Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-27
Az országgyűlés képviselőházának 27. ülése 1935 június 6-án, csütörtökön. 391 gáltam a kezelésre járó betegek százait... Mint orvos állítom, hogy a comainnal a tuberkulózis minden fajtája gyógyítható. A szervezetben fokozatosan megöli a baktériumokat, aminek az a következménye, hogy az állandó lázak csökennek, az étvágy és a közérzet javul, a köpet mennyisége csökken és hosszabb, vagy rövidebb idő múltán objektív bakteriológiai és röntgenvizsgálattal állapítják meg, hogy a menthetetlennek ítélt tüdőbeteg meggyógyult és az arcán a heptikás lázrózsák helyett az élet természetes pirossága tűnik ki. Nem szórványosan gyógyult eseteket láttam, hanem egész csoportját a gyógyulásoknak. Nagyobbrészt olyan betegeknél figyeltem ezt meg, akik már hosszú hónapokig különböző szanatóriumok lakói voltak. Egyik betegtől hallja a másik a comain hírét és így szaporodik azoknak száma, akik ennek a lenézett, orvosok által el nem ismert szernek köszönhetik életbenmaradásukat.« Magam, mint laikus, szintén meggyőződtem ennek a gyógyszernek kitűnő hatásáról. Erre nézve legyen szabad csak* a következőket közölnöm. Az én kerületemben, Pécsett, van egy szerencsétlen család, ahol a férj egy este hirtelen elhalt. Néhány hét múlva felnőtt, 20 éves fiuk kórházba került szervi bajjal és hamarosan elpusztult, lígyhogy maradt az özvegy egy leánygyermekével. A pécsi klinika nemsokára megállapította, hogy a gyermekleány menthetetlenül súlyos tuberkulotikus betegségben szenved. Közbenjárásomra az egyik szanatóriumban 6 hónapon keresztül kezelték a beteget. A 6 hónap letelte után a gyermek visszament Pécsre és én személyesen beszéltem a kezelő orvosnővel, majd azután a főorvossal. Kérdeztem, milyen sors vár a gyermekre. Mindkét orvos egészen őszintén és nyíltan beszélt velem és azt mondta, hogy sajnos, a gyermek menthetetlen, csak idő kérdése, hogy meddig bírja. Ismerve a család szörnyű tragédiáját, ez a közlés arra kényszerített, hogy felkeressem itt Budapesten Wettenstein doktort. Elmondottam neki az esetet. Ö magához kérette a gyermeket és egy esztendei kezelés után ez a gyermek lázmentes, munkaképes, teljesen egészséges volt. Amikor én, a laikus, ezt látom, és látom azoknak nagy tömegét, akik az életnek visszaadattak s akik áldják ennek az orvosnak minden lépését, akkor részemre egy kötelesség marad, az. hogy felhívjam az igen t. Ház és az igen t. belügyminiszter úr figyelmét erre a dologra és arra kérjem, hogy a pusztuló magyar gyermekek és a pusztuló magyar emberek megmentése érdekében kövessen el mindent abban az irányban, hogy ez a comain nevű csodaszer a magyar társadalom megmentője legyen. Elnök: Kíván még valaki szólani 1 ? (Nemi) Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az 1. címet elfogadni? (Igen!) A Ház az 1. címet elfogadja. Következik a 2. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa a 2—10. címeket, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a belügyi tárca költségvetését részleteiben is letárgyalta. (Éljenzés.) A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! , Halljuk!) Röviden, pár szóval akarok válaszolni az összes felszólalásokra, amelyekkel idáig nem foglalkoztam. Előző beszédemben az egyes képviselő urak fejtegetéseire nézve kihagytam bizonyos pontokat, azokat most pótolni kívánom» Eckhardt Tibor képviselő úr szóvátette azt, hogy a kortesszellem immár a katonasághoz is bevonult. Én ezt a kijelentést a leghatározottabban és a legenergikusabban visszautasítom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ilyen nem fordult még elő és nem is fordulhat elő. — A Ház asztalára letett állítólagos konkrétum nem jelent számomra bizonyítékot, mert ez egy ceruzával írott levél, amelyet bárki megpress« sző nagyon intelligens, finom,, majdnem nőies írással van írva, ellentétben azzal az írással, amely egyébként azon szerepel. Azonkívül pedig katona nem igen szokta azt írni, hogyha nem szavazok nem tudom én kire, akkor »állásomból kitesznek.« (Derültség.) Bocsánatot kérek, de igazán nem vagyok hajlandó ezt a levelet bizonyítékul elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és középen.) A második pont, amelyre nem feleltem, a kápolnai kerületben elkövetett szörnyű atrocitások kérdése. Méltóztassék meghallgatni a következő sürgönyt, amelyet most kaptam, amióta itt ültem. (Br. Berg Miksa: Budaváry visszalépett!) Igen. (Olvassa): »Kisgazdapárt erőszakossága leírhatatlan, egyik derék választómat dorongokkal orvul leütötték, ezreket felgyújtással, agyonveréssel fenyegetnek, tekintélyeket lejáratnak, felelőtlen Ígéretekkel, híresztelésekkel izgalmakat végsőkig csigázzák, lakosságot valósággal bolsevizmusra hangolják.« (Nagy zaj a baloldalon.) Nem vagyok hajlandó egy sürgöny alapban hitelt adni ennek a helyzetnek, (Helyesles a balolâalon.) ellenben Eckhardt képviselőtársam se tegye ezt, mert ő nagyon sokszor hitelt ad ilyen sürgönyöknek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azonban nincs kizárva, hogy ebben valami mégis lehet, azért talán ki lehet vizsgálni az ügyet. Mindenesetre én azt a hírt kaptam, hogy az illető ellenjelölt képviselő visszalépett, mondván, hogy kibírhatatlan az, amit ott a választóival csinálnak. (Br. tíerg Miksa: Érezte, hogy megbukik!) Ha meg méltóztatik engedni, még egy-két apró momentumra akarnék rámutatni, ugyancsak a választásokkal kapcsolatban. (Halljuk! Halljuk!) „ , Először is Eckhardt Tibor képviselő ur megállapította, hogy a közigazgatás partcelokat szolgál, terrorizál stb. Erre en egy egeszén mulatságos kis történetet vagyok hajlandó itt elmesélni, amely a következő. (Halljuk! Halljuk!) , „ , , TT Eckhardt Tibor képviselő ur es HegymegiKiss bukott képviselőjelölt ur együtt mentek autón a kerületükbe, választási beszedet tartani. Az autó defektet kapott megállották es ott maradtak az út szélén. Ekkor érkezett oda autójával egy államtitkár es egy alispán, szóval a kormány egyik embere es a, közigazgatás .egyik tagja. Az alispánnak a veje volt Hegymegi-Kiss Pál ellenjelöltje. Erre ez a ket ur, mint terrorizáló közigazgatás, felvette az autóra Eckhardt Tibort és Hegymegi-Kisst, elvitte őket a helyszínre, hogy elmondhassak beszédüket az alispán veje ellen. (MegayMeissner Károly: Még egy orat vártak is ra!J Ez tény, ez tehát a magyar közigazgatás. — (Esztergályos János: Ez már szokás az autósok között! — Derültség.) " Most — bár elveimmel ellenkezik — lel lógok olvasni egy rendeletet, amelyet kiadtam és amely — azt hiszem — válasz lesz egyrészt
