Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-28

Az országgyűlés képviselőházának (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Lelkiismeretes ember ezzel a költségvetéssel szemben könnyen esik abba a hibába, hogy javítási szándéka ellenére árt, amit pedig minden felszólalásomban, tehát ezúttal is kerülni óhajtok. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Konkrétumokat tessék mondani és nem elveket.) Igen t. pénzügyminiszter úr, konkrétumokat a kormány részéről várok, hogy e konkrétumok alapján bírálatomat elmondhassam. Ezzel a ténnyel szemben azonban a konkrétumot abban vagyok bátor megadni, — és ezt későbbi fejtegetéseim során lesz szerencsém alátámasztani, — hogy nem lehet egészséges irányzatú gazdasági politika az, amely csak az állami szükségleteket tartja szem előtt, s csak az adók kivetéséről és behajtásáról gondoskodik, anélkül, hogy a másik oldalon mindent elkövetne, hogy a gazdasági élet teljesítőképességét növelhessék. Ez a megállapításom szorosan összefügg azzal, amit a magyar valutapolitikára nézve itt elmondani bátor vagyok. Megismétlem, abból indulok ki, hogy a pénzügyminiszter úr politikájának alapja, amit pártállásra való tekintet nélkül minden körülmények között támogatni kívánok, nevezetesen az, hogy nincs semmi létjogosultsága annak, hogy a pengő belső vásárlóerejét kockáztató kísérletekkel foglalkozzunk, erre szükség nincs, ezzel eredményt nem érünk el. De amikor ezt megállapítom, ugyanekkor fel kell vetnem azt a kérdést, hogy két évvel azután, hogy a kormány szakított azzal a fikcióval, hogy a pengő nemzetközi értékelése ugyanolyan hivatalos és az élettel kapcsolatban nem álló árfolyam alapján számolandó el, mint a pengő belső értéke, mi áll útjában annak, hogy ez a felár-rendszer, nemzetközi viszonylatban úgy a behozatalnál, mint a kivitelnél minden^ országba,. minden cikkre nézve egyformán és egyöntetűen érvényesüljön? (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: A legnagyobb bajok lennének belőle. — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, azt a megállapítást, hogy a legnagyobb bajok lennének belőle, már hallottuk akkor, amikor a felár figyelembevételét kértük. De kérdem az igen t. miniszter úrtól, vájjon nem inkább a legnagyobb baj származik-e abból, ami ma van. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nem!) Amikor különféle országokban cikkenként változik a reláció, amikor a termelő már úgysem tud normálkockázatokkal dolgozni, mert hiszen a mi valutapolitikánk mellett a többi országok valutapolitikájának a kockázatát is állandóan viselnie kell? Ha ezenfelül nem a gazdasági életben kialakuló reális árfolyamokkal kalkulálhat, hanem a hivatalok jóindulata, vagy a hivatalok megítélése szerint való kurzusokra számíthat csupán? Ennekfolytán áli elő az a helyzet, amit én mindennél rosszabbnak és meg nem felelőbbnek tartok, hogy például a behozatali viszonylatban ugyanannál a cikknél különféle felár érvényesül aszerint, hogy az egyik, vagy másik országból kerül-e behozatalra s a jobban informált, vagy, ha úgy parancsolják, több összeköttetéssel bíró cégek, vagy faktorok — mert, sajnos, gyakran nem cégek azok, akik a behozatalt intézik — kedvezőbb feltételek mellett hozhatnak be. Sajnos, a miniszter úrnak erre nézve konkrét példákat is tudok szolgáltam és csak az ügyre való tekintettel nem teszem itt a nagy nyilvánosság előtt. De sokkal lényegesebb ennél >; ülése 1935 június 7-én, pénteken. 401 az a körülmény, hogy akkor, amikor állandóan a mezőgazdasági helyzet megjavítását hangoztatjuk, akkor, amikor mindenki előtt világos, hogy a mezőgazdasági árak emelésére irányuló tendencia nem érvényesülhet, ha feleslegeink számára megfelelő külföldi piacot nem biztosíthatunk és akkor, amikor minden erőlködésünk ellenére Ausztria volt, van és marad minden helyzetben legfontosabb piacunk, ugyanakkor Ausztria felé nem akarjuk a pengő nenizetközi értékeléséből folyó következményeset levonni, s így előáll az a helyzet, hogy osztrák kivitelünk összezsugorodik, mert abban a tényben, hogy kivitelünk 1:1 arányra csökkent a hozzánk irányuló osztrák kivitellel szemben, jelentős tényező cüZ El körülmény, hogy a magyar kivitel nem kapja meg pengőben azt az értéket, ami a schilling nemzetközi árfolyamában a pengővel szemben bekövetkezett eltolódásként tényleg megilleti és előáll az a helyzet, hogy igenis osztrák kivitelünk állandóan csökken amiatt, mert mi szemet hunyunk ez előtt a valutahelyzet előtt és éppen a les-jelentősebb piacon a magyar termelő, a magyar mezőgazda nem kapja meg árujának ellenértékét. En ebben sokkal nagyobb hátrányt látok, mintha, legalább kiviteli viszonylatban, végre nem fikciókkal, hanem az élet adottságaival számolnánk. Méltóztassanak elhinni, hogy az aZ »ebből baj származik« igen merész, igen nehezen alátámasztható állítás. Nem tudom ma ber igazolni azt, hogy ha 1931-ben nem ettől a pszichózistól befolyásoltatva, nem önerőnkben való bizalmatlanságból teljesen fikciókra építve alakítottuk volna ki a magyar devizagazdálkodást, idejutottunk volna-e, ahol ma vagyunk. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Sokkal mélyebben volnánk!) Én csak azt látom, igen t. pénzügyminiszter úr, hogy azok az országok, amelyek nálunk helyesebb pénzügyi politikát, helyesebb devizapolitikát követtek, intervalutáris tekintetben ma kedvezőbb helyzetben vannak, mint mi és nem látok országot, mely, ha a zárt valutagazdálkodást követve, ugyancsak fikciókra épített, kedvezőbb helyzetben volna. Nem vitatkozom ebben a pillanatban, mert ezt innen eldönteni nem lehet, én csak azt mondom, hogy a pengő vásárlóerejének fenntartása tekintetében igenis a legmesszebbmenő áldozatokat meg kell hozni, de semmivel sem többet, mint amennyi feltétlenül szükséges és semmivel sem lehet indokolni azt, hogy ezeket az áldozatokat egy termelőosztály viselje akkor, amikor ebből voltakép és végeredményben a másiknak sem lehet eredménye. (Eber Antal közbeszól.) En etekintetben Eber képviselőtársammal csak abból a szempontból vagyok ellentétben, hogy a gazdasági jelenségek bírálatánál sohasem azt vizsgálom elsősorban, hogy valakinek hasznára van-e, én csak a zárt gazdálkodás keretében elérhető gazdasági igazságérvényesülését követelem és messzemenő igazságtalanságot látok abban, hogy ma a pengő vásárlóerejének biztosítását még mindig a szavaikkal agyontámogatott mezőgazdaság kénytelen viselni (Eber Antal: És a kereskedelem és kisipara azért, mert nem vagyunk hajlandók észrevenni, hogy a pengő és a schilling nemzetközi értékelésében eltolódás következett be. Méltóztassék elhinni, igen t. miniszter úr, hogy nemcsak gazdasági konzekvenciái vannak ennek, ez messzemenő rontó hatással van a gazdasági erkölcsökre is. Nem tartozom azok közé, akik akár a. Nemzeti Bankkal, akár a Külkereskedelmi Hivatallal szemben azt állíthatnák, hogy bármi-