Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-28

396 Az országgyűlés képviselőházának nak a szoros összefüggésnek alapján ugyanis, amely a gazdasági élet és az államháztartás között fennáll, az állami költségvetés fejezetei között a pénzügyi tárca az, amelyben ezek a gazdasági vonatkozások a legelsősorban érvényesülnek. Ez a tárca tükrözi vissza leginkább a gazdasági állapotokat, a forgalom alakulását s a fogyasztóképesség változásait. A gazdasági életnek ezek a jelenségei ugyanis az államháztartás keretében mind kifejezésre jutnak, még pedig a bevételek alakulásában. A közszolgáltatási bevételek, az összes adók, illetékek, vámok, jövedékek a pénzügyi tárcánál vannak előirányozva, a bevételek túlnyomó része a közigazgatási bevételek, 91"9%-a a pénzügyi tárcánál jelentkezik. Az állami bevételek alakulása s az állami kiadások között természetszerűen a legrosszabb összefüggés áll fönn, amely hatását valamenynyi tárca előirányzatánál érezteti. Mindezt figyelembe kell vennünk, ha helyes megvilágításban akarjuk látni a pénzügyi tárca jelentőségét. A pénzügyi tárca 1935/36. évi költségvetése a bevételek alakulásában optimizmust mutat: a gazdasági helyzet némi javulására enged következtetni. Ennek az az oka, hogy a két év előtt életbeléptetett adóemelések hatása az egész év folyamán teljes mértékben érvényesül és hogy a forgalom — az elmúlt év aránylag gyenge terméseredményeinek ellenére is — bizonyos irányokban javuló tendenciát mutat. Àz általános vitát bevezető szerény előadásom keretében bátorkodtam rámutatni azokra a gazdasági vonatkozásokra, amelyek a költségvetés összeállításánál is irányadók kellett, hogy legyenek. A pénzügyi tárca elbírálásánál az előadottak szerint természetesen fokozottan nagy súllyal esnek latba ezek a pénzügyi és hitelügyi vonatkozások. Ismétlésektől azonban ezúttal mégis tartózkodhatom, mert a pénzügyminiszter úr beszéde, de a vitában elhangzott több, értékes és szakszerű felszólalás is ennek jelentőségét nálamnál sokkal hivatottabban domborította ki, úgyhogy ezúttal egyenesen a pénzügyi tárca ismertetésére vagyok bátor rátérni. Előre is bocsánatot kérek azokért a szükségszerű ismétlésekért, amelyeket teljesen ugyan nem mellőzhetek az érthetőségre való tekintettel, de amelyeket igyekszem rövidre fogni. Az 1934/35. költségvetési év eddig eltelt hónapjaiban az állami bevételek stabilizálódása, sőt bizonyos fokú javulása, amely már az 1933/34. költségvetési évben is jelentkezni kezdett, tovább folytatódott. Ez a körülmény tette lehetővé, hogy az 1935/36. költségvetési év elëirányzatában a közszolgáltatási bevételek kellő óvatosság mellett is magasabb összegben kerüljenek előirányzatba.. Olyan állam bevételi előirányzatának előkészítésénél, amelynek gazdasági életében a mezőgazdaság elsőrendű szerepet játszik, fokozottan szükséges^ az óvatosság, hiszen a mezőgazdasági termelés eredményét az időjárásnak előre nem látható eseményei nagy mértékben befolyásolhatják. Éppen ezért hangsúlyozom, hogy az előirányzat kellő óvatosság mellett történt, mert így a költségvetés összeállítása óta bekövetkezett elemi csapások, — fagykár és jégverések — ellenére is remélni lehet, hogy az előirányzat legalább nagyjában helytállónak fog bizonyulni. A közszolgáltatási bevételek előirányzata 28. ülése 1935 június 7-én, pénteken. az előző évi 669'1 millióval szemben 674*3 millió. Az emelkedés tehát 5-2 millió. A tárcabevételeknél 1*2 milliós az emelkedés. A tárca összes bevételeinek előirányzata az 1934/35. évi 681'1 millióval szemben ezúttal 687*5 millió, az emelkedés tehát 6*4 millió pengő. A bevételek emelésével egyidejűleg a pénzügyi tárca kiadásai is emelkednek. A kiadási többletek túlnyomó részben a pénzügyi tárca keretébe tartozó egyes ágazatoknak, főkép a jövedéknek nagyobb munkateljesítménye, fokozottabb termelése és javuló forgalma folytán váltak szükségessé. A kiadási többletek tehát a bevételek fokozásának érdekében állanak és azokat a megfelelő bevételi többletek megfelelően ellensúlyozzák. A kiadási többletek másik, csekélyebb része pedig azért állott elő, mert egyes ágazatoknál bizonyos takarékossági okokból éveken át halasztott kiadások, felszerelések kiegészítése, tatarozások, felújítások stb. nagyobb érdekek veszélyeztetése nélkül most már elodázhatok nem voltak. A pénzügyi, tárca kiadásainak emelkedése végeredményben 2-9% a múlt esztendőhöz viszonyítva. A személyi járandóságok az előző évi 32*2 millió helyett 33-6 millió pengőben vannak előirányozva, tehát 0-4 millióval emelkednek. A dologi kiadások, valamint az egyéb rendes és átmeneti kiadások 53-9 millió pengőről 55-9 millió pengőre, tehát 2 millió pengővel növekedtek. A beruházásoknál 50.000 pengő emelkedés mutatkozik, amennyiben az előző évi 90.000 pengővel szemben ezúttal 140.000 pengő az előirányzat. Mindezek együttvéve azt eredményezik, hogy a pénzügyi tárcának 1934/35. évi 87-2 millió pengő előirányzata az 1935/36. évben 89-7 millió pengőre emelkedik, tehát 2. és fél millióval növekszik. A pénzügyi tárca kiadásai az 1934/35. évi költségvetés szerint az egész államháztartás kiadásainak 7-6%-át, az állami közigazgatás kiadásainak pedig 11-7%-át foglalták le; az 1935/36. költségvetési évben ezek az arányszámok változatlanul 7-6, illetőleg 11-7%-ot tesznek ki. A kiadások lehető csökkentésére természetesen a pénzügyi tárca keretében szinten minden erővel törekedni kell. A pénzügyi közigazgatás terén folyik is a racionalizálás és állandóan újabb és újabb eljárási egyszerűsítések történnek. A múlt évben megvalósított ilyencélú intézkedések közül csak példaképpen sorolom fel a legfontosabbakat. Mindenekelőtt a földbirtokrendezés során juttatott olyan földek földadójának rendv3zését említem meg, amelyek időközben megüresedtek; azután megemlítem az együttesen kezelt közadók megosztási kulcsának egyszerűbb megállapítását, a hitfelekezeti tanítók készpénzilletményeinek a központi illetményhivatal útján való kiutalását, a közvetlen értékpapír forgalmi ügyletek adójának bélyegben való lerovását, a forgalmi adóknál a váltságrendszer további kiépítését, a dohányjövedék folytatólagos racionalizálását és a köztisztviselők betegellátási ügyének újabb szabályozását. Mindezek az intézkedések tiszteletreméltó és dicséretes iparkodások nemcsak a kiadások csökkentése felé, hanem az érdekelt közönség nyugalmának irányában is. A pénzügyi tárca kiadásainak változatlan arányszáma azonban azt bizonyítja, hogy az eddig tett kísérletek korántsem elegendők és hogy további és átfogóbb jellegű intézkedésekre van szükség. Erre adórendszerünknek az az általános reformja