Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

28 Az országgyűlés képviselőházának 21. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. mint a magyar ormánsági paraszt és mégis az angol nem egykézik, az ormánsági paraszt pedig egykézik. (Ügy van! Ügy van!) Ha az egyke okaival foglalkozunk, vessünk egy pillantást a klasszikus közgazdasági iskolára, Malthusnak és a neomalthusianistaiknak tanításaira. Malthus 1798-ban megjelent essay-ében a népesedés problémájával foglalkozva, tudvalevőleg azt mondja, hogy a népesedésnek van egy motorja és van egy fékje. A motorja az emberekben, a két nemben egymással szemben meglévő természetes vonzódás és a fajfenntartása ösztön, a fék pedig az élelmiszerek mennyisége és a kettő közötti különbséget a bűn és a nyomor egyensúlyozza ki. Később Malthus ezt a meglehetősen faragatlanul és elég durván odadobott első tanítását revízió alá veszi és megmaradva amellett, hogy a népesedés felső határát az élelmiszerek menynyisége jelöli meg, azt mondja, hogy ez a felső határ sem közelíthető meg, mert előzetes és tényleges 'akadályok gátolják az emberiséget abban, hogy ezt a felső határt elérje. Ezek az előzetes és tényleges akadályok három forrásból táplálkoznak: az erkölcsi önmegtartóztatásból, a hímből és a nyomorból. Az élelmiszereik mennyiségének korlátolt volta az őstermelői tényezőkre álló csökkenő termelékenység közgazdasági szabályában leli magyarázatát. Ha már most a maithusi tanok világa mellett a modern élet tényeiből vont következtetés reflektorfényét ráirányítva vizsgáljuk a kérdést, akkor mindenekelőtt arra a döbbenetes megállapításra kell jutnunk ezeknél a kérdéseknél, hogy az egykének, a családok pusztulásának, meddőségének, terméketlenségének oka elsősorhan nem a gazdasági nyomorúság. Az ebben a tekintetben lefolytatott vizsgálódások megcáfolják a materialista felfogást (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és magunkévá tehetjük Laky Dezső megállapítását, aki azt mondja, hogy a kultúra épeknek hovatovább döbbenetessé váló népesedési csökkenése elsősorban az emberi akaratra, helyesebben a gyermek nemakarására vezethető vissza. (Dulin Jenő: Tökéletesen így van!) Az összes tényezők, amelyek ezzel a kérdéssel foglalkoznak, ugyanerre a megállapításra jutnak és Spengler már idézett művében azt mondja, hogy ennek a folyamatnak oka az önzés, a mámornak és az életörömöknek keresése: az amerikai nő nem akar gyermeket, mert nem akarja a szezont elmulasztani, a francia nőnek nem kell gyermek, mert nem akarja a szeretőjét elveszíteni, Ibsen északi nője pedig a maga egyéni életét .akarja élni és ebben a gyermek megakadályozza. Na már most azt nézzük, t. Képviselőház, hogy ezek mellett mésris milyen okai vannak annak, ihogy ez a kérdés idáig fejlődhetett, akkor a következő okcsoportokat állíthatjuk fel. Elsősorban erkölcsi okok dominálnak ezen a téren. A XIX, század materializmusa, a túltengő individualizmus és a századforduló korában erőre kapott új-hedonista-moralista irányzatok önzővé, rideggé tették az embert, kiölték belőle a fajával, nemzetével, a társadalmi közösségarel szemben kötelező felel ősségérzetet. Ebben rejlik elsősorban az egykének és az emberek terméketlenségének magyarázata. f Vannak azonban gazdasági okok is és ezen a téren szintén nagyon szomorú megállapításokat tehetünk. A gazdasági okoknál mindenekelőtt meg kell állapítani azt, hogy egész szociális és gazdasági berendezkedésünk beteg. En a magyar közéletet ebben a tekintetben egy állóvízhez tudnám hasonlítani, amelynek felületén olajréteg úszik. Ez az olajréteg a kedvezményezett réteg, korábban a feudális nagybirtok, ma pedig a bürokrácia, a nagyipar és azok, akik a maguk ügyességével ezekhez a rétegekhez tudnak kapaszkodni, ezeknek ruhájába akaszkodnak és vitetik magukat a víz felszínén. Nálunk az a helyzet, hogy ezen az olajrétegen keresztül sem le, sem fel, a néphez nem jut semmi. Nem jut el lefelé a napsugár, felfelé pedig nem tudnak kigőzölögni azok a imérges gőzök, amelyek ott, a mélyben támadnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Beteg az egész szociális, társadalmi és gazdasági berendezkedésünk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezek a gazdasági okok két irányban haladnak, az egész gazdasági beállítottság ennél a kérdésnél kétirányú, nevezetesen a falusi egyke nem szegénybetegség, ez gazdag betegség. (Ügy van-! Ügy van!) Ez olyan népbetegség, amelynél a gög a fő-fő rugó; sok paraszt nem akarja a birtokot megosztani, mert büszke arra, hogy neki egy lánccal több földje van, mint a másiknak és nem engedi, hogy az a birtok elaprózódjék. A városi egyke pedig a szegény egyke; a városban azokban a társadalmi rétegekben dívik az egyke, amelyek a nyomornak, a szegénységnek legjobban ki vannak téve, tehát a középosztály alacsonyabb rétegeiben és a legfüggőbb helyzetben levő, félmüveit ipari proletariátusban. Ezeknek a gazdasági helyzete olyan,^ hogy nem kívánatos náluk a család szaporasága. Nálunk a háború kezdete óta sorozatos^ hibákat és bűnöket követtek el abban az irányban, hogy középosztályunk tönkremenjen. Az a kormányelnöki kijelentés, hogy a törvényszéki bíró talpalja meg maga a cipőjét, borzasztó nagy horderejű társadalmi ítéletet jelentett ránknézve. Elhagyták pusztulni a középosztályt, senkinek nem volt gondja arra, hogy az ingótőkét, a hadikölcsönökbe, takarékbetétekbe, katonai óvadékokba fektetett tőkét megmentse és így szemünk előtt ment tönkre a magyar történelmi középosztály. Minthogy pedig a kevés kivételtől eltekintve a nyomor, az elszegényedés rendszerint az elaljasodást is jelenti, ebben az osztályban .megosökkent a maga történelmi felelősségének érzete, megosökkent és meggyengült az a tudat, hogy micsoda nemzetfenntartó feladat nehezedik ennek az osztálynak a vállaira. Ma is az a helyzet, hogy az ehhez a középosztályhoz tartozó fiatalemberek deresedő fővel, 40 éven jóval felül jutnak el abba a helyzetbe, hogy családot tudjanak •. alapítani. Akkor már egyrészt a nemi aktivitás is csökken, másrészt töprengő, kényelmes az ember és nincs abban a helyzetben, hogy azzal az aktivitással, azzal az erővel lásson hozzá a családalapításhoz, mint ahogy fiatalon megtenné, ha az életfeltételei ehhez meglennének. Kétségtelen, hogy az álláshalmozások megszüntetésének sokszor hangoztatott jelszavát végre egyszer komolyan kell venni és végre egyszer az álláshalmozások megszüntetése útján hóna alá kell nyúlni ennek a fiatalságnak (Ügy van! Ügy van!) és számára a családalapítás lehetőségét megteremteni. (Elénk helyeslés és taps.) De messzebb megyek és azt mondom, hogy azt az antiszociális berendezkedést, amely szerint az alsó rétegekben a fizetés abszolúte csekély és család eltartására alkalmatlan, meg kell változtatni; inkább a felső rétegekben kell