Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-28
Âz országgyűlés képviselőházának nyújthat majd módot, amelyet a pénzügyminiszter úr expozéjában nagy Örömömre kilátásba helyezett és amelyről talán nem lesz időszerűtlen kissé részletesebben szólanom. Az általános vitának számos szónoka osztozott abban a nézetemben, hogy adórendszerünk a változott gazdasági viszonyok következtében nem megfelelő, mert nem mindenben érvényesíti a szociális igazságot és nem tartja kellőleg szem előtt a nemzeti munkaterv helyes nemzetpolitikai célkitűzését. Ilyen hangok a t. Ház minden oldaláról hangzottak el és ha a szónokok politikai pártállásuknak megfelelően másmás nézőpontból világították is meg a kérdést, annyit, azt hiszem, mindenesetre joggal állapíthatok meg, hogy a feladat fontosságának és sürgősségének tekintetében a t. Ház felfogása nagyjában egységes. Aligha lehet eltérés közöttünk abban a tekintetben sem, hogy államháztartásunk egyensúlyát feltétlenül meg kell óvnunk és hogy ezt az adóügyi reform során sem szabad veszélyeztetnünk. Ha azonban e nagy kereteket illetően egyetértünk, úgy szerény véleményem szerint adóügyünk reformjára az időt elérkezettnek kell tekintenünk. (Kun Béla: Ügy van! Már régen kellett volna!) Ha pedig ez így van, akkor hozzá kell látnunk, hogy adózásunk reformját az álmok és vágyak laza bizonytalanságából megvalósítandó szilárd jogszabályokká sűrítsük össze. Igazságosság, szociális megértés és a nemzet jövendőjének intézményes biztosítása azok a célok, amelyeknek legalább megközelítésére adóügyünk reformjának törekednie kell: tehát valóságos és hatékony családvédelem, a mezőgazdaság változott jövedelmezőségének figyelembevétele, munkaalkalmak jutalmazása és mindenekelőtt a teher méltányosabb megosztása. (Kun Béla: Úgy van!) Csak példaképpen jelöltem meg a sok cél közül néhányat, amelyek valamennyien a nemzeti szolidaritás jegyében állanak. Ezeknek a céloknak nem mindegyike valósítható meg egyedül adóügyi intézkedésekkel. E tekintetben nemcsak az állami gazdálkodás egyensúlyának megóvása szabja meg a határt, hanem az adóügyi rendelkezések ható-rádiusza is. Némely téren azonban igen nagy eredményt lehetne elérni éppen adóügyi rendelkezésekkel. Ezek közé tartozik a családvédelem és az egyke elleni küzdelem is. Az örökösödési illetéknek a gyermekek számához való degresszív arányosítása, (Helyeslés balfelől.) a jövedelemadónál, a vagyonadónál és a kereseti adónál az egyedül állók erösebb megadóztatásának ellenében a nagyobb család fokozatosan kímélete alkalmas eszköz az igazi családvédelemre. A közmunkaváltság eltörlése, illetőleg az útadóba való beolvasztása lényeges segítséget jelentene a kisgazdáknak. De örömmel fogadna közönség olyan inkább csak technikai egyszerűsítéseket is, mint amilyen például az alapadó után járó állami pótlékok összevonása. Évek óta többszörösen bátorkodtam felhívni a figyelmet a társulati adó módosításának szükségességére, nem annyira a jogszabályok, mint inkább azok végrehajtása és ellenőrzése tekintetében. A levonási és hozzáadási tilalom szigorúbban meghatározása, a tartalékolás megszorítása, a minimális adózás módszerének kiépítése, különös tekintettel a mezőgazdasági társulatokra, ezek volnának nagyjában azok az intézkedések, amelyek a rész vény jog reformját megelőző időben is sok visszásságot szüntethetnének meg. Azt a visszásságot pedig, amelyet a jövedelemadónál és a vagyonadónál el23, ütése 1935 június 7-én, pénteken, 39? lenőrizhetetlenül kicsúszó adóalapok tekintetében tapasztalunk, megszüntethetné a vagyonadónak és — társulati adópótlék formájában — a Jövedelemadónak a társulatoknál való beszedése, az egyéni adóknál megfelelő levonás, illetve mentesség engedélyezésével. De nem hivatásom felsorolni itt mindazokat a rendelkezéseket, amelyeket véleményem szerint adóügyünk reformjának fel kellene ölelnie. Nincs is erre a felsorolásra szükség. Teljes bizalommal vagyok a t. pénzügyminiszter úr iránt, ismerem szaktudását, jóakaratát, erélyét. (Kun Béla: Erély? Azt várjuk!) Erre az erélyre megvan a remény. Ha nem is nyilatkoztatta volna ki a miniszter úr legutóbbi felszólalása folyamán, akkor is tudnám, hogy őt ennek a reformnak sem szükségessége, sem sürgőssége tekintetében meggyőznöm nem kell. Egyet azonban mégis bátor vagyok a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani. Meggyőződésem szerint a lejobb adóreform sem érheti el teljesen célját akkor, ha vele egyidejűleg a pénzügyi bürokrácia gyökeres átalakítása be nem következik. A pénzügyi közigazgatás sürgős decentralizálására van szükség, amelyet a centralizáció évtizedei után inkább már ma kellene megkezdeni, mint holnap. Hatáskör és felelősség, ez a kettő, aminek a kiváló pénzügyi tisztviselői kar, sok tekintetben még magában a pénzügyminisztériumban is híjával van, pedig ezzel az alsófokú hatóságokat is fel kellene ruházni és egyben megterhelni. Nem csupán racionalizálási és takarékossági szempontok követelik ezt, hanem a reformszellem érvényesülése is, amellyel az igen t. pénzügyminiszter úr az adóügyi rendelkezéseket most készül megtölteni. T. Képviselőház! Ezután a kitérés után, amelytől magamat megtartóztatni nem bírtam, (Magyar Pál: Nem baj!) visszatérek a költségvetés ismertetésére. Mindenekelőtt őszinte elismeréssel állapítom meg, hogy a pénzügyi kormányzatnak már most is nemcsak a bevételek biztosítására, hanem a fiskális érdekek köteles . megóvása mellett gazdasági és szociális jelentőségű szempontok érvényesítésére is van, gondja. Ez a törekvés nem csupán az adózó különleges gazdasági [nehézségeinek méltányos elbírálásában nyilatkozik meg, hanem egyes olyan intézkedésekben is, amelyek közvetve, vagy közvetlenül munkaalkalmat teremtenek és így a munkanélküliség leküzdéséhez, valamint az ipar és a kereskedelem foglalkoztatásához hozzájárulnak. Az előbbi intézkedések példájául azokat a fizetési kedvezményeket említem meg, amelyeket a földbirtokrendezés során földhöz, vagy házhelyhez juttatottaknak biztosított a pénzügyminiszter úr, továbbá a házbérek, időközi csökkenése esetén a házadó helyesbítésére, az aszálysujtott és jegyért gazdák adókedvezményeire, a forgalmiadóval hátralékos adózók fizetési kedvezményeire vonatkozó rendelkezéseket. A munkaalkalmakat teremtő pénzügyi rendelkezések legismertebb példái az épületek átalakításával kapcsolatban engedélyezett adókedvezmények, a Budapest székesfőváros területén engedélyezett újabb rendkívüli f ideiglenes házadómentességek és a beruházási akció keretében végzett 'munkálatok. , • • \ Mint a mezőgazdaságnak, jelesül az állattenyésztésnek érdekében történt intézkedést említem meg a marhasó árának leszállítását. Mindezek a példaképpen felsorolt rendelkezések külön-külön talán nem látszanak nagy 57*
