Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-27

384 Az országgyűlés képviselőházának 27. befektetett összeg bőségesen megtérülne az ál­lamnak akkor, amikor kórházi ápolási díjakat kellene fizetnie. Mélyen t. Ház! A közegészségügyi alap­törvény 1876-ban készült, el. Azóta majdnem 60 esztendő telt el. Ez a több mint félszázad olyan 'haladást mutatott, különösen a tudományok terén, de annyira megváltoztak a gazdasági vi­szonyok, szociálpolitika, az emberek és megvál­toztak az igények is, hogy azt hiszem, nem kell bővebben indokolnom ha azt mondom, hogy ez a törvény ma már sürgős revízióra szorul. Hogy mennyire igazam van, ezt misem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy a községi és kör­orvosokra vonatkozólag már 1908-ban a XXXVIII. tc.-ben új szabályokat kellett fel­állítani. Ennek a törvénynek 9. §-a kettős fel­adatot ró a községi, illetőleg körorvosra. Egy­részt jneki kell ellátnia a betegek gyógyítását, másrészt pedig elvégezni a betegséget meg­előző munkát. r Ez a két feladat, különösen a körorvosra, ha még közlekedési nehézségekkel is, meg kell küz­denie s ha az ő munkaköre több községre terjed, akkora feladat, hogy azt kifogástalanul, tisz­tességesen és becsülettel elvégezni fizikailag le­hetetlen, így a körorvosnak választania kell a munkafeladatok között. Egészen biztos, hogy a kevésbbé égetően szükséges preventív munkát fogja elhanyagolni a kurativ munka kedvéért. Az ideális cél, amely felé törekednünk kellene, ez volna: orvost juttatni minden egyes köz­ségbe, mert akkor mindenegyes községnek meg­lenne a maga egészségügyi szakértője, aki a mellett, hogy a gyógykezelést ellátná, elvégezné,, illetve irányítaná azt a preventív munkát is, amelyre abban a községben szükség van. Ma­gyarországnak most 3400 községe közül mind­össze 937-nek van községi, illetve körorvosa. Már most 2000 pengős évi fizetést véve alapul, 5 millió pengőbe kerülne és akkor minden egyes kis községnek meglenne a maga orvosa. A falu leromlott gazdasági helyzete azonban olyan, hogy ez nemcsak újabb terheket nem bír meg, hanem még a jelenlegi terheket is alig tudja hordani. Ennek a kérdésnek rendezését csak úgy tudnám elképzelni, hogy az állam hathatós támogatásával segítse elő ezeknek a községi or­vosi fizetéseknek és egyúttal az orvoslakások építésének megoldását. Jól tudom, súlyos mil­liókról vian itt szó, azért ennek a kérdésnek rendezése nem is egyszerre volna elintézendő, hanem fokozatosan. Egyelőre nagy jelentőségű kezdőlépésnek tartanám a nagy körrel rendel­kező orvosi körök ilyen állami támogatások­kal történő megosztását. Mélyen t. Ház! A mostani kormány felada­tai között szerepel, mint egyik nagyon fontos programmpont, az ifjúság elhelyezésének pro­blémája. Tessék elképzelni, ha minden egyes körre jutna orvos, mit jelentene 2463 orvos el­helyezése az orvosnyomor megszüntetése szem­pontjából. Mert ne tessék elfelejteni, hogy az orvosnyomor megszüntetése nem tisztán orvosi érdek. Azt hiszem, ezt nem kell külön hangsú­lyoznom, mert bizonyára mindnyájan tisztában vannak az orvosnyomornak súlyos társadalmi következményeivel is. Ennek a kérdésnek ren­dezését nagyban szolgálná az, hogy amiként a közigazgatásnál megszüntették már a fizetéste­len állásokat, az egyenlő elbánás elvénél fogva, olyan intézkedés történnék, hogy minden klini­kát vagy kórházat fenntartó, legyen az akár testület, akár magános, köteleztessék arra, hogy a nála alkalmazásban lévő orvosok a végzett ülése 1935 június 6-án, csütörtökön. munkának megfelelően díjazásban is részesül­jenek. Mélyen t ; Ház! Mivel a szülések szaporodá­sát megfelelően irányítani nagyon nehéz, arról kell elsősorban gondoskodnunk, hogy a megszü­letett gyermekeket megtartsuk, az életnek fel­neveljük és azokból erős, egészséges generációt neveljünk fel. A választások alatt képviselő­társaink legnagyobb része megfordult a falvak­ban. Ha csak egy körültekintést is vetettek a falvakra, akkor is meggyőződhettek arról, hogy a falu egészségügyi helyzete sok helyen nem­csak nem éri el a magasabbrendő szociálhigie­nes szükségleteket, hanem igen sok helyen messze alatta marad a legprimitívebb egészség­védelmi igényeknek is. A gazdasági helyzet le­romlásával kifejlődött nyomor és mnukanélkü­liség olyan helyzetek kialakulásához vezetett, melyek előtt megdöbbenve kell megállnunk. A hiányos táplálkozás folytán a szervezetek le vannak gyöngülve és kész melegágyai minden­féle fertőző megbetegedésnek. A pénztelenség kapcsán előállott zsúfoltság a lakásokban, a há­zak és udvarok tisztátalansága pedig sok helyen egyenesen kétségbeejtő. A falu egészségügyi problémáinak rende­zése egyes vidékek eltérő viszonyainak meg­felelően sürgősség és fontosság szempontjából mérlegelve, vidékenként különböző. Tehát az egészségügyi intézkedéseknek is számolniok kell az illető vidék anyagi és erkölcsi viszonyaival, ha nem akarjuk, hogy hatástalanok maradja­nak. Mivel úgy látom, hogy a kormányzatnak nem áll módjában pénzügyileg elősegíteni en­nek a kérdésnek rendezését, és a jelenlegi hely­zet nem tűr halasztást, más utakon kell keresni a megoldást. Ennek a problémának rendezésére azt tar­tanám a jelen körülmények között a legcélra­vezetőbbnek, hogy szerveztessenek itt Magyar­országon egyesületek, a német önkéntes beteg­ápol ótársulatok mintájára. Ezeknek az orvosok, lelkészek, szóval a falu intelligenciájának bevo­násával megszervezett egyesületeknek egyrészt tanácsadó, másrészt ellenőrző szerep jutna s emellett karitatív munkát is végeznének. Ezek­nek az egyesületeknek feladata volna meglátni a kirivó hibákat, hiszen ezeknek nagyrésze min­den különösebb anyagi megterhelés nélkül is eliminálható. Emellett a szükség szerint ellen­őriznék, hogy a beavatkozás mestörtént-e és végül ezek az egyesületek vállalnák a szegény betegeknek otthon történő ápolását s esetleg még élelemmel való ellátását is emberbaráti alapon. így azután azoknak a szegény betegek­nek nem kellene rögtön kórházba törekedni, mint ahogy ma kell és ezen a réven az állam költségen történt betegápolási díjakból egy ha­talmas összeg esetleg megmaradna. Mélyen t. Ház! Legyen szabad felhívnom a figyelmet arra a szomorú tényre, h off y a beteg­ápolási hozzájárulás az utóbbi években állan­dóan csökkent. Míg ugyanis ez 1932-ben még 18 millió pengő felett volt, addig ma már 200.000 pengővel kisebb, mint a múlt esztendőben és csak 14,250.000 pengőt tesz ki. T. Ház! A betegápolási hozzájárulás ma abban a formában történik, hogy az egyes kórházak átalányt kapnak a szegény betegek gyógykezelése fejében. ^ Legyen szabad rámu­tatnom ennek az eljárásnak antiszociális vol­tára. A helyzet ma az, hogy a szegénységi bi­zonyítvánnyal jelentkező betegek nagy részét a kórházak ma nem tudják elhelyezni, és pedig

Next

/
Thumbnails
Contents