Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-28

410 Az országgyűlés képviselőházának valóban kif jeaésre is juttatott szimpátiájával i az ilyen eljárás, amely ellen valóban küzdeni kell. A másik, ami szintén a kisebb emberek problémája és amit előhozni akarok, Kecskeméten a fagy- és jégkár folytán közvetve rettenetes súlyosan érintett kisiparosoknak és kiskereskedőknek kérdése- A közvetlen kárt a mezőgazdaság szenvedte és az igen t. kormány abban a hatáskörben, amelyet egy ilyen megszorított budget lehetőségei adnak, kétségtelenül segítséget is fog nyújtani. De majdnem éppen ilyen kárt szenvedtek a kecskeméti kisiparosok és kiskereskedők is, akiknek egész exisztenciája a mezőgazdasági lakosság vásárlóképességétől függ. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ma beszéltünk erről.) Igen. En csak néhány konkrét kérdést akarok felhozni, igen t. miniszterelnök úr, ebben a vonatkozásban, amelyek, a nélkül hogy érintenék az állam budgetjét, — mert olyan kérdésekkel nem jövök, amelyek a deficitet emelik — mégis alkalmasak volnának ott a kisiparosságnak és a kiskereskedelemnek valami csekély segítséget nyújtani. Először is itt van a tatarozási adókedvezmény és a tatarozási hitelek kérdése, amelyek általában úgy vannak szabályozva, hogy a házak rendes karbantartása esetén erre a karbantartási költségre tatarozási adókedvezményt és kölcsönt rendszerint nem adnak. Azt gondolom, hogy az ilyen, egyébként helyes szabály alól ilyen rendkívüli esetben kivételt lehetne tenni és amikor ott a háztulajdonosok közvetlen károkat is szenvedtek, — hiszen Sándor István t. képviselőtársunk felmutat itt az ottani házakról egy csomó olyan fotográfiát, amelyek szerint a házaknak fedelét tönkretette a jég — különösen ilyen súlyosan sújtott városban kivételt lehetne tenni abban a tekintetben, hogy a tatarozási kedvezmény ebben az évben a rendes karbantartási munkákra is kiterjedjen. (Helyeslés a baloldalon.) A másik az, hogy itt» vannak ezek_ a fedezet nélküli kölcsönök, amelyeket a jelenlegi mélyen t. pénzügyminiszter úr engedélyez — nagy köszönettel tartozik érte a kisipar és a kiskereskedelem — és amelyekből vannak^még fel nem használt összegek is. Kecskemét városa most nincsen abban a helyzetben, hogy azt a bizonyos alterum tantumot be tudja fizetni, de azt hiszem, hogy egy ilyen érzékenyen sújtott városnak különleges körülményeire való tekintettel a más városok által fel nem használt állami hozzájárulási összegeket most kivételesen rendelkezésükre lehetne bocsátani a kecskemétieknek a nélkül, hogy maga a város, amely szintén nagymértékben károsult, ehhez hozzá tudna járulni. Ez egy kis segítség volna, amely azonban az iparosoknak nagy hasznára lehetne. Ugyanebbe az eszmekörbe tartozik az az ügy, amelyet már volt szerencsém a mélyen t. pénzügyminiszter úrnak közvetlenül is figyelmébe ajánlani. Kecskemét városának tudniillik az az óhaja, hogy az Oti.-tói egy 500.000 pengős kölcsönt vegyen fel — és ebben a tekintetben meg is egyezett az Oti.-val — egy városi kórház felépítése céljából. En a kérdés pénzügyi vonatkozásait a város fizetőképessége tekintetében nem ismerem, de ha van valami mód, hogy ez a város fizetésképességével összeegyeztethető, akkor bátor vagyok megemlíteni, hogy a rettenetes munkanélküliség mellett^ amely az ipari téren most a mezőgazdaságot ért súlyos csapások folytán jelentkezni fog, igen nagy 28. ülése 1935 június 7-én, pénteken. előnyére válna a városnak, ha ez az építkezés most megindítható lenne* Ebben a kapcsolatban bátor vagyok ismételten figyelmébe ajánlani a mélyen t. pénzügyminiszter úrnak a szállodatatarozási kérdést. Azért ebben a vonatkozásban, mert Kecskemét városa egyike azoknak, amelyekben nincs félig-meddig használható szálloda sem, holott Kecskemét városában most véletlenül a bugaci vidék vonzóereje folytán némi kis idegenforgalom fejlődnék. (Ügy van! balbelől.) Ezt a kérdést az idegenforgalom szempontjából megint a munkaalkalmak kérdésével vagyok bátor összefüggésbe hozni. A mélyen t. pénzügyminiszter úr, mint kereskedelemügyi miniszter nagy fogékonyságot tanúsított azok iránt az előterjesztések iránt, amelyeket a legutolsó kamarai napon tettem, amikor még hozzá szerencsénk volt. Sajnos, azóta ezek a kamarai tanácskozások teljesen megszűntek, nagyon nagy veszteségére ezeknek «az érdekeknek, amelyeket ott sikerült néha összegyeztetni. Akkor bátor voltam felhozni azt, hogy, miután a mélyen t. miniszter úr akkor azt mondta, hogy ő az idegenforgalom budgetjének terhére évi 500.000 pengőt hajlandó volna ilyen szállodatatarozási célokra felhasználni, ebből önként adódik az a gondolat, hogy méltóztassék a t. kormánynak egy 1 millió pengős alapot főleg vidéki szállodatatarozásokra kihasítani, amelyből az illető szállodatulajdonosoknak, ha a szálloda megfelelő fedezetet szolgáltat és ha pénzintézet garantálja, az Oti. bocsásson rendelkezésre megfelelő összeget,, amelyet azután a szállodatulajdonos tízévi egyenlő tőkerészletben fizetne vissza s ebből az 500.000 pengőből pedig, amelyet a mélyen t. pénzügyminiszter úr a kereskedelemügyi tárca terhére vállalna, a kamatok ki volnának egyenlíthetők. Sajnálatomra azt a választ kaptuk a kereskedelemügyi minisztériumtól, — de ez valószínűleg a pénzügyminisztérium válasza — hogy ez nem valósítható meg — egyelőre legalább — és hogy különben is a rendes tatarozási akcióba a szállodák is bevonhatók, ami teljes tévedés, mert azok az alapelvek, amelyeket a jövedelmezőség tekintetében ilyen kölcsönök engedélyezésénél szem előtt tartanak, — és amelyek egyébként helyesek — azt eredményezik, hogy ezt szállodákra egyáltalában nem lehet alkalmazni. Nagyon kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, gondoljon arra, hogy ebből az egymillió pengőből legalább 15—20 vidéki szállodát vagy nagyobb penziót lehetne rendbehozni és szanálni lehetne a vidék sok városában azt a lehetetlen helyzetet, hogy nincs olyan szálloda, ahol valaki megszállhatna, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) ahol egy idegent, egy külföldit el lehetne helyezni. Mindez lehetséges az államháztartás súlyosabb igénybevétele nélkül s egyúttal — ezzel visszatérek kiinduló pontomhoz — megint némi kereseti alkalmat lehetne nyújtani a kecskeméti iparosságnak. Ugyanez a szempont van a Balaton-vidékre is. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Olvastam, hogy a mélyen t- belügyminiszter úr tegnap valamilyen Összefüggésbe hozta az Oti. alapjait egy a Balatonon létesítendő szállodával. En azt kérem, ne méltóztassék új szállodák építésére súlyt helyezni addig, amíg a régi szállodák és panziók lakható és modernizált állapotban nincsenek. (Helyeslés balfelől.) Ne kövessük el azt a hibát, hogy nagy áldozatokkal esetleg egy új hotelt építünk és ettől tönkremennek az eddigi szállodások és panziótulajdonosok, akik a versenyt nem bírják, ellenben méltóztassék azt