Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

I Az országgyűlés képviselőházának 2. a fizetéseket csökkenteni, hogy ezzel az élet kezdetén lehetővé tegyük a fiatalságnak a családalapítást. Ká kell mutatnom még egy fontos okra, amely ezt a kérdést idáig élezte s ez a kultúrának bizonyos irányban való helytelen fejlődése, dekadenciája. Az idő rövidsége miatt szinte csak rövid mondatokban tudom előterjeszteni mondanivalóimat. A művészet álarca alá bújtatott pornográfia igen sokat ártott, de talán még ennél is többet ártott az, hogy felállították a tételt, hogy a művészek az erkölcs terén más elbírálás alá esnek, mint a közönséges privát emberek. A hollywoodi emanáció, amely idáig eljutott és amely a válóperekiben rekordokat állított fel, amely a sztárokat a szerint értékeli, hogy kinek hány férje volt, megfertőzte a maga mérges miazmádval az egész atmoszférát, mert a társadalmi mozgalmakban a legerősebb motor mindig az imitáció; az alacsonyan álló mindig az előtte állókat iparkodik utánozni. Eá kell mutatnom arra is, hogy a sajtót, amely a válópereket, nőtartási pereket, szerelmi liaisonokat hasábokon keresztül kiteregeti, ezen a téren mennyi vád érheti. Ká kell mutatnom a társadalmi okok között a nők emancipációjára és a nőknek a kereseti pályákon, való elhelyezkedésében nyilvánuló okokra, amelyek szintén a gyermekek számának viszszaesésére vezetnek. Rá kell mutatnom arra is, hogy a társadalmi szórakozások szabadossága, a pajtásházasságok, a vadevezős kirándulások, milyen mértékiben ássák alá a társadalom erkölcsi felfogását. Végeredményben itt az erkölcsi felfogásnak óriási devalorizációja történt és addig, amíg ez a devalorizáció vissza nem alakul valorizációvá, amíg az előző nemzedék szigorú erkölcsfelfogását vissza nem állítjuk, addig ezekről a kérdésekről beszélni nem lehet. Most akartam a tételes törvényhozási intézkedésekre vonatkozó javaslataimat előadni a magánjog, a büntetőjog terén, & telepítési, közgazdasági és pénzügypolitikai kérdésekben, sajnos, erre az időm már nem futja. Mindössze kiragadom a magánjog reformjára vonatkozó néhány indítványomat, amelyeket az igazságügyminiszter úrnak szíves figyelmébe ajánlok, tegye azokat megfontolás tárgyává. Ilyen a törzsöröklési rendszer meghonosítása, azután a házassági törvénynek legalább olyan reformja, amely a 77. § a) pontját, a hűtlen elhagyást megszünteti önálló váló jogcímként. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Sulyok Dezső: Kérem az igazságügyminiszter urat, hogy ezeket tegye megfontolás tárgyává. Sajnos, beszédemnek csak egy negyedrészét tudtam elmondani és beszédem befejezéséhez közeledve csak egyre akarom a figyelmet felhívni. Akik a társadalmi hierarchia csúcspontján állanak, akik a hatalom, a születés, a művészet vagy a vagyon előjogán ennek a társadalmi piramisnak a csúcsán vannak, innen, erről a helyről, a törvényhozás házából egyszer már figyelmeztetni kell arra, hogy példájukban milyen nagy nemzetnevelő erő rejlik; nekik magukban kell végrehajtaniok ezen a téren a belső reviziót és spártai erkölcsöket vallani, hogy ezáltal példát mutassanak a megújhodásra. Az igazságügyi tárca költségvetését elfogadom. (Elénk helyeslés, él1. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. 29 jenzés és taps a jobboldalon.) — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Dulin Jenő! Dulin Jenő: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalása során két körülményre lennék bátor az igazságügyminiszter úr figyelmét felhívni, elsősorban is kapcsolódván Sulyok előttem szólott t. képviselő úr fejtegetéséhez, aki itt a családvédelemről tartott filozofikus mélységes előadást, ezt a kérdést a magam részéről egészen praktikus szempontból fogom fel. Tudniillik szerény nézetem szerint ennek a kérdésnek a megoldását a legjobban úgy tudjuk elősegíteni, ha a házasságkötések lehetőségét elősegítjük. Éppen itt az igazságügyi tárcánál, ahol talán ez a kormányzatnak módjában áll, nyílik alkalom arra, hogy a házasságkötések lehetőségét megfelelő intézkedésekkei elősegítsük. Nevezetesen a bíróságok mellé .rendelt fogalmazó személyzetről, a joggyakornoki karról óhajtok egy pár szót szólani. A joggyakornokok, azt lehet 'mondani, az összes fogalmazói karban lévő fiatalsággal szemben a lehető leghátrányosabb helyzetben vannak, annak ellenére, hogy képesítésük a legmagasabb. A bírói szolgálatra való előképesítós azonban, sajnos, a gyakorlatban tulajdonképpen odafejlődött, hogy a joggyakornoknak már régen J megvan a megfelelő gyakorlata, már régen letette a kötelező ügyvédi és bírói vizsgát, már régen igen kiváló, kitűnő bíró lenne belőle, ha beültetnék a bírói székbe, azonban őszülő fejjel még mindig ott ül a joggyakornokok padján. ülz letöri annak a joggyakornoknak az ambícióját, letöri a szárnyait. Ha kétségtelen tény, már pedig e tekintetben nincs közöttünk különbség, hogy a bíróságnak azt az emelkedett szellemét, amely a bíróságot olyan magas piedesztálra helyezi, minden körülmények között meg kell /védeni, akkor meg kell védenünk annak a fiatalságnak a lelkületét, a kedvét, a lelkesedését is, amely a következő évek magyar bírája lesz. A joggyakornokoknál különösen az sérelmes, hogy a joggyakornok úgynevezett ideiglenes alkalmazott. Ha azzal a joggyakornokkal, aki lehet esetleg — én is ismerek ilyet — 10 vagy 11 esztendeje joggyakornok, aki kiválóan vizsgázott, aki kifogástalan tisztviselő, a minősítésében sincs semm hiba, csak azi áldatlan viszonyok következtében nem léphet elő az úgynevezett jegyzői státusba, igaz, hogy bizonyos anyagi rekompenzációképpen a X. fizetési osztályba kerülhet, ahol valamikor a jegyízők voltak, azonban még, ez sem szünteti meg az ő ideiglenes helyzetét, ha ezzel szerencsétlenség történik, akkor minden nyugdíj nélkül kikerül az utcára. Ha megtörténik az, éppen családvédelmi szempontból, hogy a joggyakornokoskodás 11-ik esztendejében megnősül, amikor már esetleg 35—36 esztendős, gyereke lesz, és azután meghal, abban az esetben az özvegy és gyereke szntén az utcára kerül. En azt hiszem, hogy nem kellene különösen nagyobb megerőltetés a kormányzat részéről, hogy attól az időtől kezdve, amikor ezek a joggyakornokok már letették az ügyvédi és bírói vizsgát, amikor nem mondhatjuk többé rájuk azt, hogy kizárólag csak előképesítést szereznek a bírói pályához, amikor már megvan a képességük arra, hogy azt a bírói ügykört, feladatot be is tudják tölteni, attól az időtől kezdve tekintessék végleges tisztviselőnek, legalább annak a bírói és ügyvédi vizsgának lété-