Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

30 Az országgyűlés képviselőházának telét azzal honorálják, hogy érezze magát biztosabban azon a helyen, ahol ül és sokkal nagyobb odaadással tudjon annak az ügykörnek, annak a magasztos feladatnak szolgálni, amelyet betölt. Abban sem látnék semmi nehézséget, hogy ezeket a joggyakornokokat, ha letették az ügyvédi és bírói vizsgát, jegyzővé kinevezzék. Nem mondom azt, hogy szükségképp mindjárt magasabb fizetési osztályba is lépjenek elő, mert hiszen az én időmben mint jegyző voltam a X. fizetési osztályban, a joggyakornok tehát ma tényleg jegyzői fizetési helyen van, annak ellenére» hogy csak joggyakornok. Lehet, hogy talán kicsinységnek tűnik fel sok ember előtt, de amint hallom joggyakornok ismerőseimtől, nagyon fájó tüske a lelkükben, hogy egyik-másik már 36 éves, megkopaszodik, részben megőszül, gyermekeket sétáltat az utcán és azt mondják rá, hogy »gyakornok«. A társadalom nincsen tisztában ennek jelentőségével, miután vasúti gyakornokok, fűszeresgyakornokok és mindenféle gyakornokok vannak a világon, akik egészen jelentéktelen szellemi nívón állanak egy ilyen joggyakornokhoz képest. Az ő társadalmi helyzetét meglehetősen kisebbíti az, hogy ebből a gyakornoki státusból semmikép sem tud kiemelkedni. A közigazgatásnál az ilyen megtisztelő címek osztogatásával nem fukarkodnak, látunk 23 éves közigazgatási gyakornokokat, akik tiszteletbeli szolgabírák, sőt esetleg tiszteletbeli főszolgabírák és sohasem aposztrofálják őket gyakornok úrnak, hanem főbíró úrnak, meg szolgabíró úrnak. Természetesen más lenne az illetőnek a társadalmi megbecsülése is. Ma az a helyzet, hogy ezeket a magas képzettségű joggyakornokokat ezek a fiatal, 23 éves tb. szolgabírák a szószoros értelmében lenézik és valahogy inferiorisnak látják maguk mellett. De azért is szükségesnek tartanám, hogy ezek a joggyakornokok jegyzővé neveztessenek ki, mert — mint említeni bátorkodtam — a kincstár semmiféle megterhelésével nem jár, csak egy címnek az adományozása, egy nemes gesztus, hiszen ha a joggyakornok megkapja a jegyzői kinevezést, abban a pillanatban már önálló működési hatáskörrel felruházott jegyzőként működik, vagyis egy bíró perenkívüli dolgait elláthatja. Megtakarítunk tehát egy bírót, egy olcsó, X. fizetési osztályban lévő munkaerővel, aki elvégezheti azt, amit máskülönben egy bírónak kell elvégezni; a bírót pedig adjuk vissza kizárólag annak a foglalkozásnak, amelyre a bíró hivatva van, azi ítélkezésnek. A bíró ne csináljon mást, mint ítélkezzék, ne dolgozzék mást, mint ítéleteket csináljon és indokoljon. Pár szóval még csak arra vagyok bátor kitérni és arra kérem az igazságügyminiszter urat, méltóztassék konszideráció tárgyává tenni, hogy a vádtanácsi intézményt, mint kifogásoló fórumot méltóztassék megszüntetni. Tudniillik a praxisíban rájöttünk arra, hogy ez egy olyan intézmény, aminek semmi értelme a világon nines. (Erődi-Harrach Tihamér: Mindenki kéri a visszaállítását!) Végtelenül csodálkozom, hogy a visszaállítását kérik, mert a gyakorlatban semmiféle érteimé „a világon nincs. (Erődi-Harrach Tihamér: öriási jelentősége van!) Ha így marad a vád tanács, ahogy most van, ezzel a megszűkített hatás21. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. körrel, abban az esetben méltóztassék az egészet eltörölni és maradjon a vádtanács egyedül a vizsgálóbíró felettes fóruma, a vizsgálóbírói ténykedések ellen való felfolyamodások esetére. Még csak azt lennék bátor kérni, hogy a 200 pengős fellebbezési értékhatárt szintén méltóztassék megszüntetni. Rettenetes sok keserűséget okoz az, hogy ezeík a kis apró polgári perek megfellebbezhetetlenek es az emberekben a teljes bizonytalanság érzését támasztják. (Rupert RezsŐ: Családokat tesz tönkre!) Végeredményiben a bírák is emberek, a bírák is tévednek, amit onnan látunk főképp, hogy a törvényszék megváltoztatja a járásbíróság ítéletét, a törvényszékét a tábla, a tábláét meg a kúria. Ha azonban valakinek történetesen egy 160 pengős pere van, abban az esetben az a jiáráshíró a kúria és ha jó, ha rossz az ítélet, abban annak az embernek ha akar, ha nem akar, meg kell nyugodnia. A költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés <a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Drobni Lajos! Drobni Lajos: T. Ház! Teljes egészében osztozom az előttem szólott Dulin igen t. képviselőtársamnak a joggyakornokokkal kapcsolatosan előterjesztett kívánságaiban. Ezeket úgy foglalom össze: kérjük az igazságügyminiszter urat, méltóztassék a bíróságnál levő legmagasabb jogi képesítésű joggyakornokokat jegyzőkké kinevezni és pedig az egységes bírói és ügyvédi vizsga letételének időpontjabeli rangsorral. Ezt a kérelmet kiegészítem még tovább. A bíróságnál rendkívül fontos az utánképzés. Most, ha a joggyakornokok elérik céljukat, s jegyzőkké válnak, akkor a joggyakorlatra bocsátott fiatalság juthat megint előre, „mert hiszen eléri a fogalmazási szakban az első lépcsőt, a joggyakornokságot. En csináltam bizonyos kalkulációt erre; nem ismétlem, nem vezetem le azt a kalkulációt, csak arra hivatkozom, hogy szerény véleményem szerint az igazságügyi tárcának olyan csekély megterhelését jelentené ez, hogy gyakorlatilag, pénzügyileg is keresztülvihető volna. De kiterjeszteném az előttem szólott t. képviselőtársam óhaját tovább is. Abból r a szolidaritás-érzésből, amit a bíróság iránt érezni kötelességünk, meg kell állapítanunk, hogy a bíróságnál az előmeneteli viszonyok rosszak, úgy a bírói karnál, mint a telekkönyvvezetőknél, a segéd- és kezelőszemélyzetnél. Ez irányban is fel kell tehát hívnom az igazságügyminiszter úr figyelmét, hogy a bíróságnál a rossz előmeneteli viszonyokból származó szinte kriptahangulatot igyekezzék megszüntetni azzal, hogy úgy a bírák, mint a bírósági segéd- és kezelőszemélyzet s^ a telekkönyvvezetők is megfelelő előléptetésben részesüljenek, mert lassanként szinte odajutunk, hogy a leghosszabb szakállú emberek fognak emlékezni a bíróságnál arra a legutóbbi időre, amikor ott egyáltalán előléptetés volt, amikor elŐnyösebb helyzetbe jutottak. Sulyok igen t. képviselőtársam beszéde végtelenül megfogott. Az általa felvetett probléma tényleg itt kopog az ajtón. Ugy érzem, hogy azt a problémát, amelyet felvetett, tulajdonképpen a világháború elején elsütött első puskagolyó idézte elő, mert hiszen az első puskagolyó tulajdonképpen az emberiség jólétét, az emberiség lelki egyensúlyát és mo-