Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-28
Az országgyűlés képviselőházának 28. ülése 1935 június 7-én, pénteken. 405 ez nemcsak a gazdák egyrészét érdekli, hanem a gazdák összességét, a gazdasági munkásokat, a falusi kisiparosokat, s érdekel mindenkit, aki falun él. A segítés módját két részre osztom. Az egyik a legsürgősebb segítési mód. Falusi kisgazdákkal, kisiparosokkal beszélve teszem a javaslatot. Három csoportra osztom azokat az ipari cikkeket, amelyeknek drágasága a falut, mondhatni, forradalmosítja. Az egyik csoportba tartoanak a petróleum, a só, a cukor, a másodikba a ruházati cikkek és a harmadikba a mezőgazdasághoz, szükséges cikkek, a kovácsárucikkek. A sónál és a petróleumnál kénytelenek leszünk adókedvezményben, külön árkedvezményben részesíteni a falut. Ami a ruházati cikkeket illeti, itt a pénzügyminiszter úr kereskedelemügyi minisztersége idején már kezdett egy joloaó ruházati aikciót. En ennek az akciónak fejlesztését és kiterjesztését javaslom. Végül a harmadik csoportnál, a kovácsárucikkeknél — ez nem az én javaslatom, hanem a falusi ipartestület javaslata — valamely formában egy belső dömpinggel oldja meg a vasipar és a vaskereskedelem ezt a kérdést úgy, hogy a falu és mezőgazdaság részére szükséges kováosánieikke'ket kapjáJlí olcsóbban, .mint az egyéb vásárlók. {Zaj a baloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Mit szól ehhez a kartell 1 ?) Meg kell azonban állapítanom, ho>gy ez csak ideiglenes segítség. A végleges segítség, a gyökeres megoldás az, amelyet én akkor is elmondottam, amikor a kartelltÖrvényt tárgyaltuk, amikor tudniillik megállapítottam, hoigy semmiféle rendelettel, semmiféle törvénnyel magábanvéve az ipari és mezőgazdasági árak közötti különbséget nem lehet megoldani, vagyis, hogy nekünk mielőbb meg kell alkotnunk,, akármilyen diplomáciai nehézségek állanak is útjában, a hármas vámuniót Ausztriával és Olaszországgal. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Amint ez a hármas unió megvan, — én ezt a falvakban is elmondtam és itt is elmondom — aibban a pillanatban megfordul a falu válsága, megszűnik a mezőgazdasági válság és a falu és a mezőgazdaság f elvirágozásával az egész ország gazdasági fellendülését fogjuk látni. Örömmel hallottam a miniszterelnök úr kijelentését, hogy az Ausztriával való vámközösség híve. (Homonnay Tivadar: Helyes!) Hozzáteszem, hogy Mussolini miniszterelnök pedig kijelentette, hogy minden pillanatban kész Ausztriával és Magyarországgal vámközösségre lépni. (Homonnay Tivadar: Meg kell csinálni!) Ha Ottawában az angol birodalomnak szabad volt egy hatalmas vámszövetséget létrehozni, amely az egész világ kereskedelmét és gazda,sági életét nyomja, ha a kisentente államainak szabad veit kimondaniuk, legalább elvi alánon — mert nem tudták keresztülvinni — a vámuniót, akkor nem tudom megérteni, hogy az utóbbi években a legkegyetlenebbül sújtott két országnak Ausztriának és Magyarországnak miért nem szabad keresnie az élet lehetőségét. (Homonnay Tivadar: Ügy van! Nagyon helyes!) En azért fogadom el a költségvetést, mert ehhez az r elvhez való közeledést látok benne. T. Ház! A német kancellár új béketárgyalásokra hívta fel a hatalmakat. A Nemzetközi Fizetések Bankja össze akarja hívni a hatalmakat egy világvaluta létesítésére. Caillaux francia pénzügyminiszter, akihez a legutóbbi egynapos francia kormány is folyamodott, szintén fel akarta ezt állítani. Az amerikai kormány ugyancsak összehívni készül a hatalmakat abból a célból, hogy a valuták stabilitása^ és a gazdasági élet gyógyítása érdekében elhatározó lépéseket tegyenek. Ugyanekkor a fülemben cseng a magyar miniszterelnöknek a pénzügyi bizottságban tegnap tett kijelentése, hogy ő a bizalom valutáját hozta. Teljesen ennek a kijelentésnek hatása alatt állva, azt mondom: nem annyira a nemzetközi és a, világkonferenciák sikerében, mint inkább abban bízom, hogy — mielőtt a szovjettel való fegyveres iszövetkezés végzetes átka lesújtana Európára — addig óriási változások következnek be és e változások keretében az az állam, amely központi fekvésében hitére, földjére, munkájára, becsületére támaszkodik, új fellendülés előtt áll. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! Nem áll rendelkezésemre annyi idő, hogy az előttem szólott Schandl. Károly t. képviselőtársam és Zsindely Ferenc t. előadó úr beszédére érdem szerint válaszolhatnék, hogy az általuk felvetett kérdések meritumába is belemélyedhetnék, méltóztassék azonban megengedni, hogy a rendelkezésemre álló rövid időhöz mérten, pár szóval mégis reflektáljak felszólalásaikra. Zsindely Ferenc t. , képviselőtársam azt mondta, hogy adóügyi reformra van szükség. En hozzáteszem: már régen meg kellett volna csinálni az adóreformot. Semmi sem lyozta a mélyen t. többségi pártot, abban, hogy akár régi alakzatában, akár most felfrissítve, megcsinálja ezt az adóreformot; hogy csakugyan megvalósítsa a kisemberek intézményes védelmét, a családvédelem eszméjének a gyakorlati életbe való átültetését. Meg kell menteni a kisgazdákat? Miért nem mentették meg? Hiszen tíz évvel ezelőtt a túloldalon nagyszámban voltak vérbeli kisgazdák. Aztán egyre fogyatkozott számuk, míg most már csak négyen maradtak. Miért engedték, hogy az a programm, amelye^ annyiszor hangoztattak, amikor felszereltek és harcot hirdettek, amelyet, mint áthághatatlan posztulátumot szegeztek a kormánnyal szembe, a leszerelések után, amelyek következetesen évről-évre megismétlődtek, a panírkosárba tétessék? Schandl Károly t. képviselőtársam, az Okh. tisztelt vezetője, azt mondja,, hogy ha be akarnánk váltani mindazokat a kívánságokat, amelyek feltolulnak, amelyek kopogtatnak, döngetnek a Ház kapuján, a mezőgazdasági népesség megsegítése végett, akkor háromszor olyan nagy tételek arányában kellene a költségvetést megállapítani. Én nem így látom a dolgot. Nem ez az igazság. Csak a nagyobb tőkealakulatokat kellett volna évekre visszamenőleg lígy megadóztatni, amint az teljesítőképességüknek, teherviselőképességüknek megfelelt volna: a kisembereket pedig meg kellett volna védeni, nemcsak Kossuth Lajosnak, de Nagyatádi Szabó ^ Istvánnak és Mayer Jánosnak a szellemében is, akiknek eszméire, célkitűzéseire, elvhűségére a nemzeti egység pártjának jogbeli és történelmi elődje, az úgynevezett Egységes Párt is esküdött. Azt mondja Schandl Károly t. képviselőtársam, hogy a 10—100 holdas földbirtokokat is be kell vonni, a védettségbe. Teljesen igaza van és hiszem, hogy a nem mindig altruista szellemben műkődö, de Beményi-Schneller t. képvi58*
