Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-28

428 Az országgyűlés képviselőházának delet 46. §-ának olyan értelmű megváltoztatását, hogy a munkahely városában, vagy községében alkalmazott, ott nem lakó tisztviselők és munkások által fizetett általános kereseti adó minden esetben a lakóhely községét illesse meg. Ezek a községek csak így tudnak megfelelni azoknak a szociális, kulturális és egyéb kötelsségeknek, amelyeket a kereseti adóból kell fedezniök. En a városok és községek akcióját tisztelettel a pénzügyminiszter úr tudomására hozom azzal, hogy ezt változtatást magam is igazságosnak és sürgősen végrehajtandónak tartom. Most egy másik témára kell áttérnem, amely a házhelyhez és földhöz jutottak sérelmére van. A földbirtokreform során t. i. apró kis házhelyeket, apró kis parcellákat kaptak és az akkori árviszonyoknak megfelelő árakat szabtak meg ezekért a házhelyekért és földszalagokért. Akkor a búza ára 32 pengőn állott és az akkori földmívelésügyi miniszter úr rádiószózatban, vagy utasításban , figyelmeztette a gazdákat, hogy várják be a 40 pengős árat, tehát egy reménybeli 40 pengős ár szerint kalkulálták ezeket a kis tulajdonokat. A búza ára igen tetemesen lement, az árak azonban megmaradtak és az új házhely- és földtulajdonosok egészen lehetetlen gazdasági helyzetbe jutottak. Pesterzsébeten 200 ember kapott házhelyet, Kispest és Pesterzsébet között, négyszögölenként 17—30 pengőért. (Esztergályos János: Csekélység! Pesterzsébet határában! Valóságos uzsora!) Ez az összeg egy holdra átszámítva, 32.000 pengőt tesz ki holdanként, ami azt hiszem, ma olyan összeg, hogy teljesen lehetetlen helyzetbe hozza azokat, 'akikről itt szó van. Meg kell jegyeznem, hogy időközben az ottani telekárak annyira lemorzsolódtak ugyanazon a telepen, hogy magánkézből, magánforgalomban ezeket a házhelyeket körülbelül feléért lehet megvásárolni, mint amennyiért az akció során ezeket a telkeket kapták. A szabadforgalmi árak 9'30 pengő körül vannak, bekerítve és befásítva pedig négyszögölenként 14 pengőért árusítják azokat a telkeket, amelyeknek árát annakidején 17—30 pengőben állapították meg. A tulajdonosok kis házakat is építettek ezeken és telepeken a Faksz.-kölcsönökből. Ezeknek a kölcsönöknek törlesztését is meglehetősen magasan állapították meg. A telkek törlesztési ára is magas. Nem tudnak fizetni. 200 emberről van szó, akiknek legnagyobb része hadirokkant és hadiözvegy s legnagyobb részük emellett munkanélküli. Tessék elképzelni, hogy a 2 pengős rokkantjáradékból, vagy 50%-os rokkantnál a 16 pengős havi rokkantjáradékból, vagy az 5 pengős özvegyi járadékból hogyan lehet tőkét és annuitásos kamatokat fizetni? Ugyebár, nem leheti Nem is fizetnek, mert nem tudnak fizetni. Nem azért nem fizetnek, mert nem akarnak, hanem azért, mert nem tudnak fizetni. Kétszerháromszor kint voltam ott és láttam ezeket a szerencsétlen embereket. Szemlátomást zsugorodnak, aszalódnak össze ezek a szegény emberek a nélkülözésben és a gondban. Utolsó filléreiket viszik be és fizetik le, de nem tudnak utána jönni — ez teljes lehetetlenség és képtelenség — s ezért most ezt a 200 embert, akik között, azt hiszem, 60—70 hadirokkant és hadiözvegy van, most kihelyezéssel, kitelepítéssel fenyegetik. Ki akarják tenni őket azokból a kis parcellákból és házhelyekből, (Esztergályos János; Szörnyűség!) amelyeket drága pénzért vá28. ülése 1985 június 7-én, pénteken, sároltak meg, de természetesen még nem fizettek ki. Minden lehetőt elkövettek ennek megakadályozására s most küldöttségben akarnak menni a pénzügyminiszter úrhoz. (Malasits Géza: Jó helyre adresszálják!) Kereskedelemügyi miniszter korából ismerem a pénzügyminiszter úrnak azt a tulajdonságát, hogy nem szereti a küldöttségeket, lehetőleg elkerüli őket és aki hozzá küldöttséget akar vezetni, azt megkéri, hogy inkább elintézi az ügyet valahogy másképpen, beszéljen róla maga az a képviselő. Hiszen lehet így is jól elintézni a dolgot! Mondóin, ezek a szerencsétlenek fel akarják keresni a pénzügyminiszter urat száztagú küldöttséggel. En szívesen vállalkozom arra, hogy felvezetem ezt a száz kétségbeesett, szegény embert a pénzügyminiszter úrhoz és megkérem őt, hogy segítsen rajtuk, ha azonban nem szereti a küldöttséget, akkor szíves tudomására hozom, hogy az akta a pénzügyminisztériumban 55.145/1935. VIII. B. ügyosztályi szám alatt van. (Esztergályos János: így csak megtalálhatja!) Ha tehát nem szereti a küldöttséget, akkor tessék ezt az aktát elővenni és ne vállalja a pénzügyminiszter úr és a kormány a felelősséget azért a gyalázatért, hogy kitelepítsenek ihelyéből, kiforgassanak tulajdonából egy csomó hadiözvegyet és hadiárvát azért, mert nem tudják megfizetni a túlmagasan megszabott árakat. Tessék revízió alá venni az ármegállapítsát és a változott viszonyoknak megfelelően tessék újra rendezni az egész kérdést, tessék a rátákat, a kamatokat s mindent revízió alá venni és olyan árakat megszabni, amelyek a mai árszínvonalnak megfelelnek. Ha a gazdatartozásokat tudták rendezni az 1933. évi XVIII. t. c-ben engedélyezett 175 millió pengővel, akkor méltóztassék talán ezeket a kisbirtokokat is védetté nyilvánítani. Ügy tudom, 70—74 ezer birtokot — közöttük nagybirtokokat is — nyilvánítottak védetté. Védik a gazdákat. Most nem vitatkozom arról, hogy ez helyes-e, vagy nem, fogadjuk el helyesnek, de akkor százszorta jogosabb az, hogy apró, egészen kicsi egzisztenciákat is részesítsenek hasonló kedvezményben és amidőn a nagybirtokokat és a nagybirtokosokat védik, akkor ezeket a szerencsétlen apró hadiözvegyeket és hadi árvákat se telepítsék, ki, ne tegyék ki az utcára. A nem védett földbirtokosokat is védelmezik, amennyiben kedvezményt nyújtottak nekik arra, hogy 1935-ig csak 5*5 százalékos kamatot kell fizetniök. Itt is történt tehát revízió.Itt is történt törvényes csökkentése a kamatlábnakAzt hiszem, itt valami 77.800 földbirtokos részesül ilyen védelemben, tessék tehát ezeket a kisembereket is megvédelmezni és pedig sürgősen, mert június hó folyamán akarják ezeket kitelepíteni. Ha a miniszter úr nem rezonál erre a felszólalásomra és kérelmemre, akkor valóban nem lesz más számomra és az illető emberek megnyugtatására, mint hogy elmenjünk majd a pénzügyminiszter úrhoz és ő szemtől-szembe mondja meg azoknak az embereknek, hogy nem tud vagy nem akar segíteni vagy megfordítva, hogy segíteni fog rajtuk. Egy kérdést akarok még megemlíteni,^ a házadómentesség kérdését. Ezt a kérdést Bródy Ernő t. képviselőtársunk már kifejtette, ismétlésekbe bocsátkozni tehát nem akarok. A miniszter úr válaszolt rá, ő természetesen meg van elégedve magával. Azt mondotta,