Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-28

Az országgyűlés képviselőházának házának, Miskolcnak méltóztatott kiutalni 150.000, illetőleg 300.000 pengő rendkívüli segélyt, Hódmezővásárhely nem kapott semmit sem. A Speyer-köicsön rendezésénél méltóztassék a t. pénzügyminiszter úrnak elővenni az erős kezet és méltóztassék régi kijelentésének érvényt szerezni. Azt mondotta a t. pénzügyminiszter úr 1932 májusában, hogy nem lehet az elől kitérni — a »Pesti Tőzsdé«-nek adott nyilatkozatában mondotta — hogy a t. kormányzat ezeket a záloglevelekben való visszafizetéseket megengedje a külfölddel szemben, hogy kötvénnyel lehessen fizetni azokat az adósságokat, dollár- és fontkölcsönöket, amelyeket részben a városok, részben magánadósok felvettek, a városi kommunitások vagy pedig az egyedek kezében lévő földbirtok terhére. T. pénzügyminiszter úr, szíveskedjék ennek a múltbeli kijelentésének érvényt szerezni. Már többször rámutattam a Képviselőházban arra, hogy a Speyer-kölcsönökkel általában, a dollárós fontkötvényékkel valóságos házalási és valóságos síbolási munka folyt. Amikor törvényes rendelkezéssel megtiltották, hogy mind a kommunitások, mind az egyedek, akik rendelkeztek valahogyan megfelelő tőkével, ezeket a kötvényeket megvásárolják, abban az időben a nagybankok, illetőleg a nagybankok strómanjei és kifutói harmad-, negyedáron összevásárolták ezeket a kötvényeket, a helyett, hogy az állam vásárolta volna össze és kifizette volna a városok, községek adósságait és mindazok adósságait, akik mint magángazdaadósok jogosultak voltak arra és meg is érdemelték volna, hogy az állam adósságaikat kifizesse és azután egy'hosszá amortizációs kölcsön alakjában a megfelelő annuitás, tőketörlesztés és kamatfizetési kötelezettség mellett kapta volna tőlük vissza a pénzt. T. Ház! Elszaladt az idő, de nem egészen. Reformkorszakot élünk. Tessék megkezdeni a reformmunkát, t. pénzügyminiszter úr, t. miniszterelnök úr és t. Képviselőház. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Kun Béla: Az adórendszernél követelésünk az, hogy a kiáltó igazságtalanságokat szüntessék meg, világosítsák meg a homályos rendelkezéseket, vessenek véget az ellenmondásoknak, amelyek a különböző paragrafusokban jelentkeznek és rendezzék a vitás adó- és illetékügyeket. Végeredményül csak azt mondhatom, hogy a mostani kormány még mindig a nagy tőkealakulatok kedvezményezett helyzetben hagyásának álláspontján áll, amit én nagyon sajnálok és ami ti lehetetlennek tartok. Méltóztassanak változtatni ezen az állapoton. Több szívvel, több megértéssel és bátrabb kézzel nyúljanak bele a t. pénzügyminiszter úrék a kisemberek jogos és igaz érdekeinek mtinkálásába és megvédésébe; akkor majd más élet lesz Magyarországon, akkor nemcsak a nagy tőkealakulatok lesznek itt az urak, hanem a kisemberek is megtalálják boldogulásukat a szerint, amint becsülettel dolgoznak, amint a magyar nemzeti eszményekhez ragaszkodnak és amint a polgári Öntudatot és önérzetet szívükben viselik és tettekben is kifejezésre juttatják. Általános politikai bizalmatlanságom folytán is, de meg a gazdasági vonatkozásban közöttünk lévő mély szakadékok folytán is, nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés bal felől.) ?. ülése 1935 június 7-én, pénteken. 409 Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Éber Antal! Éber Antal: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy a mélyen t. pénzügyminiszter úr az általános vita kapcsán tett azt a kezdeményezésemet, hogy a kormány a Royal Commission-ok példájára nevezzen ki egy szakértőkből álló bizottságot, amely részleteiben letárgyalja a költségvetés egyensúlya helyreállításának kérdéséi, nem fogadta el. Így az a feladat, amely azokra a képviselőkre hárulna, akik a deficitet kifogásolják, — hogy tudniillik konkrét utakat mutassanak, amelyeken ez a deficit elhárítható volna — a Ház plénumára marad, holott, itt a házszabályok szerint előírt idő alatt valóban lehetetlen ebben a tekintetben kimerítő véleményeket mondani vagy tanácsokat adni. Az angol képviselőházban az akkori angol pénzügyminiszter, Snowden, nem tekintette tekintélye lerombolásának azt, hogy 1930-ban az úgynevezett May-bizottság kiküldetett. Valóban ennek a bizottságnak tanácskozásai fordulópontot jelentettek az angol államháztartás vitelében s a nélkül, hogy a pénzügyminiszter tekintélye szenvedett volna, az országnak mégis csak igen nagy szolgálatokai tett ez a bizottság. Méltóztassék elhinni, t. pénzügyminiszter úr, hogy még taktikai szempontból is a kormánynak igen nagy érdeke volna egy ilyen bizottság egybehíyása, mert ha ez a bizottság nem_ tudna azután konkrét és pozitív utakat megjelölni, akkor a miniszter úr később valóban hivatkozhatnék arra, hogy a kérdés megoldhatatlan szakértők szemeiben is- Addig azonban, amíg ez meg nem történt, mégis csak azt kell mondani, hogy nem használtatott ki minden út arra, hogy a deficit fenyegető veszélye elháríttassék. De nem akarok most ennek a nagy kérdésnek részleteibe bocsátkozni, t. Képviselőház. Kisebb kérdéseket és a gyakorlati élet előterében levő némely kérdést akarok megemlíteni és a t. pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlani. Az egyik meglepő dolog, ami igen nagy megütközést kelt a budapesti kisiparosság körében, 'hogy most, amikor a Lánchíd átfestéséről, átmázolásáról van szó, akkor a nyilvános versenytárgyaláson egyszerre megjelenik az Allamvasúti Gépgyár, mint mázolóüzem (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) és ajánlatot tesz, még pedig olyan olcsó áron, hogy lekonkurrálja a 19 kisiparost, akik erre a munkára pályáznak. Az idő rövidsége folytán nem akarok az Allamvasúti Gépgyár egész problémájával foglalkozni, de engedelmet kérek, ha van itt egy üzem, amely 11'5 millió preliminált deficittel dolgozik, — amely valóban az előző években még több volt — akkor azt kell mondanom, hogy ilyen üzem ne gyakoroljon a hatáskörébe nem tartozó munkák terén konkurrenciát a kisiparnak, niert 'hiszen nála 10—12 millió pengős deficit úgy sem játszik szerepet, mert minden évben van deficitje, neki tehát a versenynél egészen más feltételei vannak, mint azoknak a kisiparosoknak, akiknek a deficitjéhez senki nem járul hozzá, hanem akik a deficit következtében tönkremennek. Valóban tiltakozni kell az ellen, hogy egy állami üzem a nem hatáskörébe tartozó területen akar lehengerelni kisiparosokat. {Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem hiszem, hogy összeférne az igen t. kormány politikájával és a kisiparosok iránt sokszor hangoztatott és nem egyszer