Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-28

398 Az országgyűlés képviselőházának jelentőségűeknek ahhoz a válsághoz viszonyítva, amelyben gazdasági életünk erejének megfeszítésével vergődik. < Tudom jól, hogy ennek a relativitásnak alapján könnyen lehetne emelni ellenük az elégtelenségnek és a rendszertelenségnek vádját. De van egy másik relativitás is, t. Ház, amelynek alapját azok a súlyos gondok alkotják, amely gondokkal a pénzügyi kormányzatnak állandóan küzdenie kell és amelyek minden intézkedésnek útjában állanak. Szerény nézetem szerint ezt a másik relativitást sem szabad szeim elől téveszteni akkor, ha helyesen akarjuk megítélni a pénzügyminiszter úr téglahordó iparkodását, amely legalább annak a ténynek megállapítására minden esetre alkalmas, hogy a pénzügyi kormányzat nem a fiskális szempontok egyoldalú érvényesítésére törekszik, hanem teljes tudatában van közgazdasági feladatainak és szociális kötelességeinek is. A költségvetési kiadások egyes csoportjait illetően a következőket kell kiemelnem: A személyi járandóságoknál a rendszeres állandó illetmények az automatikusan érvényesülő többletek folytán 78.750 pengővel emelkednek, annak ellenére, hogy a létszám 211 fővel apadt. A nem rendszeres illetményeknél az előirányzat részben az újonnan alkalmazott pénzügyi könyvszakértők és építési mérnökszakértők illetményeinek előirányzása, részben pedig az élelmezési pénzeknek az árak emelkedése folytán szükséges felemelése miatt 340.260 pengővel növekszik. A dologi természetű kiadások alakulásával kapcsolatban megjegyzem, hogy a dohánytermő területek 28.800 katasztrális holddal kerültek számításba. Ez nem jelenti a dohánytermő területek erőszakos csökkentését, csupán azt, hogy kiszorultak a termelésből a dohánytermelésre alkalmatlan területek és a termelés arra a területre koncentrálódik, ahol értékesítésre alkalmas világos vagy nikotintermelésre megfelelően erős nikotintartalmú dohányfajták termelhetők. A sójövedéknél behozatalra kerülő só menynyiségét a megnövekedett fogyasztásra való tekintettel 50.000 métermázsával fel kellett emelni. A beszerzési és fuvarköltségeknek, valamint a kezelési költségeknek csökkentése folytán e nagyobb mennyiségű só beszerzése mellett is az üzemi kiadások csupán 650,160 pengővel emelkednek. A termelés fokozásához fűződő érdekekre való tekintettel fel kellett emelni 142.000 pengővel a recski ércbánya üzemi kiadásainak össezegét. A beruházásokra előirányzott 140.000 pengő a vámjövedék és a dohányjövedék között oszlik meg. A vám jövedéknél az idegenforgalom és jövedék ellenőrzése érdekében az országhatáron egyes építkezések és átalakítási munkák szükségesek, a dohány jövedéknél pedig újabb iparvágányokat kell építeni. A közszolgáltatási bevételek — amint említettem — 5'2 millió pengő emelkedést mutatnak a múlt évi költségvetéssel szemben. Ez az emelkedés az egyes adónemek között nem oszlik meg arányosan. Az általános vita bevezetéseképpen tartott előadói beszédem folyamán bátor voltam már erre a körülményre utalni és most a Ház szíves engedelmével nem fogom az egyes adónemeknél tapasztalható emelkedést vagy csökkenést számszerűleg ismertetni. Szíves engedelmükkel mindjárt annak a következtetésnek bírálatára térek át, amelyet szerény véleményem szerint az általános vita folyamán egyes szó28. ülése 1935 június 7-én, pénteken. nokok nem helyesen vontak le ezekből az eredményekből. A fogyasztási adók antiszociális voltával nem kívánok foglalkozni, valamint azzal a nyilvánvaló ténnyel sem, hogy ezt az antiszociális adónemet más államok szinte kivétel nélkül sokkal nagyobb mértékben veszik igénybe, mint a magyar államkincstár. Meg kell azonban említenem, hogy a fogyasztási adók bevételeinek emelkedéséből, amely a forgalom élénkülésére mutat, nem lehet kedvezőtlen gazdasági következtetéseket levonni. A forgalomnak, tehát a fogyasztási képességnek növekedése mindenképpen örvendetes jelenség annak ellenére is, hogy az a pénzügyi eredmény, amely a fogyasztás megnövekedése révén a költségvetés bevételeiben jelentkezik, szociális szempontból kifogásolható adónemeknek esik javára. Éppen ellenkezőleg, e bevételek csökkenését lehetne joggal aggasztó jelenségnek tekinteni. Nem áll azonban ez a tétel az ingatlanforgalomra vonatkozóan. Ezeknél szinte azt mondhatnám, hogy éppen fordítva áll a dolog. Az ingatlanforgalom emelkedése a leggyakrabban a fokozott gazdasági bizonytalanságnak szokott kísérő jelensége lenni: anyagi összeomlásnak az eladó részéről és a vagyon biztos elhelyezésére való törekvésnek a vevő részéről. A gazdaadósok védelmére kiadott rendelkezések ugyan feltétlenül nagy hatással vannak a vagyonátruházási illetékek csökkenő irányzatára, de ettől függetlenül az ingatlanforgalom lassúbbodását szerény véleményem szerint aligha lehet kedvezőtlen gazdasági jelenségnek tekinteni, hiszen az voltaképpen az ingatlantulajdonosok nyugalmi állapotát bizonyítja. Az államadósságok dolgát az általános vita alkalmával szintén elég bőven ismertettem. A magáin ismétlésének veszélye nélkül legfeljebb annyit jelenthetek be ezúttal, hogy a költségvetésben a gazdaadósságok rendezésével kapcsolatos hitelek szolgálata is szerepel 1-8 millió pengővel. A védett kisbirtokok teherrendezésével kapcsolatban átvállalható könyvadósság szolgálata szintén szerepel, mégpedig 3 millió pengő előirányzattal. Üj tétel a költségvetésben az egyes szövetkezetek támogatása folytán átvállalt tartozások szükséglete, 0;7 millió pengő. Az államadósságok fejezeténél jelentkező többletet azonban nemcsak ellensúlyozza, de meg is haladja az a csökkenés, amelyet főképpen bizonyos külföldi fizetési eszközök árfolyamának esése, részben pedig az egyes viszonylatokban bekövetkezett kamatmérséklések eredményeznek. Külön ki kell emelnem, hogy mint eddig, ezúttal is a teljes államadóssági szolgálatot irányozta elő a pénzügyminiszter úr, tekintet nélkül arra, hogy ezek az összegek tényleg kifizetésre fognak kerülni, vagy pedig azoknak kincstári jegyekkel való helyettesítésére kerül-e majd a sor. A békeszerződési terheknél a folyó évi 971.000 pengővel szemben az 1935/36. évre 1,055.000 pengő az előirányzat. Ez az összeg változatlanul az eredetileg megállapított szolgálat 7-27%-a, vagyis megfelel annak a hányadnak, amely a Hoower-moratórium alapján fizetendő volt. A keleti jóvátételek kilátásba vett rendezéséig ugyanis a Hoower-moratórium által létesített helyzet tekintetében változás figyelembe vételére a költségvetés szempontjából nincsen alap. Az összeg emelkedése az évjáradéknak 1924-ben megállapított tervszerű növekedéséből adódik.