Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-27

Az országgyűlés képviselőházának 27. olyasvalakit talál benne, aki már meghalt vagy elköltözött, vagy valamilyen más oknál fogva nem lehet benne a választói névjegyzékben, akkor ez ellen óvást emelhet. Ha azonban nem engedik meg, hogy a választói névjegyzékbe valaki betekinthessen, akkor természetesen ez a jog teljesen elméleti marad, aminek semmi realitása nincs és igy történhetik azután meg az, hogy éveken keresztül halottak, elköltözöttek szerepelnek a névjegyzékben. A halottak azután adott választás esetén le is szavaznakj az elköltözöttek pedig, miután választójogukat új lakóhelyükön gyakorolták, visszamennek arra a helyre, ahonnan már régen elköltöztek és ott szintén gyakorolják választójogukat. Arra kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék intézkedni abban a tekintetben, hogy azok a tisztviselők, akik ezeknek a választási lajstromoknak az összeírásával vannak megbízva, ezt a kötelességüket a legnagyobb gondossággal, a törvény szigorú szemmeltartásá' val és a legnagyobb lelkiismeretességgel végezzék és amennyiben megtörténnék, hogy egyes helyeken megállapíthatólag százak és ezrek maradnak ki a választásra jogosultak névsorából, tekintet nélkül arra, hogy jogorvoslattal éltek-e, vagy pedig esetleg elkerülte figyelmüket a jogorvoslati lehetőség, a belügyminiszter úr velük szemben a legszigorúbb megtorló eljárást szíveskedjék foganatba tenni éppúgy, mint ahogyan valószínűleg a pénzügyminiszter úr is nagyon megtorolná az olyan adóhivatali tisztviselő eljárását, aki ezrével hagyná ki az adófőkönyvből az adózó polgárokat, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Engem négy évig kihagytak!) Elnök: Szólásra következik báró Berg Miksa! Br. Berg Miksa: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden szóljak hozzá a belügyi tárca költségvetéséhez. Teszem ezt az' idő előrehaladottságára tekintettel, de azért is, mert én a parlamentet nem arra valónak tartom, hogy itt szónoki sikereket érjünk el, hanem hogy végre tettekkel beszéljünk és nem ahogyan eddig tettük, beszédekkel cselekedjünk. Nagyon helyes reformjavaslatokat hallottam úgy erről, mint a túlsó oldalról és legyen meggyőződve az egész Ház, hogy nemcsak én, hanem az egész ellenzék minden reformjavaslatot, amely a keresztény erkölcsnek, a magyar nemzeti szellemnek, az ezer éves magyar alkotmánynak és a haladó korszellemnek megfelel, támogatni fog. (E7gy van! Ügy van! a baloldalon.) Engedje meg a t. belügyminiszter úr, hogy ne foglalkozzam a költségvetés tételeivel, hanem foglalkozzam az én választásommal. Nem akarom előhozni a választási visszaéléseket, tör vénytelenségeket és szabálytalanságokat, meri remélem, hogy a belügyminiszter űr azokat orvosolni fogja. Nem akarok foglalkozni azzal, ami a választások előtt történt, hogy a lelencgyerekek nevelőszüleit kényszerítették, hogy ellenem írják alá az ajánlási íveket és úgy szavazzanak. Nem akarok azzal foglalkozni, hogy a tisztviselőkkel, a nyugdíjasokkal szemben kényszert alkalmaztak, sőt még a kertembe se volt szabad betenniök a lábukat. Nem akarok azzal foglalkozni, hogy az összes uradalmak ellenem állottak és a munkásokat kényszerítették, hogy ellenem foglaljanak állást, amit jegyzőkönyvekkel is tudnék igazolni. Sőt azzal sem akarok foglalkozni, hogy előre jósolták, hogy a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IJ, ülése 1935 június 6-án, csütörtökön. 389 választás során az én nyakamat ki fogják törni. Foglalkozni akarok ellenben a választás napjával. Az etetéssel és itatással sem foglalkozom, csak leteszem a Ház asztalára az ebédjegyeket, amelyeket a nemzeti egységpárti szavazók kaptak, (vitéz Somogyvári Gyula: Ugyanezt fordított viszonylatban én is be tudnám mutatni! — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Tessék a közigazgatási bírósághoz fordulni!) Én nem tettem panaszt. Nem akarok foglalkozni azzal, hogy sok községi jegyző nem adta ki a szavazóigazolványokat. Nem akarok azzal sem foglalkozni, hogy akik téli segélyben részesültek és kijelentették, hogy reám akarnak szavazni, nem adhatták le szavazataikat. Nem akarok foglalkozni a vasutasok dolgával sem, de kötelességem itt a belügyminiszter úr becsületét és szavát védelmembe venni. (Vitéz Árpád: Majd ő megvédi!) Elmondom majd a mondatomat t. képviselőtársam és azt hiszem, a belügyminiszter úr igazat fog nekem adni. (Halljuk! Halljuk!) Amint a választás megkezdődött, úgy Jászkarajenő községben, mint Abony községben az egyik lovascsendőr járőr a másik gyalogos csendőrattak után attakirozott. Megindult a szavazási eljárás. Én Váll órakor telefonice jelentettem ezt a belügyminiszter úrnak és a belügyminiszter úr azonnal intézkedett, hogy Jászkarajenőben ez szűnjön meg. Meg is szűnt abban a pillanatban. Jelentettem Abonyt is. Tudomásul vették azt is és úgy a főispán úr, mint az államtitkár úr közbenjárt. Annak ellenére, hogy a belügyminiszter úr kiadta a rendelkezést, hogy ezeket az attakokat szüntessék meg, odaállott a szolgabíró és a főbíró és a belügyminiszter úr parancsa ellenére újból megindította azokat. Itt vannak a jegyzökönyvek, engedjék meg, hogy csak kettőt felolvassak. (Dulin Jenő: Megkontreminálják a belügyminiszterüket! — Olvassa): »Alulírott tanuk előtt kijelentem, hogy Abonyban, 1935. év március hó 31-én megtartott választás alkalmával mint külön megbízott teljesítettem szolgálatot a Független Kisgazdapárt megbízásából. A II. és VI. kerület szavazóhelyiségének ajtajában a folyosón Gara* László szolgabíró úr soronkívül akarta beereszteni llovszky János képviselőjelölt úr szavazóit, amiért én közbeléptem azzal a kijelentésemmel, hogy ez törvénytelen és Garay szolgabíró úrnak ehhez joga nincs. Erre a kijelentésemre Garay szolgabíró úr birokra kelt velem úgyannyira, hogy még a télikabátot is lenyomta rólam. Mikor ezt látta Palásti András úr, aki szintén a Független Kisgazdapárt részéről mint külön megbízott teljesített szolgálatot, azzal a közbeszólásával vetett véget a további fejleményeknek, hogy emelt hangon kijelentette, hogy nem szép dolog az, hogy Garay szolgabíró úr birokra kel a paraszttal, mire Garay szolgabíró úr abbahagyta a dulakodást.« A másik jegyzőkönyv — az idő előrehaladottságára tekintettel az elejét kihagyom — így szól (olvassa): »A II. és VI. kerületi szavazóhelyiség közelében a községháza és templom közötti úton sokadmagammal álltam, kik mindannyian Bergisták voltunk, de még nem tudtunk leszavazni. Egyszer csak jön Vosits Jenő főszolgabíró úr s közénk ront a botjával. Úgyannyira hadonászott, hogy akik nem tudtak gyorsan menekülni előle, többeket megütött és az utóbbi goromba kifejezéseket használta: a kutya istenét ennek a sok marhának, miért nem mennek ezek széjjel. A lovascsendőröket hívta és azt a parancsot adta nekik, hogy men55