Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-28

406 Az országgyűlés hépviselöházénak selőtársamnak az Altruista Bank vezetői székébe való bevonulásával ezentúl altruista szellemű működésre kötelezett Altruista Bank mégis fogja valósítani ezt a nagy programmot, íHomonnay Tivadar: Egészen bizonyosan így is lesz!) mint ahogy ez programmja t. képviselőtársamnak is. De ettől eltekintve: nem azon van a hangsúly, hogy kiket védünk meg, hanem azon, hogy az adórendszerrel, az állami közszolgáltatások terén miképen tartjuk és tartatjuk meg az arányosítást. Minél kisebb jövedelmű ember valaki, annál kevesebb terhet viseljen. Minél jobban bírja a terhet annál többet kell a vállára rakni. Ez nem jelent vagyondézsmát, de jelenti a nagyobb tőkéseknek a közkötelességteljesítés keretében való kellő mértékű igénybevételét. Az eddigi kormányrendszerek ezzel éppen ellenkezőleg cselekedtek. Azt mondja Schandl Károly igen t. képviselőtársam, hogy az ipari és mezőgazdasági termények, termeivények, produktumok árában meg kell teremteni a viszonosságot. Tehát tényleg nem helyes állapot, hanem kirívó, sőt, hogy úgy mondjam — nem imparlamentáris kifejezést használok — gyalázatos állapot az, hogy amíg a mezőgazdasági termények árai lezuhantak, — hát hol van már a 30 pengős búzaár, hol van már a jószágoknak az a nagy ára, amely csak 4—5 esztendővel ezelőtt is megvolt — addig a rúdvas ára ma is 39 pengő, a békebeli 20 koronával szemben. Minden készítmény tehát, amely rúdvasbó) állíttatik elő, — kerékvas, boronavas, ásó, kapa, az utolsó mezőgazdasági szerszám is — olyan túlnagy áron kerül az arra rászoruló kezébe, hogy azt az árat kibírni szinte lehetetlen. Most, amikor a nagy magyar Alföldön Olyan eseteiket tudok, hogy például pár héttel ezelőtt négy darab hathetes malacot úgy adott el a gazda, hogy összesen 4 pengőt kapott értük, de négy helyre adfe el, tehát négy passzust kellett váltania, kérdezem: hát mennyi haszna marad akkor a gazdának rüházkodásTia, az újítandó gazdasági felszerelések pótlására, a gyermekek iskoláztatására, az adófizetésre? Semmi, de semmi, csak egy nyomorúságos magyar jelen és a jövőbe vetett reménység, amelyről nem lehet lemondani, bármilyen szűkös körülmények között és megpróbáltatásokkal járó nehéz helyzetben éljünk is. En tehát azt kérem, t. Képviselőház, hogy a gazdakérdések megoldásánál, általaiban a kisemberek védelmezésénél, a végrehajtási és árverési eljárások eszközlésénél, a Schandl Károly t. képviselőtársaim és barátom vezetése alatt lévő Okh. mindig mutassa azt a jó példát, amelyet mutatnia kell, (Helyeslés a baloldalon.) hogy ne mondhassák róla azt azok a bankok, amelyek nem az állam által aff iliáltattak, hogy ők még altruisztikusabb alapon jártak el, mint járt el bizonyos esetekben a múltban az Okh. és az Altruista Bank is. (Schandl Károly: Sohasem fordult elő!) Ne történjék meg az, ami például Hódmezővásárhelyen, az úgynevezett szerencsétlen Pappenheim-féle parcellázással kapcsolatban lefolytatott végrehajtásoknál pár r esztendővel ezelőtt történt, ahol tapasztaltam és tapasztaltuk, — és ezt a kérdést jó pár esztendővel ezelőtt interpelláció formájában idehoztam a Ház elé — hogy azok ellen, akik Pappenheim Siegfridné, gróf Károlyi Erzsébet birtokából ezelőtt jó pár esztendővel megvettek, parcelláztattak 3500 hold földet és holdanként 800—900—1000 pengőt fizettek s ennek a vételárnak felét készpénzben ki is fizették, most, amikor beállt a 28. ülése 1985 június 7-én, péntektv. nagy elszegényedés és beállt a nagy dekonjunktura^ az Altruista Bank éveken keresztül végrehajtási, árverezési eljárásokat vezettetett, noha a föld, amely jelenleg képletileg, a telekkönyvben még az ő tulajdonuk, nem ér többet, mint amennyit érte már befizettek. Ha tehát egy magánbank úgy cselekszik is, hogy kitelepíti adósát a birtokából, mert nem tudta rendezni és fizetni az annuitásokat, mert aszálykár érte, mert fagykár volt, mert rossz a termés vagy szikes a föld, azért az Altruista Bank, amely az állam pénzével folytatja a maga üzleteit, elsősortban tartozott volna gyakorolni, ha nem is egészen eszményi értelemben, a krisztusi szeretet erényét, de mindenesetre azt az erényt, hogy ne legyen embertelen, ne legyen igazságtalan, ne kövessen el jogtalanságokat ott, ahol méltányosságot kellene gyakorolnia. Ismétlem, én igazán remélem, hogy az én Reiményi-iSohneller Lajos t. képviselőtársam személyében új szellem költözött ibe az Altruista Bankba (Helyeslés a baloldalon.) és kérem, hogy ennek a szellemnek szolgálatában teljesítse mindazt, amit teljesítenie kell, az egyetemes magyar közgazdaság és mezőgazdaság érdekeinek szolgálatában. T. Képviselőház! Ezek után azt mondhatom, hogy nincs olyan fekete festék, amellyel kellőképpen színezni lehetne azt a szomorú és nyomorúságos helyzetet, amelyben jelenleg a mi magyar népünk sinylődik, legyen akár kisgazda, földmíves, kisiparos, kiskereskedő, vagy munkás, mert valamennyi egyaránt sötét, szomorú, nyomorúságos helyzetben van. Ezzel szemben még sem lehet feladni a jobb jövő reményét, hogy lesz máskép is, mint ahogy most van. Az adót fizetni kell, ez már közkeletű kijelentés, hogy úgy mondjam frázis. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Sajnos, csak frázis!) Mindenki, aki suba és szűr alatt lázít is az adófizetés ellen, a nyilvánosság előtt azt szokta mondani, hogy az adót fizetni kell. A magam részéről, amikor választóimmal a legbizalmasabb körben beszélek, akkor is azt szoktam mondani, hogy az adót fizetni kell az anyagi teljesítőképesség végső határáig. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nem csak akkor mondja? — Derültség.) Fizetni kell mindaddig, amíg az ember bírja, de amikor nem bírja, akkor honnét fizesse az adót? Mert nem igaz az, t. pénzügyminiszter úr, hogy az adómorál hiányzik, hanem hiányzik sok helyen az adófizetési lehetőség, a teljesítőképesség. (Gr. Festetics Domonkos: A gazdáknál megvan, csak a kartelleknél hiányzik!) Honnan vegyünk erőtartalékot? Csakis a mezőgazdaságból vehetünk, a mezőgazdasági népességnek összekuporgatott filléreiből és abból az erkölcsig rezervoárból, amely ezt a mezőgazdasági népességet hozzáfűzi nemcsak ahhoz a kötelességteljesítéshez, hogy az adófertály elérkezésekor megjelenjék a községi vagy városi adóhivatalban, hogy lerója adóját, hanem hozzáfűzi ahhoz a nagy nemzeti gondolathoz is, hogy ha az adót fizeti, akkor hasznára van az államnak, az országnak s közvetve a nemzeti gondolatnak. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nagyon helyes ! — Tups a jobboldalon.) T. Képviselőház! Nagyon rossz az adópolitika, amelyet a t. kormány követ, zavaros, kuszált, igazságtalan s olyan sok a rubrikája. hogy azok között nem tud eligazodni a t. pénz-