Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-28

Az országgyűlés képviselőházának A közigazgatási nyugellátások előirányzata 2-2 millió pengő emelkedést mutat. A nyugellátások kérdéséről is részletesen voltam bátor szólni, az általános vitát megelőző ismertetésem folyamán. Legfeljebb azt a néhány számot említem meg, amelyet akkor nem volt módónban ismertetni, hogy t. i. 1924/25-től 1934/35-ig, tehát 10 év alatt a nyugdíjasok száma 31-37%-kai emelkedett, a nyugdí jteher pedig ezzel szemben ugyanebben az időszakban 66-95%-kai növekedett, főként a lakásoknak időközben bekövetkezett felszabadítása, illetőleg a lakbérnyugdíj megfelelő emelkedése folytán. De ezekkel & számadatokkal s a belőlük levonható következtetésekkel sem kívánom most a t. Házat tovább untatni. A pénzügyi tárcává] kapcsolatos üzemekre vonatkozólag röviden csupán azt említem meg, hogy a Postatakarékpénztárnál a kiadások 0-7 millió pengőnyi emelkedését látjuk. Ez az emelkedés a személyi járandóságoknak 0-1 millió pengős, az üzemi kiadásoknak 0-6 millió pengős növekedéséből adódik és a forgalom, valamint az intézet betétállományának növekedésével van összefüggésben. A betétállomány ugyanis az előző év ugyanazon időszakához képest 17'7 millió pengővel növekedett. A postatakarékpénztár hevételei 0-6 millió pengővel emelkedtek. A kőszénbányászat üzemi költségvetése, a nyugellátások figyelembevételével, 161.000 pengő felesleggel zárul; az üzemi kiadásoknál és bevételeknél a múlt évihez képest nincsenek lényeges változások, mert az idei előirányzat is azonos széntermelés figyelembevételével történt. Az állami üzemek nyugellátásai 991.000 pengő emelkedést mutatnak; ennek az emelkedésnek indokolásául bátor vagyok utalni azokra az érvekre, amelyeket a közigazgatási nyugellátásokkal kapcsolatban mondtam. T. Ház! Ezzel he is fejeztem a pénzügyi tárca költségvetésének ismertetését. Nagy megelégedéssel töltene el, ha vázlatos és tökéletlen előadásom ellenére is kellően domborodnék ki a t- Ház előtt az az óvatos és józan pénzügyi politika, amelyet a kormány folytat és amely a költségvetésben is világosan kifejezésre jut. T. Képviselőház! Magam is siettetni szeretném azoknak a nemzeti vágyainknak megvalósulását, amelyek a legélénkebb meggyőződésem szerint a kormány lelkében élnek, de amelyeknek valóraváltásával ez a költségvetés adós maradt. A vágyak intenzitását azok meg valósi thatásával azonosítani felelős kormányférfiúnak nem szabad, annál kevésbé, minél kisebb és gyengébb az az, ország^ melynek kormányzására hivatott. Éppen ezért azt a konok céltudatosságot, amellyel a pénzügyminiszter úr minden kockázatra csábító ^ szép kísértés ellenére is megfontoltan és lépésrőllépésre halad előre, véleményem szerint erénynek kell tekinteni és egyben olyan kötelességnek is, amellyel e megpróbált nemzet jövendőjének tartozik. A költségvetést abban a reményben ajánlom a t. Képviselőháznak szíves elfogadásra, hogy a számító józan észnek ezen az útján, ha nem is egyetlen diadalma,s lendülettel, dé annál bizonyosabban érjük el valamennyiünk közös célját. (Taps a jobboldalon és a középen.) f Elnök: Szólásra következik Magyar Pál képviselő úr! Magyar Pál: T. Képviselőház! A pénzügyi költségvetéshez való felszólalásomat azzal kezdem, amivel Zsindely képviselőtársam az ő előadói beszédét befejezte. Valóban úgy van: nem lehet még a bírálónak sem megtagadni f. ülése 1935 június 7-én, pénteken. 39Ô ast, hogy a pénzügyminiszter úr költségvetési rendszerét kockázatoktól tartózkodó konzervativizmus jellemzi, amely nemcsak a költségvetés felépítésében, hanem az egész gazdasági hátteret megadó pénzügyi expozéjában is végigvonult és amelynek jellegét azzal adhatom meg, hogy a nehéz időkkel számolva, tartózkodni kíván minden kockázatot jelentő kísérlettől. Amikor azonban ezt készséggel megállapítom és szinte öröimimel üdvözlöm, hogy ebben iaz időszakban, amikor a gazdasági válságok által türelmetlenné tett gazdasági egyedek s az azokat képviselő politikusok mind türelmetlenebbül döngetik a pénzügyi kormányzatot a reformok megvalósítása iránt, a mi pénzügyminiszterünk a pénzügyi tudomány jelentőségét LeroyBeaulieu pénzügyi tanításaira támaszkodva ajánlja a türelmetlen követelőkkel szemben. Valóban Leroy-Beaulieu tanítását az idők változásai, annak ellenére, hogy évtizedek múltak el azóta, nem gyengítették s amikor bírálatomat kezdem, nem azért, hogy a konzervativizmusban versenyezzek a pénzügyminiszter úrral, hanem, hogy tárgyilagosságomnak ezúton is kifejezést adjak, bírálatom kiindulási pontjául ugyancsak egy nagy francia nemzetgazdásznak a tanítását idézem, aki Leroy-Beaulieu előtt két évszázaddal fejtette ki a pénzügyminiszter hálátlan tevékenységét Franciaországban, amikor Colbert-nek azt a mondását hozom a Ház elé, hogy a pénzügyek anyagát olyan egyszerűvé kell tenni, hogy azt minden ember könnyen megérthesse. Ez a kiindulási pontom, ez az immár közel 3 évszázados pénzügyi igazság, amelyet nem az elmélet alakított ki, hanem Colbert, aki mint pénzügyminiszter három évszázaddal előtt sok tekintetben hasonló helyzetben volt, mint a pénzügyminiszterünk itt és a leendő pénzügyminiszter Franciaországban, amikor azért küzdött, hogy az állam igényeit a polgárság teljesítőképességével összhangba hozza, úgy, hogy az államháztartás egyensúlyának biztosítása ne történjék a magánháztartások egyensúlyának kockáztatásával. Ez az egyszerű tanítás nemcsak a bírálatot gyakorló polgár szempontjából bír jelentőséggel. Colbert nemcsak azért állította fel ezt a tételt, mert a polgárság felé világossá akarta tenni, hogy a nehezen nélkülözött adófillérek felhasználását ellenőrizhessék, hanem ezzel a pénzügyminiszter minisztertársai felé azt is akarta jelezni, hogy ezekben a nehéz időkben fokozott jelentősége van annak, hogy miként használjuk fel a gazdasági válság idején nehezen szolgáltatott adóösszegeket. Mert bármenynyire fontos és a magángazdaság szempontjából elengedhetetlen feltétel az államháztartás egyensúlybantartása, ügyelni kell arra a tanításra, amelyben azután Leroy-Beaulieu és az utána következő nemzetgazdászok egész sorozata megegyezik, Ihogy az államnak nem szabad a maga céljaira a polgárság adófilléreiből többet merítenie, mint amennyit azoknak termelési feleslege lehetővé tesz. Ha ebből a szempontból teszem bírálat tárgyává az előttünk fekvő költségvetést, akkor azt teli megállapítanom, hogy nagyon kevéssé tettünk eleget ennek a pénzügyi alaptanításnak. Ennek az állításomnak igazolására nem akarom külföldi példák hosszú sorát felsorakoztatni, bár ezek jobban szögezik elénk a helyzetet. A holt számok egyáltalában nem mutatják