Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-28
400 Az országgyűlés képviselőházának ennek a tételnek fennálló voltát, hiszen a különböző államok különböző költségvetési rendszerrel dolgoznak s a különféle költségvetési rendszerek keretében különféle szolgáltatások lévén felvéve, a párhuzamba állítás nem felel meg a tárgyilagosság feltételeinek. Én ehelyett csupán arra a hivatalos statisztikai adatra mutatok rá, hogy a mai viszonyok között az előttünk fekvő költségvetés nem változtat azon a tényen, hogy a minden egyes magyar lélekre eső közszolgáltatás összege 130 pengő körül van, amikor a nemzeti jövedelem a legoptimisztikusabb becslés szerint sem haladja meg számottevően a 2-5 milliárdot, tehát fejenként 300 pengőt, ami másképpen azt jelenti, hogy a magyar polgárnak jövedelme közel 40%-át közcélokra kell fordítania. Ez olyan adat, amilyennel más államháztartási berendezkedésben nem találkozunk és amikor a pénzügyi költségvetéssel foglalkozunk, kötelességünk ennek közelebbi okát megvizsgálni. T. Képviselőház! A legutóbbi fél évszázadban Európaszerte hihetetlenül megduzzadtak az állami költségvetések keretei. Megduzzadtak azért, mert a polgárság mind több és több igénnyel lépett fel az állammal szemben, "úgyhogy az állam megbővült feladatkörének ellátására nagyobb összegek igénybevételére volt kényszerítve. Ez a folyamat kétségtelenül nálunk is végbement. De míg külföldön mindenütt azt látjuk, hogy abban az arányban, amint az állami költségvetés keretei megnőttek és ezzel az adónemek sokaságán keresztül az adóösszegek is emelkedtek, gondoskodtak arról, hogy a költségvetési jog, az állami számszéki ellenőrzés és nem utolsó sorban a pénzügyminiszteri hatáskör úgy állapíttassák meg, hogy a pénzügyek egyszerűsége mellett meglegyen a polgárságnak az a teljes megnyugvása, hogy az adóösszegek a költségvetési hitelekben meg-, állapított célokra és azok keretében használtatnak fel, ami a fokozott ellenőrzés rendszerének kialakulásához vezet. Ettől a fokozott ellenőrzési rendszertől egyetlen modern európai állam sem zárkózott el. Nem mellőzték még azok az államok sem, amelyek a parlamentarizmussal szemben nem olyan fogékonyak, mint Magyarország, sőt azok az államok, amelyek a parlamentarizmust — remélem, ideiglenesen — felfüggesztették, egyidejűleg gondoskodtak a költségvetési hitelek fokozottabb ellenőrzéséről. Nézzük etekintetben az Ausztriában bevezetett rendszert. Egyed iil mi vagyunk azok, akik a régi rendszer mellett megmaradtunk, megmaradtunk abban az időben, amikor túlzás nélkül azt kell mondani, hogy nincs még egy dolgozó társadalom Európában, amelyre a közterhek olyan arányban nehezednének, mint a magyarra. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) XJgy érzem, ezen a ponton van a reformkormány programmjának első kötelessége, mert a költségvetési rendszer átalakításával és a költségvetési hitelek fokozottabb ellenőrzésével olyan reformot valósíthat meg, ameiy nem igényel több kiadást, sőt ellenkezőleg attól feltétlenül a költségvetési keretek egészségesebb alakulását várhatjuk és várhatjuk ezenfelül az ilyen időkben fokozottan jelentőséggel bíró adómorál megerősödését. Mi itt állandóan adómorálról beszélünk. Az adómorálnak nincs még egy másik olyan alátámasztó garanciája, mint ha adófelhasználási morál van előtte. Már pedig, ha most már a statisztika tükrén keresztül nézem azt, hogy a magyar polgár mekkora támpontot kapott abban a tekintetben, hogy a fokozott adófelhasználási morál az ő javára itt érvényesült, akkor nagyon ked28. ülése 1935 június 7-én, vén tekén. vezőtlen eredményekre kell jutnom. Az 1931ben kitört világválság nyomán nemcsak Magyarország, hanem valamennyi európai állam is arra volt kényszerítve, hogy költségvetési keretét a megváltozott viszonyokhoz alkalmazza. Itt már a statisztikának, az összehasonlításnak nagy jelentősége van azért, mert nem a hclt számokat, hanem az arányokat hasonlítjuk össze és^ akkor azt látjuk, hogy az 1931-et követő négy évben Anglia és Németország 45%-kai redukálták a költségvetési keretet, Ausztria 41, Olaszország 33, Magyarország pedig csak 16%-kal, az 1931. évvel szemben. Igen t. pénzügyminiszter úr! Ez a most elfekvő költségvetés már szakít a csökkentő irányzattal és a 16%-os redukció dacára megint az emelkedő irányzat felé halad. Magyarországon kívül van még néhány állam, amely kisebb csökkentést vitt véghez, ezt a tárgyilagosság kedvéért meg kell említenem, de meg kell említenem azt is, hogy van egy ország, amely egyáltalában nem követi az idők intő szavát, s ez Franciaország, amely változatlan költségvetési keretet tart fenn. Anélkül, hogy erről a helyről a francia politika aktuális kérdéseivel foglalkoznám, azt hiszem, az a körülmény, hogy a gazdasági válság növekedése ellenére a francia költségvetés ugyanazokban a, keretekben maradt, mint amikor a francia gazdasági viszonyokat a világgazdasági válság hullámai nem érintették, igen nagy mértékben hozzájárult nemcsak a gazdasági, hanem a pojitikai^ egyensúlyt is veszélyeztető válság kialakulására, nem is szólva, arról, hogy teljesen elméleti elképzelésű az a pénzügyi stabilitásra törekvő politika, amely az államháztartás egyensúlyára nem helyez kellő súlyt. S hiába van r — látjuk — a francia franknak valamennyi állam pénze közt aránylag legnagyobb aranyfedezete, az elsősorban az óriási költségvetési hiányból táplálkozó bizalmatlanság miatt az aranyfedezettel bíró francia frank stabilitása is veszélyeztetve van, aminthogy, anélkül, hogy a modern pénzügyi teóriák tanítását, a legtávolabbról is magamévá tenném, magam is vallom, hogy az arany egyedül nem elegendő egy valuta stabilitásának biztosítására. Gazdasági válság idején a bizalom legalább is oly fontos faktor, mint az arany, sőt fel merem állítani a tételt, hogy bizalom nélkül még az arannyal sem lehet stabilitást elérni. Ellenben ott, ahol a kormány gazdaságpolitikája a gazdasági élet és a polgárság minden egyes egyedének bizalmát kiérdemli, arany nélkül is lehet a pénz vásárlóerejét biztosítani. Ha tehát magunkávé tesszük a pénzügyminiszter úr programmjának azt a másik nagyjelentőségű és részemről teljesen osztott célkitűzését, hogy a pénz vásárlóerejét minden körülmények közt biztosítanunk kell, akkor ebbe a programmpontba szorosan belekapcsolódik az a törekvés, hogy nekünk az állami költségvetés kereteit a polgárság teherbíróképességéhez kell átformálnunk. (Ügy van! Ügy van balfelol. — Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Tessék megmondani, hogyan?) Leszek bátor, igen t. miniszter úr, erre nyilatkozni, nyilatkozni csak elvileg, mert nem méltóztatott betartani azt a Colbert-i tanítást, amelyre kezdetében utaltam 1 , hogy egy költségvetésnek áttekinthetőnek és könnyen bírálhatónak kell lennie.
