Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-27

Az országgyűlés képviselőházának 27. ülése 1985 június 6-án, csütörtökön. 387 van állatgyógyszerkönyv. Kérném a belügymi­niszter urat, tárgyalja meg a földmívelésügyi miniszter úrral, hogy csináljanak egy növény­gyógyszerkönyvet, amelyekben meg volnának állapítva a nö« vény védelmi szerek összeállítási módjai és akkor a gazdák a patikában olcsó áron megkaphatnák a szükséges növényvé­delmi szereket, míg most meg, kell fizetni a szép csomagolást, a tetszetős kiállítást és az ez­zel kapcsolatos dolgokat és a növényvédelmi anyagok kartelje ezen roppant sokat keres. Számításokat végeztem, a növényvédelmi sze­rek kénből, rézből, kátrányból, arzénből van­nak, amely anyagok árai a világpiacon a leg­alacsonyabbra estek és a számítások azt mu­tatták, íiogy ezek a szerek a patikában megsza­bott árak 40%-ért ki volnának szolgáltathatók. 40%-áért azoknak az áraknak, amelyeken most a növényvédelmi szerek kartelje árusítja eze­ket. Még egy pár kérdést thozihatnek fel, de csak 10 percre vettem igénybe a t. Ház türel­mét és így befejeztem 'beszédemet. Elnök: Szólásra következik! Veres Zoltán jegyző: Klein Antal! Klein Antal: T. Ház! Előttem szóló t. kép­viselőtársamhoz hasonlóan én is elismerem a belügyminiszter úr beszédének retorikai érté­két, elismerem azt, hogy nagyon szépen emlé­kezett meg mindazokról a kérdésekről, ame­lyek bennünket közigazgatási, népegészségügyi, gyermekvédelmi és egyéb szempontokból érde­kelnek, én azonban nagyon sok ilyen költség­vetési belügyminiszteri beszédet hallottam. Hal­lottam sokat a racionalizálásról, a bürokrácia kinövéseiről, a gyermekvédelemről és hason­lókról, a választási visszaélések megtorlásáról és sajnos, a szavakat a múltban nem követték tettek. Hinni akarom, hogy a belügyminiszter úr nem fogja követni a régi idők stílusát és az ő ígéreteit, az ő szavait tettek fogják kö­vetni és mindazokban a kérdésekben, amelye­ket itt előhozunk, amelyekre szíves figyelmét felhívjuk, igazságos, tárgyilagos vizsgálat után meg fogja tenni mindazokat a szükséges lé­péseket, amelyek közmegnyugvást fognak kel­teni. A racionalizálást illetőleg csak azt vagyok bátor megállapítani, hogy a miniszter úr elődei alaU már egy racionalizálási kormánybiztosság létesíttetett, amely racionalizálási kormány­biztosság éveken keresztül működött, dolgo­zott, terveket készített, sajnos, azonban úgy látom, hogy ennek eredménye az életben még nincs és nagyon kevés tervet vittek keresztül. Nagyon elismerőn emlékezett meg a bel­ügyminiszter úr a magyar csendőrség és rend­őrség intézményéről és mi itt az ellenzéki olda­lon, akik éppen a választások alatt nem a leg­jobb tapasztalatokat szereztük a csendőrség­gel kapcsolatban, mégis elismerjük, hogy nem ők a hibásak, ők csak eszközök voltak nagyon sokszor a hatalom kezében (Dulin Jenő: Min­dig!) és helytelenül használták fel őket. A rendőrségre vonatkozóan, ahogyan előttem Csoór barátom az öreg bábákra hívta fel a bel­ügyminiszter úr figyelmét, én vagyok bátor hasonlóan az öreg rendőrökre felhívni szíves figyelmét, akik már két év óta ki vannak zárva az előléptetés lehetőségeiből. Ez a kérdés körülbelül 1500 embert érint, havi 80—100 pen­gőt illetően. Nem tudom, milyenek a lehetősé­gek, valószínűleg financiális szempontok van­nak itt, de mégis fehívom a belügyminiszter úr szíves figyelmét arra, hogy a rendőröknél méltóztassék ezt az előlépetési lehetőséget mi­nél előbb megteremteni. Kátérek most már arra, amit elmondani tu­lajdonképpen célom volt. Sajnos, az idő előre­haladottsága folytán csak röviden fogom a bel­ügyminiszter úr szíves figyelmét felhívni. Pártvezérem, Eckhardt Tibor, a pénzügyi bi­zottságban felhívta már a belügyminiszter úr szíves figyelmét a Tolna vármegye völgységi járásában történt hatósági, szerintem, vissza­élésekre. A belügyminiszter úr ebben a kérdés­ben annakidején valóban megindította a vizs­gálatot és amint Eckhardt Tibortól értesültem, a belügyminiszter úr közölte is vele, hogy igenis ebben az esetben úgy látja, hogy itt bi­zonyos politikai tendencia és meg nem enged­ható politikai üldözés nyilvánul meg. Ma azonban mintha a belügyminiszter úr beszédében ebben a kérdésben bizonyos vissza­szívást kellene látnom. Ha a belügyminiszter úr ebben a kérdésben tényleg megindította a vizsgálatot, valószínűleg kapott róla jelentést. Bátor vagyok felhívni a belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy újabb üldözések történ­tek; le is fogom tenni a Ház asztalára, illető­leg átadom a belügyminiszter úrnak szíves ki­vizsgálás végett egész csomóját az újabb üldö­zéseknek és újabb büntetéseknek. Nagyon jól ismerem Tolna vármegye igen kiváló alispánját, akire mi büszkék vagyunk és akit sohasem vádoltunk azzal, hogy bármi­lyen tekintetben is politikai üldözéseknek adta volna oda magát eszközül. Nagyon erélyes, de nagyon törvénytisztelő ember. Most azonban betegség folytán hosszabb idő óta nem volt ott és csak ez alatt az idő alatt történhettek meg ezek a dolgok. Köszönettel nyugtázom a belügyminiszter úrnak azt a megállapítását, hogy Tolna vár­megye 80%-ban ellenzéki, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Nem! Csak az a falu!) Ezt nagy örömmel veszem. így is van. Sajnos, a választások eredménye nem egészen ezt mu­tatja, azonban nem ez az ok. Engedje meg a belügyminiszter úr, hogy ugyanekkor felhívjam szíves figyelmét még valamire. Amint látom, nagyon jól van orien­tálódva éppen ebben a vármegyében és ebben a kerületben, (vitéz Kozma Miklós belügymi­niszter: Minden kérdésben!) TJgy tudom, a bel­ügyminiszter urat annyira érdekelte a dolog, hogy a választások alatt személyesen lement megtekinteni és iparkodott szanálni az ottani szerencsétlen helyzetet. Az a völgységi járás azonban, amelyről beszélni méltóztatott, nem kizárólag egy választókerülethez tartozik, ha­nem a járásnak egy része egy másik választó­kerülethez tartozik. Az én választókerületem­mel közvetlenül szomszédos községekben — pl. a miniszterelnök úr szülőhazája, Murga köz­ség szintén közvetlen szomszéd — egyetlenegy rendbírság sem történt, pedig ott is ugyan­olyanok az állapotok. Igaz, 'hogy ott nem volt 80% ellenzéki, hanem %% kormánypárti. Ott a csendőrség egyetlenegy fát sem talált... (vi­téz Scheftsik György: Bizonyára rendben volt minden!) Az igen t. képviselő úr, úgy látszik, nagyon jól ismeri az ottani viszonyokat. Mégis csak furcsa, hogy a csendőrség éppen ezekben a községekben talált kifogásokat a kutaknál a 212.000/1933. sz. belügyminiszteri rendelet alapján, hogy pl. a vödrök nincsenek keresztpánttal f ellátva, holott ezek a kutak már évek óta így vannak, (vitéz Somogyváry Gyula: Elég baj! Es most kifogásolja, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents