Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-27

388 Az országgyűlés képviselőházának 27. rendet csinálnak?!) Akkor a csendőrség eddig i nem teljesítette kötelességét és éppen most, a választások után jutott eszébe? Nem egészen csendőri feladat, hogy egymásután megvizsgáljak az árnyékszékeket, hogy nincsenek ellátva fedőlappal; nem egészen csendőri feladat, •nogy az összes gyümölcsfákat végignézzék. (vitéz Scheftsik György: De ha kell, végrehajtja a csendőr! — Dulin Jenő: De ne most, éppen a választás után!) Bocsánatot, kérek, miért kizárólag egy járásban teszik ezt! Az egész vármegyének hat járása van és csak ebben az egy járásban teszik ezt meg, községrőlközségre járva. De nemcsak arról beszélek, ami az én választókerületemben történik. Bátor vagyok felhívni a figyelmet egy másik dologra is. Nem akarom a t. Házat untatni annak a levélnek a felolvasásával, amelyet ezzel kapcsolatban nekem küldtek. De méltóztatik ismerni, annak a kerületnek nemzetiségi jellegét, méltóztatik ismerni nagyon jól azokat a sajnálatos eseteket es eseményeket, amelyek a választás alatt lezajlottak. En ugyan soha nem hoztam fel ezt és büszkén állítom, hogy soha a hatóságok, sem a jelenlegi kormány, sem a volt kormányok idején nem kezelték az állampolgárokat nemzetiség szerint, (Ügy van! Ügy van!) — itt mindenkinek egyformának kell lenni — ezt kötelességszerüleg megállapítom. Sajnos, úgy kezelték az embereket, hogy az illető kormánypárti volt-e vagy nem. Ha ellenzéki volt, akkor lett légyen magyar vagy német anyanyelvű, egyformán nyomták, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Majd példát fogok felhozni!) Lehet, hogy másutt igen, a mi vármegyénkben nem. Még a látszata is veszedelmes ennek a kérdésnek. Az, hogy éppen kizárólag ebben a járásban történnek ilyenek napról-napra, nemcsak ebben a községben, hanem másutt is, ez közönséges politikai zaklatás. Leszek bátor a belügyminiszter úrnak átadni idézéseket, amelyek szerint 18—20 kilométerre citálták be az embereket Bonyhádra, a központba. A mai napszámviszonyok és kenyérkereseti gondok mellett, ha azoknak a szegény embereknek be kell menniök, egész napjukat feláldozzák a főszolgabíró idézése miatt. Ez tehát közönséges politikai zaklatás. Mondom, leszek bátor átadni a belügyminiszter úrnak ezeket a dokumentumokat és minthogy meg vagyok róla győződve, hogy a belügyminiszter úr minden körülmények között távol áll ettől és semmiesetre sem azonosíthatja magát az ilyen dolgokkal — amiként nem azonosíthatja magát vármegyénk alispánja sem semmiféle politikai üldözéssel — mély tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, kegyeskedjék ezekben a kérdésekben közmegnyugvás céljából sürgősen intézkedni, különösen az előbb említett nemzetiségi szempontokra való tekintettel. Ezeket voltam bátor felhozni és kérem a belügyminiszter úr szíves és sürgős intézkedését. Egyébként politikai pártállásomnál fogva a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon,) Elnök: Szólásra következik! Huszár Mihály jegyző: Dulin Jenő! Dulin Jenő: T. Ház! Kétségtelen, hogy a legjobb törvényt is elrontja a rossz végrehajtás és viszont a rossz törvény is nagyon sokat segít, ha a végrehajtás során bizonyos bölcseség és jóindulat mutatkozik meg. Ez vonatkozik a választójogi törvényre is. Régi óhaja a magyar közvéleménynek, — és ma már a politikusok között sincs ebben a tekintetben jóformán eltérés — hogy választójogi törvényünk sürgősen megreformáltassék. Nemcsak a váülése 1935 június 6-án, csütörtökön. lasztás technikájának megváltoztatása tekintetében, hanem a választójogosultság kiterjesztésével kapcsolatban is. Kétségtelen, hogyha a most meglevő választási törvényt a választójogosultságot illetőleg, megszorítva magyarázzuk és értelmezzük, akkor nem a törvény intenciói szerint járunk el, sőt ezt az eljárást nem lehet összeegyeztetni a magyar nép iránt tartozó köteles szeretettel és megbecsüléssel sem. A választói jogosultaknak a névjegyzékbe való foglalása körül végtelen gondatlanságot, nemtörődömséget, sőt azt lehet mondani, bűnös könnyelműséget kell látnom. Néha már arra gondol az ember, hogy a választói névjegyzékek összeállításánál nem azok az ismérvek, amelyeket a törvény előír, hanem talán bizonyos politikai szempontok lehetnek az irányadók, amelyek az illető hatóságokat esetleg, hogy úgy fejezzem ki magamat, önszorgalomból irányítják. Ha egy adótörvény előírná, hogy ilyen és ilyen kategóriák ezentúl ilyen és ilyen adót fizetnek, akkor az illető tisztviselők kétségtelenül pontosan össze fogják írni az egyéneket, akik azt a bizonyos adót fizetni fogják és még véletlenül sem fog kimaradni kettő sem. Akkor megtalálnak minden embert, aki valamely formában belehozható abba a kategóriába. Amikor azonban a törvény elrendeli, hogy kit illet meg a választójog, akkor azt kell megállapítanom, hogy vannak városok, ahol nem egyesével, hanem ezrével maradnak ki a választójogból azok, akiket pedig ez a jog feltétlenül megillet. Ezt pusztán tévedéssel, elnézéssel megmagyarázni nem lehet. Viszont az sem lehet ebben a tekintetben felelet, hogy ott van a 15 napi kifüggesztési idő és hogy e 15 nap alatt lehet jogorvoslattal élni. Ez nem felelet. Először is azért nem, mert az emberek legnagyobb része a kifüggesztésnek nem tud utánajárni, mert éppen a legnagyobb munkaidőbe esik a kifüggesztés, amikor az emberek azzal törődni nem tudnak és ilyen körülmények között elesnek attól a joguktól, ami őket a törvény szerint megilleti. Ez a jogorvoslat csak akkor bírna gyakorlati értékkel, ha az csak véletlen, sporadikus esetben fordulna elő, de ha ezrével vannak ilyen kimaradt emberek, ezekre vonatkozólag a kifüggesztés nem segít annál kevésbbé, mert ennek a kifüggesztésnek gyakorlati keresztülvitele nem komoly dolog. A kifüggesztést, vagy közzétételt sok helyen úgy foganatosítják, amint például azt Szekszárdon is teszik, hogy az illető tisztviselő, akinél az a választási névjegyzék van, időnkint rendelkezésére áll annak, aki nála személyesen érdeklődik, azonban vasárnaponkint rendszerint nem találják meg hivatalában, pedig a 15 napi kifüggesztési idő és az a két vasárnap lenne az, az idő, amikor érdeklődhetnének nála; a gazda ez alatt az idő alatt ráérne utánamenni es megnézni, hogy van-e választójoga. Ilyen esetekben azonban csak az történik, hogy ha az illető kérdezősködik, akkor megmondják, hogy benne van-e a választói névjegyzékben, igen-e vngy nem. Természetesen ez nem felel meg a törvénynek, mert hiszen a törvényben nem arról van szó, hogy megmondják, hanem arról, hogy meggyőződhet róla. A másik sérelem az, hogy nem engednek bárkinek betekintést a választói névjegyzékbe, pedig a törvénynek abban a rendelkezésében, hogy a jogosulatlanul felvettek ellen bárki tiltakozhatik, implicite benne foglaltatik az is, hogy bármelyik választópolgárnak joga van a névjegyzékbe betekinteni és megnézni, hogy ki van benne a választói névjegyzékben és ha