre. Mert a reparációs kérdések megoldása után a fegyverkezési kérdések, az egyenjogú­63*

Next

/
Thumbnails
Contents